Szavazzunk a Compact Discóra

Az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjére készülő Compact Disco ungvári sajtótájékoztatója után Lotfi Behnam, az együttes hangeffektusokért felelős tagja válaszolt a Kárpátalja kérdéseire.

– Mi a közös bennetek, ami miatt érdemesnek láttátok együttest alakítani?

– Eredetileg egyáltalán nem akartunk együttest alakítani. Emlékszem, egy Magyarország–Montenegró vízilabda-mérkőzésre gyűltünk össze Walkó Csabánál 2008-ban, s azután felmerült, hogy tegyünk egy próbát, üljünk le a gép elé, bohóckodjunk valamit. A bohóckodás eredményeként elkészült az első dalunk, amihez később videoklip is készült. Miután ilyen könnyedén ment a munka – szinte egymás szájából vettük ki a szót, hogy mit, hogyan kellene csinálni –, azt gondoltuk, érdemes lenne megpróbálni összehozni egy közös lemezt. A történet további része már ismert: hagytuk, hogy a közönség szép lassan, fokozatosan felfedezzen bennünket.

– Mi az, ami a Compact Disco zenéjében, hangzásában egyedi és jellegzetes, amire azt tudjátok mondani, na, ezek vagyunk mi!

– Az a helyzet, hogy éppen ez az, amit nemigen tudnék megmondani, mert belülről fakad. Ha meg tudnám fogalmazni, hogy mi az, amitől a dalaink olyan Compact Discó-sak, talán el is múlna a varázs. Hála istennek, a közönségtől mindig azt a visszajelzést kapjuk, hogy létezik egy bizonyos Compact Diskó-s hangzás, amelyről mindjárt fel lehet ismerni a zenénket, még akkor is, ha valaki más szerzeményét dolgozzuk fel.

– Kinek, kihez szól ez a zene?

– A legelső lemezünkön a 80-as, 90-es évek hatásait próbáltuk előtérbe helyezni, amit mai elektronikai hatással kevertünk. Ami a tényeket illeti, a hallgatóink zöme a tizenöt és negyvenöt év közöttiek közül kerül ki. De én már láttam olyan nagymamákat, akik a zenénkre táncoltak, úgyhogy elmondhatom, kortalan a zenénk.

– Mesélj a Sound of our Hearts-ról, az eurovíziós versenydalotokról! Milyennek halljátok-látjátok ti?

– Dalaink alapvetően könnyed témákról – szerelemről, párkapcsolatról, szakításról – szólnak, ami bevett dolog ebben a műfajban. Amikor azonban ezt a dalt készítettük, felmerült, hogy mostanság ennél sokkal komolyabb gondok és problémák vannak, s nemcsak Magyarországon. Az egész világon fura a helyzet, az emberek elfelejtették, hogy nemcsak hajtani kell, hanem élni az életet. Belekerültünk a mókuskerékbe, s egyre csak taposunk. A Sound of our Hearts tehát valójában egyfajta figyelemfelkeltés akar lenni, hogy nem szabad elrohanni az élet mellett. Ha odafigyelünk egymásra, a körülöttünk élő emberekre, akkor hátha megváltozik kicsit az életünk és sokkal boldogabbak lehetünk.

– Mit vártok az Eurovíziós Dalfesztiváltól?

– Őszintén szólva sok támadás ért bennünket, mert azt mondják, hogy a mi dalunk nem oda való. Azt mondják, a fesztivál színvonala évről évre esik, s inkább a nagy csinnadrattával járó számokat küldik oda, mert nem a zenére, hanem a látványra, a show-ra kíváncsiak az emberek. Én mégis azt várom, hogy a dalunk üzenete nagyon sok emberhez eljuthat Európában a fesztivál révén, hiszen közel 120 millió ember kíséri figyelemmel a két elődöntőt és a döntőt, s nekünk már most is igen sok külföldi rajongónk van, nagyon sokan keresnek meg bennünket a határon túlról. A lényeg, hogy a legjobbat szeretnénk nyújtani, s reméljük, hogy ez az alkalom segít a tekintetben, hogy „utóéletünk” is legyen Európában, azaz szélesebb körben is megismerjenek bennünket.

– Mit üzensz a kárpátaljai olvasóknak?

– Érdekes helyzetben van a zenekarunk. Ahhoz, hogy kijussunk az európai színpadra, a határon belüli magyarok szavazataira volt szükség, amit meg is kaptunk tőlük. Most egy sokkal komolyabb kihívás elé nézünk, ahol a magyarországi magyarok már nem tudnak segíteni rajtunk, hiszen a fesztivál szabályai szerint egyik nemzet sem szavazhat a saját produkciójára. Itt jönnek a képbe a határon túl élő magyarok, akik most óriási segítséget nyújthatnak nekünk. Ha tetszik önöknek a dalunk, ha megértik az üzenetét, akkor várjuk a szavazataikat!

pszv