A tehenek közé esett lány és a megvert csordás esete

Dédában tartanak az elkövetőktől

Beregdédában mindenki arról beszél felháborodottan, hogy randalírozó fiatalok annyira megverték a falu csordását, hogy az azóta is az intenzív osztályon fekszik. De az esetről a szemtanúk nagy része nem szeretne nyilatkozni, mert úgy hírlik, a fiatal elkövetők szülei nagyon fontos beosztásban dolgoznak, és igen befolyásosak.

A beregszászi kórház sebészeti osztályának egyik kórtermében találtuk meg a sértettet, aki elmondta: „Reggel fél hétkor történt. Mint mindig, hat órakor kezdem hajtani a csordát a falu Beregszász felőli végétől, a kereszttől a legelőre, és egy fél óra alatt érek a szobornál lévő buszmegállóig. Már nem messze voltam onnan, amikor hallottam, hogy jön egy kocsi. Sötét színű kocsi volt, s a tetején ült egy lány. A tetőablakon keresztül dugta be a lábát az autóba, a tetején ült és dalolt, énekelt. A tehenek az út baloldalán mentek, könnyen meg lehetett előzni a csordát. Meg is előztek engem, egyszer csak azt láttam, hogy a kocsi tetejéről lefordult a lány, előbb a kocsi hátulsó részére esett, majd onnan az út szélére. Nem állt fel, megsérült, vérzett, a tehenek megálltak és nézték. Odasiettem, eltérítettem az állatokat, hogy rá ne tapossanak. Közben a lány belehöndörödött az árokba. Legfeljebb két-három perc telhetett el, és már jött is a bolt felől visszafelé a kocsi nagy sebességgel. „Takarítsd el a teheneket az utamból” – ordított rám a férfi, de tovább hajtott. Én jeleztem, meg kiabáltam neki, hogy a lány ott fekszik az árokban, jöjjenek vissza. Megfordultak, én pedig hajtottam tovább a csordát, közben többször hátranéztem, láttam, hogy megnézik, mi baja lett a lánynak. Már majdnem a kanyarban lévő szoborig értem, ahol több tehéntartó gazda is állt, meg a rádiógyár és a varroda munkásai, akik várták a buszt, amikor a kocsi megint utolért, és úgy ment mellettem, hogy az eleje hozzámért. A sofőr a lehúzott ablakon át elkapta a csuklómat és azt mondta: „Gyere ide te pi…rasz, most megöllek.” Kirántottam a kezéből a csuklómat, de közben a másik férfi a másik oldalon kiszállt. Elkezdett velem huzakolódni, a sofőr is kiszállt, és óriási erővel gyomorszájon rúgott. Összekaptam magam. A másik a nyakamba akarta tekerni a kezemben lévő korbácsot, azt meg tudtam akadályozni, de közben a sofőr megint gyomorszájon rúgott. Kitéptem magam a kezükből és felszaladtam az egyik udvarra. Jönni akartak utánam, hogy megöljenek, de a gazda nem engedte fel őket az udvarára. Az öregnek is nekimentek, a korbácsom meg náluk maradt, amit magukkal vittek. Az udvaron kezdett elsötétülni előttem minden, nem kaptam levegőt, rosszul lettem. Oda hívták a dédai orvost, aki azt mondta, hogy be kell vinni Beregszászba a kórházba, mert lehet, hogy gyomorvérzésem van. Egyébként is beteges vagyok, februárban volt szívinfarktusom, most meg ez. Semmit nem csináltam azzal a lánnyal, csak segíteni akartam neki.

A kocsiban a két férfi mellett két nő volt, az egyik az, aki leesett. A lányom és a feleségem taxival hoztak be a kórházba. Itt megkérdezte tőlem az orvosnő, hogy megismerném-e azt a lányt, akit ott láttam. Igen, láttam az arcát – mondtam. Majd valóban behozta a szobába azt a lányt, aki leesett az autóról. Negyedik napja fekszem már itt a sebészeten, ma is voltam ultrahangra, állítólag nincs gyomorvérzésem, csak igen nagy ütéseket kaptam. Még most is alig tudok enni, és nem tudok aludni sem, fáj az oldalam és a gyomrom.”

A kezelőorvos dr. Jurij Janohin is megerősítette a teljes kivizsgálás után, hogy erős ütéseket kapott a mellkasára és a gyomrára. A kocsiról leesett lányról a doktor úrnak olyan információi vannak, hogy nem lettek maradandó sérülései, a baleseti osztályon ellátták, és azóta már ki is engedték a kórházból.

Megkérdeztem néhány szemtanút is, köztük a gazdát, aki megmentette a csordást a támadóitól: „Én csak annyit láttam, hogy kiszállt a bordó színű kocsiból a két fiatalember, egyből nekimentek és az egyik többször is megrúgta. Két nő is ült az úton keresztbeállt autóban, de ők nem szálltak ki. Idehívtuk utána a felcsert, de én nem maradtam itthon, én hajtottam helyette tovább a jószágokat.”

