A szabadság ünnepét méltatták

2012. március 23., 09:00 , 584. szám
Dr. Brenzovics László ünnepi köszöntője

Munkácson a podheringi emlékműnél méltatta nemzeti ünnepünket a város és a járás magyarsága. Az ünnepségre az anyaországból is számosan érkeztek. A megjelenteket a házigazdák nevében Gajdos Olga, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke, városi tanácsi képviselő köszöntötte, köztük Magyarország Ungvári Főkonzulátusának képviseletében Viski János vezető konzult, Lengyel Zoltánt, Munkács polgármesterét, Majnek Antalt, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspökét, Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspököt, Taracközi Gerzson munkácsi református lelkipásztort, Ladiszlav Lecovicsot, a Kárpátaljai Ruszinok Egyesületének elnökét, Popovics Pált és Popovics Bélát, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KáMCSSZ) elnökét, illetve tiszteletbeli elnökét, valamint a Nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium tanárait és diákjait, majd a jelenlévők ajkáról felcsendült a Szózat.

Popovics Béla ünnepi beszédében kiemelte: „Az 1849 tavaszán lezajlott podheringi csata hősei bátorságukkal és töretlen hitükkel írták be nevüket nemzetünk történetének legszebb oldalaira. Olyat tettek, aminek emléke nem enyészik el, mert a lélek legmélyéről, a szabadság végtelen szeretetéből és tiszteletéből ered. A szabadság az egyik legszentebb dolog, amit az ember az Istentől kapott. Kötelességünk vigyázni rá.” Utalt arra, hogy néhány hónapja Munkácson felavatták Egán Edének, a ruszinok megsegítését célzó ún. „hegyvidéki akció” vezetőjének emléktábláját. Egán tevékenysége következtében a ruszinság pénzügyi függősége kezdett megszűnni, de ezzel arányosan sérültek a pénzügyi-liberális körök érdekei is. Egánt többször megfenyegették, de mindezek hatására sem függesztette fel tevékenységét. Végül Ungvár határában 1901 szeptem­berében meggyilkolták. Talán utolsó nyilvános megjelenésére került sor ennek az obeliszknek az 1901 májusában történt átadásán. Popovics Béla kiemelte, a jelenleg Magyarországon zajló események nagyon emlékeztetnek Egán korára, amikor is „külső erők” meg akarják gátolni a nemzeti önállósága mellett hitet tett anyaországot. „Néhány hónapja ez a sokat szenvedett kis ország egyértelműen megfogalmazta önmagát, hitet tett egy keresztény alapokon nyugvó, a valódi európai értékeket felvállaló szellemiség, habitus és cselekvéssorozat mellett. Szembe mert szállni a pénzvilág hatalmasságaival. Az eredmény mindannyiunk számára ismert. Sok tanulsága van ennek a néhány hónapnak. Az egyik mindenekelőtt az, hogy azon Európa, melyet a kereszténység tett naggyá, gyakorlatilag már nem létezik. Az önzés, a pénz és a hatalom istenítése, az értékek relativizálása vezetett a jelenlegi helyzethez. Ma a tanúságtétel korát éljük, amikor is tanúságot kell tenni a felebaráti szeretet, a család szentsége, a gyermekáldás, a megszületendő magzat védelme és a nemzeti érdek mellett. A mi megmaradásunknak egyetlen útja a minőség útja: a lelki és a szellemi felemelkedés az egyetlen biztosítéka nemzetünk jövőjének határon innen és túl. Popovics Béla végezetül felolvasta Ady Endre A tűz csiholója c. versét.

Viski János konzul felolvasta Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének erre az alkalomra szóló üzenetét. Utána következő saját beszédében kiemelte: „Március 15-e az egyik legsokrétűbb és leggazdagabb ünnepünk. De mitől is ilyen gazdag ez az ünnep? Miről szóltak az akkori események? A szabadságról, amely minden embert születésétől fogva megillet, de amelyért, sajnos, néha küzdeni kell. Szóltak az események a forradalomról, ami által 48-as elődeink igazságosabbá akarták tenni világukat, jobbítani szerették volna nemzetünk életkörülményeit. A forradalom szólt a haladásról, mint a jövőbe történő belépés őszinte akaratáról: vagyis az önrendelkezés kivívásáról, egy saját hely kereséséről a kor Európájában. Szólt a szabadságharc az ifjúságról, a közép-európaiságról, európaiságról, hiszen ha az aradi vértanúk névsorát megnézzük, találunk benne magyaron kívül osztrák, szerb, horvát, német hősöket. És nem utolsósorban szólt a szabadságharc a tavaszról, mint a folyamatos és megállíthatatlan megújulásról…”

Smid Aliz, a Nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium 7. osztályos diákja előadta Tóth Kálmán Kik voltak a honvédek? c. versét.

