A nyulak talpfekélye

Pár napja észrevettem, hogy az egyik nyulam tipeg-topog, nem leli a helyét, s láthatóan fájlalja a lábait. Amikor pedig megnéztem a talpait, láttam, hogy kettőn is seb van, melyekből véres váladék szivárog. Milyen betegséggel állunk szemben, miként lehet kikezelni az állatot, s mit tehetek azért, hogy a jövőben ne kapják el a nyulaim ezt a kórt? – érdeklődött szerkesztőségünknél egy viski olvasónk. Kérdéseivel és a kapcsolódó kérdésekkel Szijus Attila técsői állatorvost kerestük meg.

– A nyúlnak talpfekélye van – fejti ki beszélgetőtársam. – Közvetlenül a talppárnák bőre alatt összetett ín- és ízületi rendszer, továbbá ér- és nyirokrendszer található. Ennek fényében érthető, hogy a különböző baktériumok, melyek a nyúlketrec trágyával, rothadó szénával, szalmával szennyezett alomjából a sebeken át a szervezetbe kerülnek, könnyen megbetegíthetik az állatot. A sebek vagy mechanikus úton keletkeznek, úgy, hogy az ól aljzatát képező rács drótjai megsebzik a talpakat, vagy a trágyától bepállnak a talppárnák, s ez vezet a sebek kialakulásához. A kór első tünete, hogy kisebb vagy nagyobb mennyiségű, savós, véres váladék jelenik meg a talpakon, majd gyulladásos folyamatok indulhatnak meg. A nyúl tipeg-topog, nem leli a helyét, esetleg igyekszik minél kevesebbet mozogni. Míg ha gennyzacskó alakul ki a talpakon, akkor teljesen abbahagyja a mozgást, belázasodik, és étvágytalanná válik. A talppárna megvizsgálásakor pedig azt észleljük, hogy a talp érzékennyé vált, megérintése fájdalmas reakciót idéz elő.

– Miként kezelik a betegséget?

– Ha idejében felismerjük a kórt, amikor még nyitott a sebkapu, az első teendő a seb kitisztítása. Mechanikus úton kiszedjük a beleragadt, trágyával vagy rothadó szénával, szalmával szennyezett szőrt, majd fertőtlenítőszerekkel, például hidrogénperoxiddal kimossuk a vérző, gennyező sebet. Antibiotikumot tartalmazó spray-t, így tetrazol spray-t vagy cheli sprayt is fújhatunk rá. A kitisztítást követően – ecsettel – jódtinktúrát viszünk fel a sebre, mivel a jód nemcsak helyileg fejti ki a maga pozitív hatását, hanem felszívódik a szervezetben, s elpusztítja a baktériumokat. Ezután hintőport szórunk a talpra, mely megszünteti a váladékképződést, s a hintőpor rétege alatt kezdetét veszi a gyógyulás folyamata. Ha a seb behámozódik anélkül, hogy elgennyesedne, a seb berepedezését meggátló gyógykenőccsel kell bekennünk a talppárnákat, nehogy kinyíljanak a sebek, s a repedéseken át jussanak ismét kórokozók a szervezetbe, mert azok újból sebfertőzést idézhetnének elő. Vagy antibiotikumot tartalmazó, vagy jód-káli kenőcsöt használunk. Amennyiben viszont már megjelennek a gennyzacskók, azokat fel kell nyitni, s addig kell mosogatni fertőtlenítőszerekkel a sebeket, míg csak teljesen ki nem tisztulnak, a behámozódás után pedig ugyanúgy folytatjuk a kezelést, mint a fentebb leírt esetben. A terápia időtartama változó, lehet rövid, de nagyon hosszú is. Minden attól függ, hogy milyen a fertőzés mértéke, s milyen gyorsan gyógyul a seb. Értékesebb tenyészállatok esetében célszerű antibiotikum- és vitaminkészítményt, nevezetesen egocin nevű tetraciklinkészítményt juttatni a nyúl szervezetébe, injekció formájában. Háromnaponként egy injekciót adunk be az állatnak, egy-két alkalommal. Magát a sebkezelést pedig napi egy-két alkalommal végezzük el, míg csak fel nem épül a nyúl.

– Hogyan előzhetjük meg a talpfekély kialakulását?

– Ha rácsos padlózattal látjuk el az ólat, azzal védekezhetünk a kokcidiózis terjedése ellen, ám mint feljebb említettem, a rács felsértheti a nyulak talppárnáját, ezért alakítsunk ki számukra egy olyan pihenőterületet, ahol bőséges almozással takarjuk be a rácsos padlót, vagy pihenődeszkát helyezünk el, hogy ezzel csökkentsük a felsebzés kockázatát. S hogy a trágyától ne pálljon be a nyulak talpa, rendszeresen takarítsuk és tartsuk tisztán az ólat.

Lajos Mihály