A magyar–lengyel barátság napján

Barátság évszázadokon keresztül címmel rendeztek konferenciát március 23-án, a magyar–lengyel barátság napján Magyarország Beregszászi Konzulátusának szervezésében a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.

A rendezvény vendégeit a lengyel kultúrát bemutató pannók, népviseletbe öltözött fiatalok köszöntötték a főiskola előcsarnokában. A megjelentek a konferencia ünnepélyes megnyitóján a beregszászi főiskola kórusával együtt énekelték a magyar, majd a lengyel himnuszt.

A résztvevőket köszöntve Tóth István beregszászi főkonzul emlékeztetett, hogy a magyar és a lengyel történelem közös vonásai, a két nép között kialakult szoros történelmi barátság tiszteletére 2007-ben a Magyar Országgyűlés március 23-át a magyar–lengyel barátság napjává nyilvánította, megerősítve ezzel azt a civil kezdeményezést, amelynek eredményeként egy évvel korábban Sólyom László akkori magyar köztársasági elnök és Lech Kaczynski lengyel államfő Győrött felavatta az első köztéri magyar–lengyel barátság emlékművet. A főkonzul elmondta, a beregszászi főiskolán egybegyűltek azzal a céllal méltatják ezen ünnepet, hogy felidézzék a két nép történelmének azokat a mozzanatait, amikor a lengyelek siettek a magyarok segítségére vagy fordítva – a magyarok támogatták tevőlegesen a lengyelek nemzeti mozgalmait.

„Ezek minden esetben szabadságküzdelmek voltak, a legnemesebb eszmék, amelyek képesek voltak megmozgatni a két ország társadalmát. Országok, nemzetek kapcsolataiban ez talán páratlan szerte a világon. Ráadásul úgy, hogy a magyarok és a lengyelek között sem genetikai, sem nyelvi rokonság nincs. Mindennapjainkban azonban vannak ezek fölött lebegő eszmények: a kereszténység tudatos vállalása, a család szentségének hirdetése, a nemzeti önazonosság őrzésének programja” – jelezte Tóth István.

A konferencia vezető témája a második világháború kezdete volt, közelebbről az, hogy a Lengyelországot 1939. szeptember 1-jén lerohanó náci Németország hadserege elől menekülő lengyel katonák és civilek itt, a Kárpátok hágóin értek az őket barátságosan fogadó és oltalmába vevő Magyarország területére, amely vállalta azt is, hogy kormánya elutasította Németország azon kérését, hogy a Kassa–Homonna vasútvonalon tegye lehetővé a német csapatok felvonulását Dél-Lengyelország ellen – tudhattuk meg. Ha a magyar kormány ehhez hozzájárult volna, ma nem beszélnénk lengyel menekültügyről a két évvel később úgyszintén a világháborúba sodródó Magyarországon – emlékeztetett Tóth István.

Dr. Brenzovics László történész, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány elnöke, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke megnyitva a konferenciát kifejtette: a kárpátaljai magyarok kora ifjúságuktól meggyőződhetnek arról, hogy a két nép múltja számos szállal kötődik egymáshoz, a lengyel és a magyar nép történelme szinte kibogozhatatlan a másik történelmének ismerete nélkül. Nagyon sok nemzet él egymás mellett Európában, szinte egyedülálló azonban, hogy a nehézségek ellenére e két nép történelmi barátsága megmaradt, tette hozzá.

A szónok emlékeztetett: a lengyel–magyar kapcsolatok alakulásában szerepe volt szűkebb pátriánknak – a történelmi Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyéknek – is, amely korábban Lengyelországgal volt határos. Erre vezetett a bor útja Lengyelország felé, ha úgy hozta a sors, erre menekültek a magyarok Lengyelországba, s ha fordult a kocka, a lengyelek menekülési útvonala is Kárpátalján át vezetett, ahogyan az például a Rákóczi-szabadságharc vagy a második világháború idején, 1939-ben történt – hangzott el. Amikor megszűnt a lengyel–magyar határ, s Kárpátalja a Szovjetunióhoz került, a kapcsolatok intenzitása csökkent, de a nép lelkében őrzi a barátságot, s továbbadásában, fejlesztésében a kárpátaljai magyaroknak is van feladatuk – fogalmazott Brenzovics László, aki reményének adott hangot, hogy a beregszászi konferencia csupán a kezdő lépés a vidékünk és Lengyelország közötti kapcsolatok felelevenítéséhez vezető úton.

A továbbiakban a Rákócz-főiskola kórusa lengyel és magyar népdalokból összeállított rövid műsort adott elő, majd számos érdekes előadást hallhatott a közönség. Így például az 1939–1946 közötti lengyel menekültügyről Magyarországon Wojciech Frazik történész, a krakkói Nemzeti Emlékezet Intézetének főmunkatársa és dr. Zoltán András, az MTA doktora, az ELTE BTK tanszékvezető egyetemi tanára tartott rendkívül érdekfeszítő beszámolót.

Gerencsér Tibor, az ELTE BTK történész doktorandusza a Magyarországra érkező menekültek első hullámáról értekezett, mondandóját filmhíradó­részletekkel, korabeli dokumentumokkal illusztrálva. Befejezésül Konrad Sutarski lengyel kisebbségi politikus, a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára igazgatója a magyar–lengyel kapcsolatok rendszerváltás utáni alakulásáról beszélt.

szcs