Méltatta nemzeti ünnepünk jelentőségét Lengyel Zoltán, Munkács polgármestere is, majd a munkácsi nyugdíjas énekkar Kossuth-nótákat énekelt.

Az ünnepség kapcsán megosztotta a hallgatósággal gondolatait Ladiszlav Lecovics is, aki a két testvérnép, a ruszin és a magyar közös szabadságharcát emelte ki. Lecovics kezdeményezésére az ünneplő közönség egyperces néma főhajtással tisztelgett a hősök emlékének.

Boruzs Béla, a munkácsi „Életet az Éveknek” Nyugdíjaskör vezetője gitárjátékkal kísérve elénekelte a Nemzeti dalt.

Az egyházak nevében Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke és Taracközi Ferenc munkácsi református lelkipásztor szólt az ünneplőkhöz.

Az ünnepség végén a jelenlévők elénekelték a Himnuszt, és elhelyezték az obeliszken a kegyelet koszorúit. A KMKSZ nevében Gulácsy Géza, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének elnöke és Gajdos Olga koszorúzott.

Beregszászban a KMKSZ, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és annak hallgatói önkormányzata által közösen szervezett megemlékezés ünnepi műsorral kezdődött. Ez alkalomból zsúfolásig megtelt az Esztergom terem, sokan a szomszédos Győr teremből és a folyosóra szorulva hallgatták a főiskolai hallgatóknak, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum diákjainak és tanárainak, Peres Dórának, a Guti Általános Iskola tanulójának, valamint az asztélyi Őszirózsa Nyugdíjasklub tagjainak fellépését.

A műsor után az ünneplő közönség a Kossuth-nóta hangjaira megkoszorúzta a szabadságharc vezérének emléktábláját a főiskola bejáratánál. A zászlókkal felvonuló menet innen az egykori Oroszlán Szálló épületéhez vonult, s koszorút helyeztek el Petőfi Sándor emléktáblájánál. A több száz emlékező ezután a Rákóczi-térre, a Nemzeti dal költőjének egész alakos szobrához vonult, ahol ünnepi nagygyűlésre került sor.

A törékeny alkatú Petőfi törékeny beregszászi szobra is hirdeti, a szabadságot errefelé is a legfőbb értéknek tartják az emberek, s kiharcolásáért vagy megőrzéséért minden évben összegyűlnek az emlékműnél a beregszásziak és a Beregszász környékiek – hangsúlyozta Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke a nagygyűlés résztvevőit köszöntve. A költőre s a szabadságharc kezdetére emlékezve Krémer Sándor, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művésze elszavalta a „Talpra, magyar”-t.

Dr. Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta: 1848. március 15. a magyar nemzet történelmének egyik legnagyobb sorsfordulója, jelentősége csupán Szent István fellépéséhez hasonlítható, hiszen a magyar nemzet feltámadásának, a modern nemzet születésének a napja. A világszerte zajló március 15-i ünnepségek azonban nemcsak az 1848-as eseményekről, hanem a jelenlegi helyzetről is szólnak, arról, hogy mit várhat a magyarság a jövőtől – tette hozzá. Emlékeztetett rá, hogy a beregszászi ünnepséggel egy időben Budapesten több százezren hallgatják Orbán Viktor miniszterelnök beszédét, hiszen az anyaország helyzete nem könnyű.

A KMKSZ alelnöke beszédében kifejtette, hogy Magyarországnak kötelessége nemzeti politikát folytatni, s a jelenlegi kormány ezt is teszi. Hozzátette: ez a politika sok mindenkinek nem tetszik, s emiatt alaptalan támadások érik Magyarországot a nemzetközi színtéren. „Mintha azok, akik azzal vádolják ezt az országot, hogy korlátozza a demokráciát, elfelejtenék, hogy Közép-Európában nincs olyan nép, amely többet áldozott volna a szabadság, az egyenlőség oltárán, mint a magyarok Rákóczitól Kossuthon keresztül 1956 hőseiig. … Azok a nyugati baloldali értelmiségiek, akik most ellentüntetni jönnek Budapestre, azt gondolják, hogy a demokrácia érdekében lépnek fel. 1956-ban vártuk volna őket, hogy segítsenek a szovjet tankok ellen, de akkor senki sem sietett Budapestre” – fogalmazott Brenzovics László.

