Hackerek és crackerek

Némely hollywoodi filmben gyakran láthat a nézőközönség olyan ritka tehetséggel megáldott szakembereket, akiken nem fog ki a számítástechnika világa. Bármilyen számítógépes védelem tűzfalán áttörnek, és minden megfejthetetlennek tartott kódot megfejtenek. Ilyen tehetséges informatikai zsenik természetesen a filmeken kívül a valóságban is léteznek, ők a köztudatban hackerekként ismertek. Azonban az irántuk táplált tisztelethez és elismeréshez némi félelem is vegyül. Vajon nem élnek-e vissza a lehetőségeikkel? Pallay Ferenccel, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (KMF) Puskás Tivadar Informatikai Központjának vezetőjével erről a témáról beszélgettünk.

– Ön informatikusként hogyan látja a hackerkérdést?

– Elöljáróban elmondanám, hogy ennek az „éremnek” is két oldala van: vannak olyan számítástechnikai szakemberek, akik tehetségükkel jót akarnak cselekedni, és természetesen olyanok is, akik rosszat. A média általi félreinformálás következtében a köztudatban mindannyian hackerként ismertek. A szakzsargon azonban különbséget tesz: a hackerek mellett megkülönböztet crackereket is. A cracker olyan, a számítástechnikához magas színvonalon értő szakember, aki tudásával visszaélve másokat károsít meg. Számítógépekbe jogtalanul behatolva adatokat szerez meg, melyeket aztán másoknak eladva anyagi javakra tesz szert, vagy más bűncselekményeket követ el. A crackerekkel éles ellentétben áll viszont a hackerek tevékenysége, akiknek a céljuk – munkájuk révén – mások segítése.

– A hackerség mint legális munka?

– Mivel a hacker olyan számítástechnikai szakember, aki bizonyos informatikai rendszerek működését az emberek többségénél jóval magasabb szinten ismeri, kézenfekvő, hogy a kisebb-nagyobb cégek, politikai szervezetek és a hadsereg szívesen alkalmazza őket. Gyakran ők hozzák létre azokat az eljárásokat, melyek alapján a számítógépek vagy a hálózatok működnek. De leggyakrabban a számítástechnikai rendszerek biztonságáért felelnek, illetve a biztonság megteremtésének feltételein dolgoznak. Ismerve ugyanis a komputerrendszereket, képesek átlátni azoknak mindazon gyenge pontjait, melyeken át lehetőség nyílhat illetéktelen hálózati betörésre.

Már pusztán azért is tudják a „dörgést”, mert némelyiküknek korábban volt egy „előző” élete, melynek során hasonló módszerekkel tevékenykedtek. Kitűnően ismerik tehát a praktikákat, de éppen ezáltal a védekezés módját is. Gyakran egy-egy ipari kémkedés fenyegette cég több ilyen hackernek is munkát ajánl. Feladatuk a rendszer tesztelése, gyakran úgy, hogy a munkatársuk lefektette biztonsági korlátokat kell áttörniük. Ezek a szakemberek általában nagyon jól meg vannak fizetve, és elégedettek azzal, hogy legális munka keretében végezhetik azt, amit szeretnek. Némely hacker szép karriert is befutott, pl. az amerikai Kavin David Mitnick. Ő kezdetben crackerként tevékenykedett, de letartóztatása után felhagyott megszokott tevékenységével és biztonságtechnikai tanácsadóként kezdett új életet.

– Milyen módszereket használnak a crackerek?

– Némely cracker, hogy elérje a kitűzött célokat, nemcsak a számítógépes rendszerből indul ki, hanem a felhasználóból is: elmondható ugyanis, hogy a felhasználó számít a leggyengébb láncszemnek. Számos olyan történetet hallottam, amikor az internetes betörőnek szinte alig kellett tevékenységet kifejtenie. Voltak olyan esetek, hogy biztonságtechnikai fejlesztési ügynökként felhívtak különböző vállalatokat, majd a rendszer fejlesztése ürügyén a belépési jelszót és más adatokat kértek. És bármily meglepő, a felhívottak többsége naivan megadta a kért információkat, melyeket aztán a csalók fel is használtak.

