2012. május 4.

2012. május 4., 10:00 , 590. szám

„Adj innom.” (Jn 4,7)

Talán meglepő, hogy a szamariai asszonyról elnevezett evangéliumból ezt az egyszerű mondatot ragadtam ki. Sok mélyértelmű és teológiailag gazdag mondat van az evangéliumban, de meggyőződésem szerint Jézusnak ez a mondata érintette meg az asszonyt, és tette lehetővé a párbeszédet.

Egyszerű mondat, és mégis megmutatkozik benne az Isten irgalma és szeretete. Jézus Krisztus mindig megtalálja azt a mondatot, ami a másik emberhez vezet. Ami valóban megmutatja az Ő figyelmét és nyitottságát.

Keresztény emberként mi sokszor elbújunk az összetett és nehezen érthető mondatok mögé anélkül, hogy valóban nyitottak lennénk a másik ember felé. Isten nevében beszélünk, de nem azon a tiszta és egyértelmű módon, mint ahogyan teszi azt Ő maga.

Mindennapi értelemben rátalálni azokra a mondatokra, amik egyértelműek és világosak, amik túllépnek az önzésen és sértettségen, amik őszinteségemet és gondoskodásomat mutatják. Ez a valódi keresztény magatartás, és ez az istenképűség bennem.

Lődár Jenő,
mezőgecsei görögkatolikus áldozópap