Felavatták a Paprikafűző asszony szobrát

Egy tipikusan Nagy­dob­ronyra jellemző életképet faragott ki világos színű homokkőből ifj. Hidi Endre szobrászművész. A Paprikafűző asszony szobrát szülőfalujában leplezték le április 22-én, vasárnap. A Bethlen Gábor Alap, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Nagydobronyi Községi Tanács támogatásával létrejött szobor a nagyközség központjában kialakított téren lett felállítva.

A szoboravató a himnuszok eléneklésével kezdődött, majd dr. Szieberth István, a magyar Vidékfejlesztési Minisztérium Parlamenti Államtitkárságának politikai főtanácsadója ünnepi beszédében elmondta: „A világban járva sok nevezetes ember, hadvezér, tudós, államfő szobrát láthatjuk köztereken, és valahogy mintha időnként elfeledkeznénk a hétköznapok hőseiről. A Paprikafűző asszony szobrának avatásával végre a hétköznapok hőseinek állítunk emléket.” Dr. Szieberth István a továbbiakban beszélt a magyar kormány és az Európai Unió stratégiájáról, amelyben kiemelt szerepet kapott a határon túli magyarsággal való együttműködés, és ezzel összefüggésben egy Kárpát-medencei stratégia kialakítása, amely hosszú távon hozzájárulhat az e térségben mesterségesen meghúzott határok átjárhatóságához, illetve a határ két oldalán élő magyarság egymásra találásához.

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke beszédében emlékeztette az ünneplőket, hogy a szovjet időkben kezdődő „paprikaipart” akkortájt üldözték, lévén, hogy a szovjet hivatalos ideológia szerint a gazdagodás, az élni akarás burzsoá csökevény volt. Ennek megfelelően az akkori hatalom egy időben próbálta a kertekből eltüntetni még a melegházakat is. „Hál’Istennek a melegházak még most is itt vannak és a dobronyiak továbbra is élni és boldogulni akarnak. Nem szégyellnek ezért keményen dolgozni, annak ellenére, hogy mostanában ez nem divat ... Maga az a tény, hogy valaki itt még szorgos, kemény, verejtékes munkából akarjon megélni, dicséretre méltó törekvés”– hangsúlyozta a KMKSZ elnöke, majd hitet tett amellett, hogy mi, magyarok most is éljünk inkább becsületesen, több és keményebb munkával, mint olyan módon, ami az emberek morálját, tartását kikezdi, ami által az egyén becsülete elvész, helyes értékorientációja megkopik. Hangsúlyozta az elnök a jelenlegi helyzetben közösségünk érdekvédelmének fontosságát is, és azt hogy a magyarok szavazataikkal a nemzet céljait felvállalókat erősítsék majd az őszi parlamenti választásokkor.

Köszöntötte az ünneplőket Mihajlo Fedinec, az Ungvári Járási Tanács elnöke, megköszönve a szép emlékművet az alkotó mellett a támogatóknak: a KMKSZ-nek, a Nagydobronyi Községi Tanácsnak és a magyar állam jelenlévő képviselőinek.

Badó Margit történelemtanár a 30 éve Nagydobronyban született és ma is ott élő alkotót, ifj. Hidi Endrét mutatta be az ünneplő közösségnek, akiről többek között megtudhattuk, hogy általános iskolai tanulmányai után édesapja nyomdokaiba lépve, elvégezte az Erdélyi Béla nevét viselő ungvári képző- és iparművészeti szakiskola kerámia szakát, majd 2009-ben szerzett szobrász szakon diplomát a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Egyetemi évei alatt nagy hatással volt rá mestere, Kő Pál szobrászművész szakmai igényessége és emberi magatartása, példamutatása. 2004-től tagja a Révész Imre Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Társaságának.

Orosz Ildikó, a KMPSZ és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke avatóbeszédében Nagydobronyról szólva beszélt az 1970-es években történt intenzív mezőgazdálkodásra történő áttérésről, a korai burgonya meg a paprikatermesztés nagydobronyi elterjedéséről, és a dobronyiaknak az értékesítés terén tapasztalható találékonyságáról. Ennek következtében új házak, csinos porták jelentek meg, amelyek mögött a kommunista hatalom nem akarta látni a munkát, a hajnaltól napestig a kertben szorgoskodó családot, így a falut a régióban – akkori kifejezéssel – „nem munkával szerzett jövedelemből élősködőknek” titulálták. A kommunista hatalom rövidlátó csinovnyikjai csak azt tekintették munkának, ha a kolhozra, az államra dolgozott valaki. Segítette a kívülről konzervatívnak minősített falu megmaradását a helyiek zárt közösségben rejlő ereje, a nagy családok, a „hadak” rendszere és az egymás mellett lakó szomszédság, a „darab” összetartó ereje, amely Orosz Ildikó szerint példaértékű. A közös munkában rejlő lehetőséget és erőt szimbolizálja a szobor, a Paprikafűző asszony, minden arra haladó embert emlékeztetve az anyaföld és a munka iránti szeretetre, az élet folytonosságát biztosító, a biztonságot jelentő családi háttér szükségességére és annak megtartó erejére.

Végül Őr Hidi László, a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének elnöke a vendégekkel közösen leleplezte a Paprikafűző asszony szobrát, melyre áldást kért Kolozsi András nagydobronyi református lelkész.

A szoboravató ünnepségre sokan jöttek el, az említett megszólalókon kívül többek között jelen voltak Bacskai József és Tóth István ungvári és beregszászi magyar főkonzulok, Ljubka Katalin osztályvezető és Nagy Klára kárpátaljai referens a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának képviseletében, Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, Nagydobrony testvértelepüléseinek, Ajak, Nyírbogdány és Biatorbágy önkormányzatainak küldöttségei, a környező települések KMKSZ-alapszervezeteinek elnökei és tisztségviselői, valamint a Nagydobronyban aznap zajló IV. Kárpátaljai Vőfélytalálkozó résztvevői.

dózsa