Ahol még a háztájikat nem bővítették ki

A Beregszásztól Nagyszőlős felé tartó helyiérdekű vonat – egy öt perces út megtétele után – lefékez Nagybakta vasútállomásán, mely szláv többségű jellegével üt el a környező színmagyar falvaktól. 1160 fős lakosságának mintegy 70 százalékát ukránok, 30 százalékát pedig magyarok alkotják, de kisebb számban oroszok, belaruszok, sőt örmények és tatárok is laknak a településen.

A középkori falutól a mezőgazdasági kísérleti állomásig

A község már az Árpád-korban is létezett, neve – Bagotha alakban – elsőként a Nagymuzsaly határjárásáról 1232-ben íródott okmányban tűnik fel mint a Szentkirály család birtoka. Az első földesurak leszármazottai később felvették a Baktai nevet, a famíliából kikerülő Baktai István pedig Károly Róbert uralkodása alatt királyi szolgálatba lépett. Az oklevelek a XIV. században még virágzó faluként írnak a helységről, mely később – máig ismeretlen okból és időszakban – elnéptelenedett. Több évszázadnyi halotti csend után csak az 1800-as évek közepén tesznek újból említést Baktáról, de csak mint a gróf Károlyi család uradalmához tartozó tanyáról. A főúri família a XX. század elején gazdatisztképző iskolát alapított itt, ahol főleg tenyészjószágok szakszerű nevelésére, illetve szántóföldi növények termesztésére oktatták a leendő szakembereket. Miután a Szovjetunió bekebelezte Kárpátalját, a volt uradalmi tanintézet bázisán létrehozták a Nagybaktai Állami Mezőgazdasági Kísérleti Állomást. A kutatóintézet egykor több mint száz tudományos munkatársat foglalkoztatott, az irányítása alá tartozó kísérleti állomáson pedig sokszáz földműves dolgozott, ám az intézmény ma már csak árnyéka hajdani önmagának.

A venyigehordástól a vízvezeték-szerelésig

A falu legidősebb magyar férfilakosa az 1929-ben született Tót Kálmán.

– Nagymuzsalyban láttam meg a napvilágot, a szüleim napszámosokként, pontosabban szőlőművesekként dolgoztak a Schönborn grófok szőleiben, a Nagymuzsalyi-hegyen, valamint a Beregszász előtt emelkedő Kerek-hegyen, s szép fizetést kaptak a munkájukért – emlékszik vissza az idős bácsika. – Hárman voltunk testvérek, két lány meg én, az egy szem fiú, s már gyermekkorunkban elkísértük a szüleinket a munkába, én például már 12 évesen hordtam a venyigét a szőlősorokból. Később egy vincellér metszeni, oltani is megtanított, míg a nővéreim kapáltak a sorok között. Az 1938-ban visszatért „magyar világban” természetesen én is részt vettem a heti két-három leventefoglalkozáson, s ha ezek éppen dologidőre estek, a magyar katonai parancsnokság kifizette azt az összeget, amit a gróftól kaptam volna az oltásért, illetve a metszésért.

Miután a szovjetrendszer államosította a grófi birtokot, az én szőlészeti pályafutásomnak is vége szakadt, a Beregszászban működő Kárpátaljai Geológiai Expedíciónál helyezkedtem el, betanítottak fúrómunkásnak, s kaolin után kutattunk a Nagymuzsalyi-hegyen. 1948-ban azonban engem is elvittek a Donyec-medencébe, Gorlovkába. Hét hónapig tanultam egy szakmunkásképzőben, s diákszállóban laktunk, ahol a koszt nagyon jó volt, ám olyan hálóteremben aludtam, ahol 300 fiatalt zsúfoltak össze. Az iskola befejezése után a helyi szénbányát kiszolgáló üzemben helyezkedtem el, ahol többek között asztalosmunkákat végeztem vagy éppen fémcsöveket szereltem össze, egy év múltán pedig szabadságra engedtek, melynek letelte után „elfelejtettem” visszamenni a bányavidékre. Azután minden „Donbászra” hurcolt magyar fiú amnesztiában részesült, én pedig 1957-ben idenősültem Nagybaktára, s nyugdíjazásomig vízvezeték-szerelőként dolgoztam a mezőgazdasági kísérleti állomáson.