A Kárpát-medencében szét­szóratott magyarság szintén nagy kihívásokkal kénytelen szembenézni idén, hiszen szinte minden Magyarországgal szomszédos országban választásokat és népszámlálást rendeznek, ahol megmérettetik a magyarság súlya, s egy időre eldől, „demokratikus körülmények között mit lehet tenni” – emlékeztetett a szónok. A szlovákiai magyarság közelmúltbeli sikertelen választási szereplését felidézve, a KMKSZ alelnöke reményének adott hangot, hogy ez a példa csak még inkább megacélozza a kárpátaljai magyarságot abban az eltökéltségében, hogy bátran és határozottan álljon ki jogaiért, „hiszen saját magunkon kívül senki nem érdekelt megmaradásunkban és továbbfejlődésünkben, és senki nem fog sajnálni bennünket, ha kudarcot vallunk”. Fel kell lépnünk az iskoláinkat, magyarságunkat elsorvasztó folyamatok ellen, „el kell magyarázni az embereknek, hogy magyar gyereknek magyar iskolában a helye, s nem az magyar, akinek az ősei magyarok voltak, hanem az, akinek a gyerekei és az unokái is magyarok lesznek” – jelentette ki Brenzovics László.

Meg kell védeni természeti környezetünket is, melyet veszélyek fenyegetnek, amihez, sajnálatos módon, félrevezetett választott képviselők is hozzájárulnak – fogalmazott a szónok a nagymuzsalyi aranybánya újraindítása kapcsán. „Ezt a földet örökségbe kaptuk, hogy továbbadjuk gyermekeinknek és unokáinknak, s nincs jogunk ahhoz, hogy tönkretegyük e virágzó vidéket” – tette hozzá.

Október végén a kárpátaljai magyarság is választások elé néz, emlékeztetett a KMKSZ alelnöke. „Tegyünk meg mindent azért, hogy ne alakuljon ki a magyarságról olyan kép, mint a legutóbbi helyhatósági választások után, hogy a magyarság megvehető, megfélemlíthető, eladja magát 50–100 hrivnyáért – mondta. – A legnagyobb szégyen, ami magyar embert érhet, hogy a szavazata, a becsülete csupán egy árucikk.” „Ne hagyjuk, hogy jármot rakjanak a nyakunkba, ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni, hiszen élni fog a nemzet, amely összetart” – zárta szavait Brenzovics László.

A továbbiakban Gyurin Miklós beregszászi magyar konzul felolvasta Orbán Viktor miniszterelnöknek a határon túli magyarsághoz írt üzenetét, majd dr. Csatáry György történész, a Rákóczi-főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője szólt a szabadságharc kárpátaljai eseményeiről és hatásukról, a főiskola kórusa pedig Kossuth-nótákat adott elő.

Az ünnepség résztvevői a nagygyűlést követően megkoszorúzták Széchenyi István emléktábláját a Bereg megyei kaszinó egykori épületének falán, majd a temetőbe vonultak, ahol virágot, koszorúkat helyeztek el az 1848–49-es szabadságharc hőseinek sírján.

Nagyszőlősön a Perényi Zsigmond Középiskola parkjában március 15-én, a kora délutáni órákban kellemes kora tavaszi idő fogadta a park közepén magasodó Perényi-szobor körül nagy számban egybesereglő ünneplő tömeget.

A KMKSZ Nagyszőlősi Városi Alapszervezete által „a magyar szabadság napja” alkalmából szervezett ünnepségen Kudron Zoltán alapszervezeti elnök köszöntötte Tóth Istvánt, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulját, Barta Józsefet, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnökét, a Nagyszőlősi Járási Tanács képviselőjét, Mihajlo Ruszanyukot, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökhelyettesét, Tarasz Lipejt a Nagyszőlősi Járási Tanács képviseletében, Homoki Gabriellát, a Perényi Zsigmond Középiskola igazgatóját, Marija Csejpest, a Nagyszőlősi Városi Tanács titkárát, Molnár Lóránt tiszteletest, a helybeli református gyülekezet lelkipásztorát, Bán Zsolt Jónás atyát, a helyi római katolikus egyházközség plébánosát, valamint Bendász Dániel görög katolikus esperest. Az alapszervezeti elnök köszöntőjében leszögezte, március 15. történelmünk felejthetetlen, sorsdöntő napja, melynek eredményei a mai napig élnek, s múlhatatlanok. 1848-ban – sok száz év elnyomása után, hosszú idő alatt végbemenő társadalmi folyamatok eredményeként – nemcsak egyes emberek, hanem a magyar nép minden tagja érezte: nem lehet tovább élni az addigi módon, létük kiteljesítése érdekében egy új rendet kell megteremteniük. 1848. március 15. nagyszerűsége egyedi és talán megismételhetetlen. E nap üzenetét pedig úgy fogalmazhatjuk meg: hinnünk kell abban, hogy meg tudjuk változtatni a társadalmat, amelyben élünk, s nemcsak hinnünk kell a változás lehetőségében, hanem cselekednünk is kell céljaink elérése érdekében.

