Dr. Diószegi László záróelőadása a beregszászi színházban

A magyar néptánc története

Dr. Diószegi László ismert magyarországi néptáncos és koreográfus a beregszászi diákok és érdeklődők számára három emlékezetes előadás keretében mutatta be a magyar táncművészetet és tánckultúrát az elmúlt félévben. Ezekről a Kárpátalja is részletesen beszámolt. Ennek az előadássorozatnak történt meg a méltó zárása május 17-én a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban, ahol az előadó összefoglalta a korábbiakban elhangzottakat, miközben az általa koreografált Válaszút Néptáncegyüttes és a Folt zenekar fergeteges ügyességgel szemléltette az elhangzottakat. A záróelőadás sokakat vonzott, sok pótszékre is szükség volt, hogy beférjen a nagyszámú közönség.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Ljubka Katalin, Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma Nemzetpolitikai Államtitkárságának osztályvezetője, valamint Vagács István, a Nemzetgazdasági Minisztérium Kárpát-medencei Vállalkozásfejlesztési Főosztályának vezetője és Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke, illetve házigazdaként köszöntötte az előadót és a fellépőket Orosz Ildikó, a főiskola elnöke, aki a szervezőmunkáért külön köszönetet mondott a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezetnek.

A dr. Diószegi László által létrehozott Válaszút Néptáncegyüttes az autentikus és improvizatív táncot gyűjtő és színpadra állító amatőr együttesek közé tartozik, tagjai egyetemisták, fiatal értelmiségiek, akik rendszeresen vendégszerepelnek bel- és külföldi fesztiválokon. Ezúttal az előadást kiegészítve bemutatták a magyar néptánc fejlődéstörténetét, kezdve a középkori eredetű körtáncokkal, a lányok által bemutatott magyarbődi karikázóval és a férfiak csángóföldi kezes és öves táncával.

Láthattuk az ugyancsak a középkorra visszavezethető, egykori fegyvertáncokból kialakult kanász- és botolós táncokat is a férfiak előadásban. Majd öt különböző tájegységre jellemző ugrós és legényes táncot egy közös koreográfiában. Bemutatták a reneszánsz idején elterjedt, nyitott fogással táncolt első páros táncok közül azt a kalotaszegi román táncot, mely átmenet a legényes és a párostánc között. Közben a Lenkó Péter prímás vezette Folt zenekar megmutatta, hogy mi a különbség az aszimmetrikus és az újkorban elterjedt szimmetrikus ritmus között. Kronologikusan haladva bemutatták a néptáncot kísérő zene fejlődését, változását is, kezdve a középkorra jellemző furulya és dob felállással, egészen az általunk is jól ismert vonószenekarig.

Végül eljutottunk a mindenki által ismert magyar csárdásig, amelynek lassú és friss változatát az alföldi tanyavilágban, a Galga mentén és Kalocsán gyűjtött csodálatos táncokkal, eredeti népviseletben varázsolt a közönség elé a Válaszút Néptáncegyüttes.

Érdekes része volt az előadásnak, amikor dr. Diószegi László bemutatta a táncosok által viselt népviseleteket, felhívva a figyelmet azok történeti fejlődésére a moldvai népviselettől a díszes kalocsai viseletig.

A nem mindennapi előadás két modern tánckoreográfiával zárult, dr. Diószegi László mindkét koreográfiájának a pályaudvarok köré épült a gondolatvilága. A Pályaudvar című azt mutatta be, hogy Erdélyben a csávási cigányok – miközben várják a vonatot – a pályaudvaron elkezdik énekelni azt, amit egyébként hegedülni szoktak, táncra perdülnek, majd hirtelen ér véget minden, amikor jön a vonat. A másik koreográfia címe Balt-Orient, amely egy egykori, tipikusan balkáni nemzetközi gyorsvonat hangulatát adta vissza mesterien.

Végül Orosz Ildikó mondott köszönetet dr. Diószegi Lászlónak a színvonalas előadássorozatért, valamint Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma Nemzetpolitikai Államtitkárságának a támogatásért.

Az igen érdekes, látványban és tanulságban gazdag előadás közös táncházzal zárult.

Badó Zsolt