Előadás a torinói lepelről

A beregszászi római katolikus plébánia vendége volt múlt héten Pályi Gyula akadémikus, a modenai és Reggio Emilia-i egyetem általános és szervetlen kémia professzora, aki szombaton délután a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán a torinói lepelről, Jézus Krisztus máig fennmaradt szemfedőjéről tartott átfogó és közérthető előadást. Köszöntve a neves előadót és a hallgatóságot, Michels Antal beregszászi plébános emlékeztetett, hogy a Szent István Társulat a közelmúltban jelentette meg a kutatónak e tárgyról írt könyvét.

A téma óriási jelentőségű, könyvtárnyi anyagot írtak már össze róla – emlékeztetett Pályi Gyula. A tárgy hitelességének kérdését boncolgatva rámutatott, tízezer szám ismerünk ereklyéket, többé-kevésbé hitelesnek tartott tárgyakat, ám azok rendszerint nem bírnak akkora inspiráló erővel, mint a torinói lepel, amely komoly tudományos kiválóságokat indított arra, hogy óriási energiákat fordítsanak ereklyekutatásra. Az akadémikus mindazonáltal idézte a megboldogult II. János Pál pápát is, aki úgy vélekedett e kérdésről, hogy akár hiteles egy ereklye, akár nem, nagy részüket megszenteli a hívők generációinak áhítathagyománya.

A torinói lepel az ereklyék között is kiemelt helyet foglal el, amennyiben hiteles, vagyis a vászon valóban Jézus Krisztus halotti leple volt – jelezte Pályi Gyula. Kifejtette, a hitelesség fogalma sokat változott az I. századtól napjainkig, de nem várható, hogy ma leltári számmal, közjegyzői pecséttel, tanúk által igazoljuk valamilyen történelmi tárgy eredetiségét. Azt is figyelembe kell venni a kérdés tárgyalásakor, hogy a természettudományok bizonyító ereje csak addig abszolút, amíg megismételhető jelenségről van szó – tette hozzá. Az egyszeri jelenségek kutatásában – amilyen például a világmindenség születése vagy Jézus Krisztus halála volt – már közel sem olyan bizonyító erejű a tudomány szava. A természettudomány eszközeivel csupán az vizsgálható, hogy tartható-e a kérdésről felállított hipotézis, ezért végeztek olyan rengeteg vizsgálatot a torinói lepel kapcsán – tudhattuk meg.

A torinói lepel egy 4 méter 42 cm hosszú, 113 cm széles lenvászon lepel, amely olyan szövéssel készült, ami az I. században volt divatos, majd rövidesen feledésbe merült. Ezen a vásznon fotográfiai negatív formájában – tehát a képen ott vannak világosabb foltok, ahol a valóságban sötétebb foltoknak kellene lenniük és fordítva – egy lényegében ruhátlan halott férfi képe látható elölről és hátulról úgy, mint hogyha ezt a leplet alá fektetve és a fején áthajtva ráborították volna. A jelek arra mutatnak, hogy ezt a férfit megkínozták, megkorbácsolták, majd keresztre feszítéssel kivégezték. Tehát ez a vászondarab információként többé-kevésbé magán hordozza mindazt, amit az Újszövetség írásban elmond nekünk, jó néhány kiegészítő információval együtt – mutatott rá Pályi Gyula. Ha ez valóban így van, állapította meg a tudós előadó, akkor még azok számára is komoly muzeológiai értéket képvisel ez a vászon, akiknek Jézus Krisztrus csupán egy érdekes történelmi figura. A hívők számára viszont ez az ereklyék ereklyéje, mert Jézus Krisztusról közöl képet, méghozzá abban a pillanatban, amikor saját szavai szerint hivatásának tetőfokára ért – tette hozzá.

A továbbiakban az akadémikus képekkel és ábrákkal gazdagon illusztrált előadásában sorra vette a lepellel kapcsolatos legfontosabb ismereteinket, s kitért azokra a kutatásokra is, amelyeket származásának, korának, illetve a rajta található nyomok eredetének és magyarázatának tisztázására végeztek az elmúlt évtizedekben. Összegezve az elhangzottakat Pályi Gyula megállapította: a tudomány jelenlegi állása szerint a lepel hiteles, bár a kérdés vizsgálata még nincs lezárva.

szcs