Az ukrán és a magyar himnusz elhangzása után Tóth István főkonzul lépett a mikrofonhoz, felolvasva Orbán Viktor magyar miniszterelnök levelét, melyet a kormányfő az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc valamennyi határon túli magyar megünneplőjéhez intézett.

Barta József felidézte ’48 honvédjeit, akik bár hősiesen küzdöttek a harctereken, végül is elbuktak, s a kegyetlen megtorlás során a szabadságharc megannyi résztvevőjét kivégezték, vagy börtönbüntetésre ítélték. Ám küzdelmük hitet adott a magyarságnak, táplálta a reményt, hogy egyszer mégiscsak sikerül kivívni a függetlenséget. Majd párhuzamot vont az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc, valamint az 1956-os forradalom között, melyek mindegyike egy-egy birodalom, a Habsburg Császárság, illetve a Szovjetunió ellen irányult, s noha vereséget szenvedtek, mégsem voltak hiábavalók. A test elpusztítható, de a lélek nem, s a szabadságvágyat sem sikerült kiölni a magyarságból. Ezt követően rátért a márciusi ifjak célkitűzéseire, s arra, megvalósultak-e mostanára a reményeik. Petőfiék a 12 pontban hangot adtak vágyaiknak: legyen béke, szabadság és egyetértés. Van béke? Van. De nincs békesség. Ahelyett, hogy magyar emberek testvérekként fognák egymás kezét, nem egyszer egymás torkát szorongatják. Van szabadság? Amikor 1989-ben kikiáltották a Magyar Köztársaságot, azt lehetett remélni, valóra vált a szabadságról szőtt álom, ám kiderült: a globalizált világban minden nemzet szabadsága korlátozott. Az Orbán Viktor miniszterelnök által vezetett jelenlegi nemzeti kormány elfordult a liberális világrendtől, új alkotmányt adott az anyaországnak, ki akarja szabadítani a kisembereket a kamatos kölcsönök csapdájából, visszaállította a munka tiszteletét és megbecsülését, s gazdasági szabadságharcot indított a nemzetközi pénzvilág ellen, példát adva ezzel más országoknak is. S bár látjuk, nemcsak hadseregekkel, de tőkével is el lehet nyomni egy nemzetet, reméljük, ez a gazdasági szabadságharc elvezet egy új világrendhez. Van egyetértés? Az anyaország megosztott, de a többség a nemzeti erők oldalán áll. Mi, kárpátaljai magyarok viszont most ott tartunk, mint a magyarországiak 2004-ben. Ám reméljük, ahogy ők kilábaltak a nemzeti identitástudat válságából, úgy ez nekünk is sikerülni fog. Ehhez azonban a magyarságukhoz hű személyeknek el kell juttatni vagy vissza kell vezetni eltévelyedett nemzettársaikat a helyes útra.

Szülőföldünkön örülhetünk annak, hogy megtarthatjuk egyházi és nemzeti ünnepeinket, ápolhatjuk kultúránkat, hagyományainkat. Ám az ukrán állami oktatáspolitika esélyegyenlőtlenséget teremtett az anyanyelvű iskolák végzősei számára, a felsőoktatási intézményekben kevesebb magyar diák tanul, mint az a kárpátaljai magyarság számarányából következne, ahogy az önkormányzatokban tevékenykedő magyar képviselők száma is elmarad nemzetrészünknek a lakosságon belüli arányától, ami a kárpátaljai magyarság térvesztését jelenti, s aggodalomra ad okot. Oktatási hálózatunk számára veszélyt jelent, hogy több magyar szülő ukrán tannyelvű iskolába járatja gyermekét, pedig a fennmaradásunk érdekében fel kell vállalnunk magyarságunkat, az azzal együtt járó nehézségekkel együtt is. Az anyaország kormányának aktív részvételével, a nemzetünkért tenni tudó és akaró kárpátaljai magyarokra támaszkodva fel kell lépnünk iskoláink megmaradásáért.

