Hadüzenet a depressziónak

Néhány évvel ezelőtt egy televíziós műsorban bemutattak egy fiatal, pszichológus hallgatókból álló csapatot, mely a következő mottót tűzte zászlajára: „Hadüzenet a depressziónak!” Önkéntes lelkisegély-szolgálatukkal ezek a diákok elsősorban a fiatalabb korosztály irányába akartak munkát kifejteni. Szerintük a depresszió a globalizált világ egyik „újszülöttje”, mely fegyver nélkül is öl: egy világméretű statisztika szerint az öngyilkosok kétharmada depressziós.

A pszichológia tudományában a depressziót komoly kutatás övezi, részletesen elemezve a különböző fajtákra jellemző tüneteket. Az egyik legismertebb ezen a téren a mániás depresszió, mely három különböző hangulati, illetve aktivitási szinttel jellemezhető: mániás szakasz, depressziós szakasz és tünetmentes időszak.

Hogy a depresszió mennyire veszélyes a kreatív emberekre, azt a történelem bizonyítja. A kutatók a téma kapcsán számos, a művészetben igen kreatív tevékenységet kifejtő történelmi személy életrajzát elemezték. Az eredmények kimutatták, hogy a vizsgált személyek mániás vagy tünetmentes epizódjaik folyamán voltak a legaktívabbak, depressziós fázisaikban azonban aktivitásuk szinte nullára csökkent.

Az egyik legkifejezőbb példa Robert Schumann német zeneszerző esete. Mind édesanyja, mind édesapja hajlamos volt a búskomorságra, két közeli rokona is öngyilkosságot követett el. Mivel a depresszióra való hajlam örökölhető, a családtagok tüneteinek tükrében várható volt, hogy nála is kialakul ez a betegség.

Az öröklött hajlamot megerősítő negatív életesemények is nagy számban megtalálhatók Schumann életében. Mind sokoldalú tehetsége, mind szélsőséges hangulatváltozásai korán megjelentek. Jobb kezével kapcsolatos problémája (egyik ujja nem mozgott tökéletesen, a zongorázás fájdalmat okozott neki) folyamatosan súlyosbodott, és egy idő után kénytelen volt lemondani a zongoraművészi karrierről. Magánélete is nehezen rendeződött, hosszú éveken keresztül nem vehette feleségül szerelmét a lány édesapjának ellenállása miatt. Schumann állapota az évek folyamán hol súlyosabb volt, hol javult: több mániás és depressziós időszak váltotta egymást. Kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, a második alkalommal a Rajnába ugrott, de kimentették, és pár nappal később elmegyógyintézetbe szállították. Itt halt meg két év múlva súlyos depressziós állapotban, annak következtében, hogy hónapokig szinte egyáltalán nem evett.

Johannes Brahms művészi aktivitása is nagy eltéréseket mutat: kiemelten sokat alkotott a hipomán (enyhe fokú mániás) fázisban, míg a depressziós időszakokban egyáltalán nem komponált.

A két német zeneszerző példája is bizonyítja, mennyire káros a depresszió. Korukban a tudománynak a témával kapcsolatos „kiforratlansága” még nem tette lehetővé a hatékony kezelést. Manapság azonban erre már mód nyílhat. Számos esetben mi magunk is segíthetjük depressziótól szenvedő embertársainkat. A baráti beszélgetés, a másik bátorítása számos esetben jelent gyógyírt a problémára. Felfokozott, stresszel teli, globalizált világunkban a rendszeres testmozgásnak, a megfelelő étkezésnek és a pozitív életszemléletnek is aranyat érő értéke van a depresszió elleni harcban.