Alapszervezet – kisebbségi körülmények között

– Mivel a nagybaktai lakosság – nemzetiségi összetételét tekintve – igen sokszínű, a KMKSZ helyi alapszervezete mindössze 52 tagot számlál – tájékoztat Fodor Éva jelenlegi alapszervezeti elnök. – Az alapszervezet az 1990-es évek végén alakult. Első elnöke Csizmár Béla volt. A közösségteremtés céljából a megalakulás utáni években különböző rendezvények – hagyományőrző est, batyubál, honismereti kirándulások – megszervezésére került sor. Szerény körülmények között, de rendszeresen megemlékezünk nemzeti ünnepeinkről, illetve részt veszünk a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete rendezvényein. A magyar nyelvű gyermekek iskoláztatása pedig nem jelent gondot, mivel többségük anyanyelvű oktatásban részesül a szomszédos Mezőgecse általános iskolájában, illetve a Nagymuzsalyi Középiskolában.

Egyházi élet

A KMKSZ-alapszervezet mellett a református, illetve a görög katolikus gyülekezet fogja össze a helybeli magyarságot. A Nagybaktai Református Egyházközség a Beregi Református Egyházmegye egyik legfiatalabb hitközsége, mely 1995-ig a mezőgecsei gyülekezet fíliája volt, de csak kevesen vettek részt az anyaegyház templomában sorra kerülő istentiszteleteken. 1994 márciusában azután – a községi tanács által a hívek rendelkezésére bocsátott épületben – helyben is istentiszteleteket kezdtek tartani, a következő év novemberében pedig önállóvá vált a gyülekezet. 1996-ban megkezdték a templom felépítését, melyet mindvégig támogatott a hollandiai, ijsselmujdeni egyházközség, míg a nagybaktai reformátusok kétkezi munkával és lehetőségeik szerinti adományokkal járultak hozzá a munkához. A hollandok két szép hangzású elektronikus harmóniumot, valamint két harangot is adományoztak a gyülekezetnek (az utóbbiakat 1999-ben emelték be a toronyba), s 2000. július 9-én felszentelték az Isten házát.

– Az egyházközség 80 főből áll – fejti ki a Nagybaktán is szolgáló Dávid Árpád mezőgecsei lelkész. – Hetente háromszor látogatok ki a faluba, megtartom a vasárnapi és a hétköznapi istentiszteletet, a bibliaórát, valamint a hittanfoglalkozást. Pénzadományt szoktunk gyűjteni a Nagyberegi Református Líceumnak, s az egyházkerületi missziói tevékenység támogatására is kihelyezzük a perselyt.

„Az ikonosztáz 15-20 ezer USA-dollárba kerülne”

– Az ezredfordulótól 7-8 éven át egy magánházban tartották meg a görög katolikus egyházközség szent liturgiáit, 2007-ben azonban felépítettük a Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt templomot, 2010-ben pedig a haranglábat, melynek három harangját Lembergben önttettük, s minden munkát önerőből végeztünk el – mutatja be a Nagybaktai Görög Katolikus Egyházközséget Margitics Volodimir beregszászi parochus, aki fiával, Margitics Jaroszlav nagybaktai parochussal együtt, felváltva szolgál Nagybaktán, Beregszászban, valamint más településeken. – A 150 férőhelyesre tervezett szentegyház belső munkálatai azonban még nem fejeződtek be. A mezőgazdasági kísérleti állomástól kaptunk üléssorokat, ám ezek nem elegendőek, s nem is templomi használatra készültek. Szeretnénk készíttetni 16 padsort, ám egyelőre nincs rá pénzünk. Az oltárt felállítottuk, ikonjaink is vannak, nincs viszont ikonosztázunk, melynek elkészíttetése 15-20 ezer USA-dollárba kerülne, és sajnos, szűkében vagyunk az anyagiaknak.