Tovább, a kanyar után lakó jószágtartó gazda a következőket mondta el lapunknak: „A kapuban vártam a csordát, ami késve jött, nem a pásztor, hanem Pista bácsi hajtotta, aki elmondta, hogy mi történt a csordással. Én is segítettem a kapunktól tovább hajtani a teheneket, amikor utolért minket egy sötét színű magyar rendszámú kocsi. Pista bácsi jelezte, hogy ezek verték meg a csordást. Dühös voltam, mert még nekem is beszólt az illető. Először ukránul beszéltek, azt mondta a sofőr, hogy hajtsam el előle a teheneket. Mindjárt letér a csorda, és akkor mehetsz, mondtam neki. Erre valami olyat mondott: „Mi van, te is ellenkezel?” Később megszólaltak magyarul is, és fenyegetőztek. Nem dédaiak voltak, az biztos. Állítólag egy ügyésznek, vagy ügyvédnek a gyermeke, ezért félnek tőle az emberek. Emiatt én sem hiszem, hogy felelősségre vonják majd őket. De felírtam a rendszámát a kocsinak: ezt megadtam a rendőröknek is. Egyébként a dédai bányatavon strandoló részeg autósokkal már korábban is gyakran voltak itt bajok, akik vadállat módjára hajkurásznak a tehenek között.”

Az egyik varrodai munkás arról számolt be, hogy a munkásbuszból látta a bordópiros színű Opelt, amelynek felírta a rendszámát. Olyan vadul hajtott a tehenek között, hogy egyet-kettőt majdnem elütött. „Majdnem nekiment egy lovaskocsinak is. Nagybégánynál, a vasúti átkelőnél megint kis híján összeütközött egy teherautóval. A buszunknak is majdnem nekimentek.”

A falubeliektől megtudtuk azt is, hogy a csordás nem iszákos, nem kötekedő, családja, három gyermeke van, olyan ember, aki tisztességesen a fizetéséből él. Dédában mindenki felháborodott az eset hallatán.

Megkerestem a pásztor családját is, felesége, lányai és a tizenöt éves fia elmondták, hogy sok mindent beszélnek a faluban, de ennek nagy része nem igaz. Őket eddig senki nem fenyegette meg, nem adtak nekik pénzt sem. A feleség elmondta, hogy a férje amióta infarktust kapott, alkoholt nem iszik, rendszeresen gyógyszert szed, egyébként sem egy izgága, kötekedő ember. Amíg a helyi polgármester, Egressy István nem kezdte el „rendezni az ügyet”, addig a beregszászi rendőrség nem is foglalkozott vele, annak ellenére, hogy a kórházból már pénteken be lett nekik jelentve. Csak hétfőn voltak nála a rendőrök, akik kihallgatták. A csordás egyik lánya ráadásul a diszkóból ismeri is az egyik elkövetőt. Amikor édesapját kórházba vitték, találkozott is a két fiatalemberrel, a „regisztratúránál”. Az ismerős férfitól megkérdezte, hogy mit keres ott, aki elmondta, hogy leesett az autóról egy csaj, akit behoztak. Akkor a két férfi gyorsan távozott a kórházból, azóta nem látták őket. „Egyik barátnőmtől tudtam meg az egyikük vezetéknevét, aki beregszászi, de Kisbégányba nősült. Nagy nőcsábász, feszt zaklatja a csajokat itt a diszkóban. Volt már rá példa, hogy velem is kötekedett. Minden pénteken itt van a diszkóban, annak ellenére, hogy van felesége és gyereke. Én eddig is tartottam tőle, most meg még inkább.”

Egressy István polgármester telefonon elmondta: „Én megtettem a feljelentést a 102-es telefonszámon. Közben nagyon összevesztem velük, mert nem akartak foglalkozni az üggyel. Majdnem Ungvárra kellett telefonálnom. Annyit tudok a körzeti megbízott rendőrünktől, hogy az ügyet elindították még a korház feljelentése alapján. Négy rendőr járt itt Dédában, jegyzőkönyvbe vették, amit mondtam, illetve még egy tanút is kihallgattak. Az egyik, aki rugdosta a pásztort, állítólag egy fiatal ügyvéd, de a nevét nem mondják. Egyelőre hivatalosan semmit nem mondanak az esetről. A rendőrségnek mindenképpen foglalkoznia kell a dologgal valamilyen szinten a feljelentések után. Azt, hogy milyen irányba tudják terelni az ügyet, nem tudom. Annyit tudok, hogy ha egyáltalán eljut a bírósági szakaszig, és nyílt tárgyalásra kerül ez az ügy, akkor nagyon sok tehéntartó gazda ott lesz Beregdédából, hogy a saját szemével lássa, hogyan működik nálunk az igazságszolgáltatás.”

A beregszászi rendőrségen az ügyben illetékes nyomozók elmondták, hogy az elkövetők személyazonossága ismert, ukrán állampolgárok, és már ki is hallgatták őket. Szerintük a pásztor az ostorral hozzáért az autójukhoz, ebből támadt a konfliktus. A nyomozati szakaszban a gyanúsítottak nevét és foglalkozását a rendőrség nem árulhatja el. A nyomozás eredményének függvényében dől el, hogy egyáltalán bírósági szakaszba kerül-e az ügy vagy sem.

Badó Zsolt