A depresszió a jelenlegi fiatal generációt is komolyan érinti. Gogola István, a Beregszászi Magyar Gimnázium (BMG) iskolapszichológusa megerősítette mindezt. Elmondta, hogy az ifjúkori depresszióban gyakori a lehangoltság, a sírás, a kedvetlenség, a teljesítmény csökkenése, amely hamar eredményez tanulási zavarokat és iskolai eredményromlást. Gyakori az étvágytalanság, az étel elutasítása, félelem a lefekvéstől, az elalvástól. A nem megfelelő erőnlét és a kimerült állapot pedig szintén kihat a gyerek iskolai eredményeire: „Gyakori eset, hogy korábban eredményes előmenetelű diákoknál hirtelen változás áll be: az órán majdnem elalszanak, gondolkodásuk összefüggéstelen, eredménytelen, kreativitásuk szinte nullára csökken. Nem tudnak aktívak lenni, a feladatmegoldásokban döntéseket hozni. Mindez a hirtelen fellépő depresszió jele. A megoldás a depressziót kiváltó problémák felderítése, valamint az ezzel kapcsolatos lelki gyógyítás, amikor is a gyerekkel megbeszéljük a problémát, és megpróbálunk megoldást találni rá. Tanárnak és szülőnek egyaránt „lélekdoktornak” kell lennie, hiszen ha a gyereknél még az elején felfedezzük és orvosoljuk a bajt, számos problémát megelőzhetünk. Globalizált és problémákkal terhelt világunkban mindez nem könnyű. Keresztény emberként én a keresztényi értékeket alkalmazom munkámban. Gyökössy Endre lelkész-pszichológusnál olvastam utalásokat a depresszióra és kezelésére is. Ő azt mondta, hogy van egy olyan fogalom a keresztény világban, amit úgy hívnak: „megtérés”. Ez a görög metanoia szóból ered, melynek szó szerinti fordítása annyit tesz, hogy a gondolkodás megváltoztatása. (A pszichológiában is használják ezt a fogalmat, amin alapvető mentális változást, valamint a fókusz, az attitűd és az értékek megváltozását értik – F. Zs.) Tekintve, hogy a depresszió pszichés probléma, a kulcsot a dolgokhoz való pozitív hozzáállás jelenti.”

Gogola István elmondta még, hogy a gyógyszeres kezelés mellett a lelki gondoskodás is feltétlenül szükséges.

Nagyon gyakori, hogy a szülést követő néhány nap, illetve hét során az anyák nyomott hangulatot tapasztalnak és felmerül bennük az anyaságra való alkalmatlanságuk gondolata. Ennek a nyomott hangulatnak a súlyos formája gyermekágyi depresszióban nyilvánul meg.

Számos nőt foglalkoztat, hogyan „ússza meg” a gyermekágyi depressziót. Korábban a divany.hu internetes online oldal egyik olvasója ezen kérdést tette fel Regős Judit életvezetési tanácsadónak.

A tanácsadó elmondta, sajnos, a médiában sokszor helytelenül alkalmazzák a gyermekágyi depresszió fogalmát. Valójában a szülés után több fajta és mértékű – egymásból nem feltétlenül következő – hangulati labilitást különböztethető meg. A leggyakrabban bekövetkező állapot az úgynevezett „szülés utáni szomorúság”, szaknyelven fogalmazva „baby-blues”. Ez a nyomott, lehangolt lelki állapot valóban akár minden tizedik anyukát is érinthet. A baby-blues nem betegség, hanem egy természetes lelki folyamat. Ezért nem igényel sem orvosi, sem pszichológusi segítséget. Ilyenkor inkább a család támogatására van szükség.

„A legtöbb első gyermekét váró pár a szülés előtt csak filmen látott újszülöttet. Az anyuka ugyanakkor tele van elvárásokkal is az örömteli találkozást illetően. Ezért nem csoda, ha furcsán élik meg a látottakat, amikor megpillantják pár perce előbújt csemetéjüket: az elképzelt rózsásbőrű, kisimult arcú, álomcsecsemő helyett egy – legjobb esetben is – lilás árnyalatú, bedagadt szemű, véres újszülöttel találják szembe magukat. Pár óra múlva persze már rendeződik a kép” – mondja a szakember.