A helybeli görög katolikusok pontos számát nem ismerjük, vasárnaponként 30-35, nagy ünnepeken ellenben száznál is több hívő sereglik egybe az Isten házában. Tavaly volt két keresztelőnk és három temetésünk, s mivel az egyházközségnek egyaránt vannak magyar és ukrán tagjai, mind a vasárnapi, mind a hétköznapi szent liturgiát magyar és ószláv nyelven tartjuk meg. Eddig az Ungvári Romzsa Tódor Görög Katolikus Papi Akadémiát támogattuk évi két perselypénzzel s két élelmiszerszállítmánnyal, az idei esztendőtől viszont már a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Egyházi Líceumot segítjük.

A gyári munkától a kistermelőkig

A munkahellyel rendelkező lakosok többsége a járási központban keresi meg a kenyerét, főleg a Beregszászi Rádiógyár Rt.-nél, illetve a Bereg Kábel cégnél. 45-en a Kárpátaljai Megyei Agrokémiai Laboratóriumban helyezkedtek el, mely megyénk egész területén elemzi a termőföldjeik vizsgálatát kérő mezőgazdasági vállalatok, állami gazdaságok parcelláinak a talajviszonyait. Hatvannégy alkalmazottat, illetve munkást, köztük mintegy 40 nagybaktai lakost foglalkoztat a mezőgazdasági kísérleti állomás. Néhányan a Hoch-Bereg Kft.-nél vállaltak munkát, többen pedig kőművesként dolgoznak Magyarországon, Kijevben, Ivano-Frankivszkban, Lengyelországban, Moszkvában, illetve Csehországban. A legjobban Moszkvában fizetik meg őket, de a legtöbben Kijevben álltak munkába, mert mégiscsak közelebb van, s nem kevesen vettek részt a most folyó labdarúgó-Európa-bajnokságra előkészített Olimpiai Stadion felújításában. A háztáji gazdaságok bővítésére nem került sor, a legtöbben 15, páran pedig 30 áron gazdálkodnak, s zöldpaszulyt, illetve újkrumplit termelnek eladásra. Az előbbit a nagyszőlősi piacokon értékesítik, ahol magasabb a termék ára, az utóbbin ellenben Beregszászban adnak túl. A tejet helyben értékesítik. Akadnak, akik alkalmi munkát vállalnak falubelijeiknél, s vannak családok, melyek egyetlen nyugdíjas tagjuk járandóságából tengődnek (228 nyugdíjas él a településen). A 18 kisvállalkozó többsége pedig mini-ABC-t üzemeltet, s négy kávézó is működik a faluban.

– A község határában két éve megnyílt a Hann Münden-i központtal működő Knüppel Verpackung német–ukrán vegyes vállalat, mely huzatokat készít a személygépkocsik letakarására, hogy a megrendelőkhöz való kiszállítás közben se sérüljenek meg a járművek – tájékoztat Kutasi Erzsébet, a cég irodavezetője. – Jelenleg 61, nagyrészt helybeli lakosnak adunk munkát, a Németországból érkező alapanyagokat havonta egy-két alkalommal szállítják le, s ugyanakkor fuvarozzák el a kész termékeket. Ám bővíteni szeretnénk a céget, mintegy kétszáz nagybaktai, illetve a környező falvakbeli személy számára biztosítanánk munkalehetőséget, ekkor viszont már heti két-három alkalommal hozatnánk be a nyersanyagokat, és juttatnánk vissza a vállalat központjába az elkészült huzatokat.

Lajos Mihály