A felszólalásokat követően a Perényi Zsigmond Középiskola diákjai prózában, versekben és dramatizált jelenetek formájában elevenítették fel 1848. március 15-ét, végezetül pedig a résztvevők megkoszorúzták báró Perényi Zsigmond szobrát.

Visken a megemlékezés a helyi KMKSZ, az egyházak és az iskola szervezésében a Himnusz eléneklésével vette kezdetét. Majd Kereszturi József karnagy vezetésével a református egyház énekkara a Rendületlenül... kezdetű éneket adta elő. Ezt követően a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola tanulóinak ünnepi műsora következett, melyet az iskola énekkarának előadásában '48-as dalok színesítettek Tudósi Tímea vezetésével. A műsor után, melyet a szépszámú közönség nagy tapssal köszönt meg, elsőként Jenei Károly tiszteletes úr Ezsdrás könyve 1. rész 3. verse alapján fejtette ki gondolatait. Többek között hangsúlyozta: „A szabadság legfontosabb útja a tett, a cselekvés, az építés. A szabadsághoz hit, templom, család és közösség kell.” Felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy mondják el, adják tovább gyermekeiknek, miért van értelme az ünneplésnek, az emlékezésnek. „Aki mert, mer tenni, építeni, az szabad volt, az szabad lesz” – fejezte be gondolatait a tiszteletes úr.

Czébely Lajos tanár felszólalásában hangsúlyozta, hogy még mindig nem ért véget a magyar nép szabadságharca, bármilyen nagy árakat fizetett vagy fizet érte. A mai nemzeti ünnep az azonosságtudatunk egyik ünnepe. Magyarország mai helyzetére utalva a francia nép egyik jól tájékozódott fiának, Hubert de Maransnak a közelmúltban megjelent gondolatait idézte: „Magyarország nem azért lett független a Szovjetuniótól, hogy egy másfajta, jobban álcázott, de kevésbé zsarnoki birodalom része legyen. Ellen fog állni, és ellenállása másokat is követésre sarkall majd.” Identitástudatunk mélyebb gyökereire utalva Babits Mihály Eucharistia című versének felolvasásával fejezte be gondolatait a szónok. A Székely himnusz eléneklését követően a római katolikus egyház énekkarának (vezetője: Fedorcsákné Petrecky Mária) szolgálata alatt a jelen lévő szervezetek, intézmények, közösségek képviselői megkoszorúzták a '48-as forradalom viski résztvevőinek kopjafáját.

Badalóban a hagyományoknak megfelelően az idén is az Isten házában kezdődött a március 15-i megemlékezés.

A helyi református templomban tartott ünnepi istentiszteleten Sápi Zsolt lelkipásztor hirdetett igét, a helyi énekkar előadása hangzott el, majd nemzeti imánk, a Himnusz eléneklése után pedig Gyurin Miklós, a beregszászi magyar konzulátus vezető konzulja olvasta fel Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak a határon túli magyarsághoz intézett levelét.

Az istentisztelet után a templom külső falát ékesítő Petőfi-emléktáblánál folytatódott a megemlékezés. Itt Balog Zoltán, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd az ünnepség főszónoka, Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke következett.

– Március 15-e a magyar történelem egyik legfontosabb fordulópontja Szent István uralkodása óta, hiszen ezen a napon ünnepeljük a magyarság feltámadását, a magyar nemzet újjászületését – kezdte beszédét a szónok és hangsúlyozta, hogy azok az ünnepek, amelyeket a nemzetek a magukénak éreznek – ilyen március 15-e is –, mindig megmaradnak a nemzet történelmében.

Szalai Imre, Badaló polgármestere arról beszélt, hogy március 15. olyan dátum, amelynek kapcsán mindenkinek el kell gondolkodnia a múltjáról, jelenéről és jövőjéről, majd azt hagsúlyozta, hogy a Tisza-parti település számára a mai nap kettős ünnep, hiszen az 1848-as eseményekre való megemlékezés mellett a község a KMKSZ-től kapott falunévtáblát is felavatja.

A beszédek elhangzása után Szoboszlai Csilla operetténekes előadása hangzott el, majd a helyi általános iskola növendékei adtak elő az eseményhez illő verseket és dalokat.

Az ünnepi megemlékezés a Szózat eléneklésével, illetve a Petőfi-emléktábla megkoszorúzásával ért véget.

fzs, szcs, lm, sj, jl