„Hogy a magyar nemzet gyarapodó közösség legyen”

Táncház az óvodában

A magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága célul tűzte ki, hogy megerősítse a külhoni anyanyelvű oktatás első intézményi láncszemét, a szomszédos országokban működő magyar óvodák rendszerét, ezért meghirdette a 2012 a külhoni magyar óvodák éve című programot, melynek jegyében a legfrissebb magyarországi módszertani segédanyagokkal, valamint a pedagógusok továbbképzésével nyújtanak segítséget a gyermekintézményeknek. A program keretében Hajnal Virág, a nevezett minisztérium Stratégiai tervező és tájékoztatási főosztályának stratégiai főreferense, programfelelős, Timár Böske, a Csillagszemű Gyermektáncegyüttes művészeti vezetője, valamint asszisztense, Mayer Orsolya 23 határon túli (ezen belül négy kárpátaljai) magyar vagy részben magyar nyelvű óvodát keresett fel, köztük – június 18-án – a Nagyszőlősi Szent József Római Katolikus Óvodát is, táncházakat tartva az intézményekben.

Az anyanyelv az első nyelv, melyet a gyermek elsajátít, ez vezeti el a kisgyermeket önmagához és másokhoz. Kincs, mely eltéphetetlen szál szülő és gyermek kapcsolatában. Kulcsot jelent ahhoz, hogy a gyermek személyisége jó irányba fejlődjön, már kicsi korától kezdve kibontakoztathassa a benne rejlő tehetséget, s elkerülje a nyelvváltással együttjáró lelki sérüléseket, melyek mindig bekövetkeznek, ha a szülő idegen nyelven taníttatja gyermekét.

– Éppen ezért azt szeretnénk elérni, hogy a külhoni magyar házaspárok anyanyelvű óvodákba, illetve óvodai csoportokba járassák gyermekeiket – fejtette ki Hajnal Virág. – Körutunk május 9-én vette kezdetét a horvátországi Kopácson, s tíz gyermekintézményt kerestünk fel Szlovéniában, a Szerbiához tartozó Vajdaságban és Horvátországban, melynek főváro­sát, Zágrábot sem hagytuk ki a sorból, mivel a horvát főváros egyik gyermekintézményében is működik egy magyar csoport. Timár Böske és Mayer Orsolya Romániában két, míg a Felvidéken négy óvodában foglalkozott az apróságokkal. Majd Kárpátalján meglátogattunk egy-egy ungvári, illetve munkácsi állami gyermekintézményt, s ezt követően érkeztünk meg Nagyszőlősre. Utunkat pedig az Aknaszlatinai Szent Anna Római Katolikus Óvodában fejezzük be. Megjegyezném: az állami óvodák közül csak az erdélyi, resicabányai gyermekintézmény magyar nyelvű, a többiek vegyes tannyelvűek, magyar csoporttal. A vajdasági Bácskossuthfalvai Református Óvodában, valamint a két, említett kárpátaljai római katolikus gyermekintézményben viszont kizárólag magyarul folyik a nevelői-oktatói munka.

– Azért foglalkozunk a kisgyermekekkel, hogy már egészen pici korukban beépüljön az életükbe, s természetessé váljon számukra a magyar néptánc, illetve megannyi néphagyományunk, s a Csillagszemű Gyermektáncegyüttes is ezért szervezi a táncházait – magyarázta Timár Böske. Majd elsajátíttatták az apróságokkal, valamint az óvónőkkel a Csiga-biga, gyere ki, a Fehér liliomszál és a Badacsonyi szőlőhegyen című gyermekjátékokat, szövegükkel és dallamukkal együtt, majd a pattogó ütemű szatmári táncot, s öröm volt nézni, ahogy az apróságok és az óvodapedagógusok, akikre „átragadt” Timár Böske és Mayer Orsolya lelkesedése, mennyire élvezték a játékokat és a táncot. A sok mozgásban elfáradt gyermekek ezután kiscsibékként ülték körül a magyarországi táncművészeket. Timár Böske megtanította nekik a Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgatja? című, Angyal Bandiról, az egyik legismertebb magyar betyárról szóló népdalt, s a kisgyermekek értelmi szintjének megfelelően magukról a betyárokról is elbeszélgetett az apróságokkal. Majd a Bárcsak ez az éjszaka... dallamát és szövegét is megtaníttatta velük, s műsoruk zárásaként a nevető arcocskájú csöppségek az óvónőkkel együtt ropták a csárdást.

– El vagyok ragadtatva ezektől a gyermekektől, akik ilyen ügyesen és hamar megtanulták a játékokat, a táncokat és a dalokat, szinte ők voltak a legjobbak az útba ejtett óvodák csöppségei közül – mondta elismerően Timár Böske. A rendezvényt jelenlétével megtisztelő Tóth István beregszászi magyar főkonzul pedig a program fontosságáról beszélt, s kifejtette: célszerű lenne egy bázisóvodát létrehozni Kárpátalján, ahol a helyi magyar óvodapedagógusok még jobban megismerkednének a néptánc- és a gyermekjátéktanítás módszereivel.

– Nagyon jó érzés volt személyesen találkoznunk a határon túli magyar szülőkkel, gyermekekkel, óvónőkkel, felmérhettük az anyanyelvű óvodák, óvodai csoportok igényeit, s a találkozók alkalmával – mivel az általunk felkeresett gyermekintézményekben az adott régiók más óvodáiban dolgozó pedagógusok is megjelentek – maguk az óvónők is kicserélhették tapasztalataikat. Örültünk, hogy személyes kapcsolatot alakíthattunk ki azokkal a pedagógusokkal, akik nap mint nap eleget tesznek választott hivatásuknak, s mindent megtesznek azért, hogy a magyar nemzet gyarapodó közösség legyen. Július közepén pedig – a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium támogatásával – Siófokon továbbképzés indul a határon túli magyar óvónők számára – fejtette ki Hajnal Virág.

Lajos Mihály