Vannak még ún. „eltérítéses” esetek is. Itt most természetesen nem Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások c. filmjére kell gondolnunk, hanem egy szintén a felhasználók hiszékenységére épülő csalásmódszerre. Néhány csaló nagyon ügyes, és bizonyos megszerzett adatok birtokában különböző pénzintézetek és bankok honlapjának „alteregóját” hozza létre, mely megszólalásig hasonlít az eredetire. Ezen „fantombank” nevében egy e-mailt küldenek az igazi bank ügyfeleinek, melyet megnyitva megjelenik ez a „fantomoldal”, valamint hozzácsatolva a felkérés, hogy különböző pénzügyi műveletek ürügyén az ügyfél adja meg a pin-kódját és más adatait. Az ügyfél ennek kapcsán azt hiszi, hogy a valódi banknak ad meg adatokat, miközben éppen a csalókat juttatja információkhoz. Ezután természetesen a bankszámláját szépen „megcsapolják”. Ilyen jellegű csalásokra az elmúlt években több példa is volt a skandináv országokban.

– Negatívnak számítanak az ún. spamek is?

– A spam (ejstd: szpem) fogadó által nem kért, elektronikusan, például e-mailen keresztül tömegesen küldött hirdetés, felhívás. Az 1970-es években, amikor az elektronikus levelezés megszületett, még senki sem gondolta, hogy az e-mailezést kéretlen levéláradatok terjesztésére fogják felhasználni. Napjainkban ez már, sajnos, hétköznapi: egyesek kifejezetten spamküldésre „szakosodtak”. Az ezekben a levelekben szereplő információk a fogadók túlnyomó része szempontjából érdektelenek és károsak is. Egyrészt fölösleges sávszélességet, tárhelyet és szellemi ráfordítást igényelnek a fogadótól. Mivel a spameket a feladóik rövid idő alatt milliós nagyságrendben képesek kiküldeni, ez jelentős terhelést jelent az internetfelhasználók számára. A spamek egy része tudatosan megtévesztő, a fogadó kihasználására törekszik: olcsó, „piramisjátékra” csalogató, banki azonosítókat, személyes adatokat különféle indokokkal megkérő levelekkel. Egy példa: a legutóbb kaptam egy spamet, melyben az állt, hogy amennyiben reklámot akarok feladni, azt 800 hrivnyáért közel négy millió felhasználónak továbbítják. Több kérdés is felvetődik: ha el is végzi ezt a spam küldője, legálisan, törvény szerint teszi-e? Sajnos, nem tudom Önnek megmondani, hogy Ukrajnában van-e a spamtevékenységet érintő törvény. Mindenesetre a legtöbb európai országban ez bűncselekménynek számít, hiszen minden adófizetést nélkülöző reklámtevékenységnek minősül. Mindezek ellenére azonban egyre erősödő folyamatról van szó. A KMF informatikusaként naponta szembesülök a spamek okozta problémával, az adatok tükrében ismerem a folyamatot. Hogy vázoljam a főiskolát érintő helyzetet: nemrég csupán egyetlen napon a tanintézmény több mint 1500 felhasználójához 16 500 levél érkezett, aminek 85 százaléka kéretlen levél, azaz spam volt. A világ országainak tekintetében az arányok változóak, de átlagosan a felhasználókhoz érkező levelek 70-90 százaléka kéretlen levél.

Ami a védekezést illeti: vannak módszerek az ilyen levelek szűrésére, de teljesen soha nem szüntethetők meg: vannak, amelyek „átcsúsznak” a szűrőn. A túlzottan magas biztonsági fokozatú szelektálás pedig azzal fenyeget, hogy valódi, igazán fontos levelek is fennakadnak a rostán. A teljes megoldás egyenlőre a jövő titka.

– Nem jelent-e ez a jelenség fokozott vírusveszélyt?

– Az ilyen spamok legnagyobb veszélyét egyébként a különböző számítógépes vírusok terjesztése jelenti. Ezen vírusok születése olyan számítógépes szakemberek munkásságához köthető, akik mások előtt ezzel akarták igazolni szakmai tudásukat. Ma már a vírusokat egyértelműen pénz- és haszonszerzési céllal hozzák létre.

Egy-egy ilyen komputervírus különböző államok terveit is romba döntheti. Ezen a téren az elmúlt év egyik legnagyobb port felvert esete az iráni urándúsítási projektnek a Stuxnet névre keresztelt számítógépes vírussal történt megbénítása volt, melyet valószínűleg valamelyik, az iszlám állammal szembenálló ország nemzetvédelmi szervezete fejlesztett ki.

F. Zs.