„Ember az embertelenségben”

Emlékkonferencia a beregszászi zsinagógában

1944 júliusában új diplomata érkezett a budapesti svéd követségre: Raoul Wallenberg, akinek áldozatkész, a háborús viszonyok közötti veszélyt is vállaló tevékenysége által emberek sokasága menekült meg a haláltól és a munkatáborokba hurcolástól. Születésének 100. évfordulója alkalmából Magyarország Külügyminisztériuma határozatot hozott arról, hogy Wallenberg Évvé nyilvánítja a 2012-es esztendőt. Az emlékév mottója: „Ember az embertelenségben.” Az emlékév programjai Kárpátalját is érintik. Április 17-én Magyarország Beregszászi Konzulátusának szervezésében a Vérke-parti város zsinagógájában emlékkonferenciára és kiállításra került sor.

A rendezvény kezdeteként Tóth István beregszászi főkonzul és Mihajlo Galin, a Heszed Spira kárpátaljai zsidó jótékonysági alapítvány vezetője egy emlékkövet helyezett el a zsinagóga előtti, a II. világháború és a holokauszt áldozatainak emlékműve előtt.

Ezt követően konferenciára került sor, melynek során Tóth István főkonzul Raoul Wallenberg életútját és tevékenységét ismertette. A diplomata 1912. augusztus 4-én született Stockholmban, az egyik legjelentősebb svéd család gyermekeként. Építész szeretett volna lenni, melyet nem sikerült megvalósítania. 1944 júliusában diplomataként érkezett a magyar fővárosba. A budapesti feladatra Raoul Wallenberget az amerikai War Refugee Board (WRB – Háborús Menekültek Bizottsága) és az OSS (amerikai hírszerző szolgálat) stockholmi ügynöke, Iver Olsen választotta, a gazdag hajózási vállalkozó, Sven Salen javaslatára. Ezt a választást a stockholmi amerikai követ, Herschel Johnson is jóváhagyta, és már az ő javaslatára fogadta el a svéd külügyminisztérium Raoul Wallenberg személyét. A fővárosba érve szembesült a magyar zsidóság helyzetével, és svéd menlevéllel számos zsidó életét mentette meg, noha tevékenysége kiváltotta a nyilasok és németek gyűlöletét. 1945 telén a Budapestet elfoglaló szovjet csapatok fogságába esve a moszkvai Ljubljanka börtönbe került. További sorsa ismeretlen. 1945. március 8-án szovjet nyomásra a Magyar Rádió bemondta, hogy Wallenberget a Debrecenbe vezető úton a nyilasok vagy a Gestapo ügynökei meggyilkolták. 1957-ben aztán a szovjet hatóságok beismerték, hogy 10 évvel korábban a Ljubljanka börtönben halt meg. 1981-ben Ronald Reagan, az Amerikai Egyesült Államok elnökének javaslatára posztumusz tiszteletbeli amerikai állampolgárságot, Izraelben pedig a Yad Vashem Intézet javaslatára a „Világ Igaza” címet kapta meg. A főkonzul kiemelte: „Wallenberg emlékét ma is nagy tisztelet övezi. A magyarországi rendszerváltás ideje alatti szobrának felállítása egyben a kommunista múlttal való szembenézést is szimbolizálja. ”

Mihajlo Galin beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy napjainkban mind a vészkorszakról, mind Raoul Wallenbergről fontos a megemlékezés. Mendel Teichmann, a kárpátaljai zsidó közösség főrabbija köszönetet mondott a magyar kormánynak és a beregszászi főkonzulátusnak az esemény megszervezéséért.

A jelenlévők filmvetítés keretében tekinthették meg az 1944–45-ös magyarországi események összefoglalását. Tóth István főkonzul a kárpátaljai deportálásokat ismertette. Ehhez kapcsolódott Richter Gyula beregszászi lakos visszaemlékezéseinek felolvasása.

A konferencia záró részében Tóth István főkonzul megnyitott egy, a Raoul Wallenberg életét és tevékenységét bemutató kiállítást is, mely április 24-ig tekinthető meg a zsinagógában. Ezt követően a huszti zsinagógában kerül a nyilvánosság elé.

Az események zárásaként állófogadásra került sor.

fzs