Korláthelmecen muzsikált a Kokas Banda

Március 16-án, ugyanakkor még a nemzeti ünnepünk jegyében táncházzal egybekötött koncertet adott Korláthelmecen a Kokas Banda. Az autentikus magyar népzenét tartalmazó repertoár ezúttal kiegészült március 15-ét idéző hazafias dalokkal és más népszerű nótákkal, melyeket Kokas Erzsébettel együtt énekeltek sokan a közönségből is. A különböző vidékek magyar népzenéje mellett Kokas Krisztina és ifj. Kokas Károly bemutatta az adott tájegység néptáncait, a könnyebbeket többen eltáncolták a koncertet követő táncházban.

Gortvay Gizella, a helyi KMKSZ-alapszervezet elnöke a Kokas népi együttes bemutatását követően elmondta, hogy az ungvári március 15-i rendezvény után népzenei koncerttel és táncházzal szeretnének emlékezni a 164 évvel ezelőtti magyar forradalomra és szabadságharcra.

Nemzeti himnuszunk eléneklése után a Nagykállói Korányi Frigyes Gimnáziumban tanuló Kul Eszter elszavalta a Nemzeti dalt, majd kezdetét vette a műsor. A zsúfolásig megtelt kultúrházban minden generáció képviseltette magát – a nyugdíjasoktól a gyerekekig. Az együttes igyekezett a teljes Kárpát-medence magyar zenéjéből ízelítőt adni. Játszottak szatmári, dunántúli, felvidéki, kalotaszegi és Kárpátalján gyűjtött népzenét is. A koncert végén a zenekarvezető id. Kokas Károly, aki harmonikán játszott, bemutatta a tehetséges együttes tagjait: Szilágyi Csaba prímást, Szilágyi Gergő tercprímást, a nagybőgős Lakatos Dávidot, valamint az egyedi hangú Kokas Erzsébetet, illetve a már említett táncospárt.

A koncert és a táncház közötti néhány perces szünetben a közönség véleményét kérdeztük.

Ádám Sándor: „Nagyon színvonalas volt, le a kalappal! Igaz, az én családom zenészfamília, valamikor az édesapám is prímás volt, sokat játszott ezen a színpadon. A fiam klarinéton, a lányom zongorán játszik, a feleségem pedig kántor a református templomban, tehát tőlünk nem idegen a jó zene, és ez most sok szép régi emléket is felidézett.”

A fiatal Jakab Sándor Téglásról érkezett: „Nekem nagyon tetszett, mert én szeretem a jó zenét. Na meg a Rákóczi-táborban, a táncházban ilyen szatmári és erdélyi csárdásokat tanítottak nekünk. Nekem már a dallamok és a táncok többsége is ismerős volt.”

Holovejné Somogyi Judit: „Szavakat nem lehet találni, annyira jólesett mindenkinek, és annyira vidám volt a hangulat. Nem is reméltem. Nagyon szépen köszönjük a szervezőknek, a KMKSZ-nek, hogy gondolt erre a pici falura, ahol nincs magyar iskola. Egyébként ukránok is voltak itt, és nekik is nagyon tetszett. Remélem, látjuk még a Kokas Bandát ezen a színpadon.”

A táncháznak is nagy volt a sikere, Erzsike, Krisztina és az ifjabb Károly ügyesen vont be a táncba fiatalt és idősebbet egyaránt.

Id. Kokas Károly a végén elmondta: „Mi ilyen helyen jobban szeretünk muzsikálni, mint nagy színpadon. Itt, ebben a kis klubban nem kell hangosítás, márpedig a mi zenénk lényege a természetesség. Sajnos, a nem mindig tökéletes hangosítás elég sokat elvesz a zenéből. Azért is volt jó itt, Korláthelmecen muzsikálni, mert látszott, hogy a közönség „veszi a lapot”. Voltak nóták, amelyeket velünk énekeltek az idősebbek, másokat kevésbé, de mi igyekeztünk elsősorban autentikus magyar népzenét játszani, természetesen közécsempészve olyan populáris nótákat is, amelyek Kárpátalja-szerte népszerűek.

A végén Juhász Mária megjegyezte: „Ha nem munkanapra és böjt idejére esett volna ez az előadás, az így is tele kultúrházba be se fértek volna a helmeciek.”

A koncertre és a táncházra a KMKSZ megyei szervezetének, illetve a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének közreműködésével és Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának támogatásával került sor.

Badó Zsolt