A terhesség 9 hónapja alatt a kismama vágyai állnak a középpontban. Mindenki őt félti, kényezteti, igyekszenek a kedvében járni. A kisbaba megszületésekor ez a figyelem egyik pillanatról a másikra a baba irányába fordul.

A szüléssel ugyan véget ér a terhesség, de akkor kezdődik az anyaság és az apaság, amely egy életre szól. Ezzel elég drámai szembesülni. Főleg, amikor a szülés fáradalmai után nem a megérdemelt pihenés következik, hanem a gyermekágyas időszak: a szoptatás beindulása, a gátseb gyógyulása, az új szerepbe való beilleszkedés nehézségei. „Ahogy telik az idő, az ember belejön a gyerekgondozásba, és egy picit kipiheni magát. A család támogató szerepe kimondhatatlanul fontos. Fontos, hogy a kismama érezze: nincs egyedül hagyva kétségeivel. A gyerekágyi depresszió – ezzel szemben – komoly lelki betegség. Gyakran gyógyszeres kezelést is igényel, ami mellett nem lehet szoptatni. A gyerekágyi depresszió nem rögtön a szülés után jelentkezik, ezért nehéz felfedezni. A szűrésében nagy szerepük van a védőnőknek, gyermekorvosoknak, akik otthonukban találkoznak az anyukákkal. Árulkodó jel lehet, ha a kismama étvágytalan. Előfordulhat, hogy napokig nem eszik és nem is iszik. Az ágyából sem kel fel, még szoptatni sincs ereje. Negatívan, szinte dühvel nyilatkozik a kisbabáról. Előfordulhat, hogy öngyilkossági gondolatok gyötrik, vagy arra gondol, hogy a gyerekében valami kárt tesz.

A gyermekágyi depresszióval nemcsak azért kell foglalkozni, mert rossz az asszonynak, hanem azért is, mert esetleg tragédiához vezethet. Kezelés hiányában megronthatja a családi és párkapcsolatot, a szexuális életet, állandósulhatnak az ok nélküli veszekedések. A csecsemő a legfogékonyabb életperiódusát tölti el egy depressziós anya mellett, s ez kihathat egész további életére.

A szülés után bekövetkező legsúlyosabb pszichiátriai betegség, a gyerekágyi pszichózis. Ez a kórkép egyértelműen kórházi kezelést igényel, mert a beteg ön- és közveszélyes állapotba kerülhet. A legtöbb csecsemőgyilkosságot elkövető anya ebben a betegségben szenved. Ezt az állapotot általában előzőleges pszichiátriai betegség is megelőzi.

Mindezek után elmondható, hogy a hangulati labilitás teljesen normális, biológiai következménye a gyerekágyas időszaknak. A mértéke azonban változó lehet. Annak érdekében, hogy az anyánál ne állandósuljon a rossz közérzet, illetve, hogy elkerülje a gyerekágyi depressziót, nagyon fontos megelőző lépéseket tehet. A megelőzésben elsődleges szerepe van a szülésre és az anyaságra való kellő felkészülésnek.

Fontos, hogy a kismamaként is legyen napirendje. Nem baj, ha nem sikerül mindig betartani azt, de legyen valami, amihez lehet viszonyítani, amit lehet várni.

Amint lehet, járjon el társaságba. Egyre több helyen működik – a régi fonókhoz hasonlóan – baba-mama klub, ahol más kismamákkal lehet megosztani a hétköznapi történéseket, félelmeket.

Fontos, hogy ne legyen egyedül a párjára utalva, mert az nagyon megterhel egy kapcsolatot. Az apáknak is szükségük van a támogatásra, és jó, ha ezt otthon keresik, és meg is kapják, mert így ők is többet és szívesebben vesznek részt a család életében” – zárta tanácsadását Regős Judit.

A mindennapi feszültségektől körülvéve mi magunk is sokat tehetünk lelkiállapotunkért azzal, hogy hadat üzenve a depressziónak, a negatívumok helyett a dolgok pozitív oldalát próbáljuk meglátni.

F.Zs.