2012. augusztus 31.

Fülöp és az etióp pénztáros

Isten nem véletlenül állít bennünket valamilyen helyzetbe. Acs 8, 4–17; 26–40

Fülöp, a diakónus, Istennek egy rendkívül engedelmes eszköze volt, kit az Isten minden helyre be tudott állítani. Noha a jeruzsálemi keresztyénekkel együtt kellett menekülnie, de sem Fülöp, sem a mindenüket hátrahagyó és menekülő keresztyének nem a magukét (a keserűséget és fájdalmat), hanem az Istenét (az Igét és Krisztust) adták tovább ott, ahol épp voltak. S mivel az üldöző zsidók közeli ellenségeihez, a samaritánusokhoz volt ésszerű menekülni, akkor oda mentek, és ott hirdették Krisztust.

A somáriaiak megtérése után Fülöp nem maradhatott itt, Isten őt tovább küldte. Fülöp elindult, és a néptelen úton meglátta a szolgálatának célját: egy etióp főembert. Ez az etióp méginkább pogány volt, mint a samaritánusok. Mert Isten még nagyobb feladatot bíz szolgáira, ha az előzőekben jól teljesítettek. Fülöp nem lázadozik a meglátott cél, a pogány etióp ellen sem. Csak elfogadja az Isten által kijelölt embert. Isten tovább indítja Fülöpöt: menjen oda és csatlakozzon hozzá. Csak az engedelmesség következtében látja meg, hogy mi a küldetése. Ez az ember élénken érdeklődött az Isten iránt. Az érdeklődése most ért meg a megtérésre. Isten mindig annyit mutat, amennyi épp a szolgálathoz szükséges. Többet nem. Nem szabad elmulasztanunk azokat az embereket, akiket az Isten kijelölt a számunkra, mert velük a mi engedelmességünket próbálja meg.

Isten parancsára Fülöp csatlakozott a kincstárnokhoz, és hallván a könyvből fennhangon olvasott Igét, megkérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?” Mert az Ige továbbadójánál és átvevőjénél minden feltétel adott az Ige két ember közötti kibontakozásához. Fülöp az Igével volt tele; a szerecsen kérdésekkel volt tele. A válasz pedig Fülöpnél volt. Ez az isteni időzítés és a két emberi feltétel kell a hatékony igehirdetéshez: az igei idők és alkalmak.

A főember cselekedni akart. Mert az Ige következtében hitre jutott. Az ember mindig az Ige következtében juthat hitre, nem más módszer által. Az első cselekedete: a keresztelkedés. A keresztelés és a hitvallás összefügg. A keresztelés kifejezi a meghalást és az újjászületést. A feltámadt új életet. Elkötelezte magát Krisztus mellett a kincstárnok, és ezt akarta kifejezni a keresztelkedéssel.

A hit első cselekedete: az Istennek való elkötelezettség, a megtérés. A bűntől elfordulni és az Istenhez térni.

A kincstárnok örült. Itt is megjelenik az öröm mint a megtérésre való reakció a megtérő felől, és az Isten jóváhagyása mint a jó munka jutalma Fülöp felé. A kincstárnok már nem magányosan és tépelődve, hanem Krisztussal és örömmel ment az úton. Még egyelőre nem volt senki körülötte, de a hagyomány szerint őáltala alakult meg a keresztyén egyház Etiópiában.

Fel kell ismerni, hogy Isten meddig akar bennünket egymás mellett tartani, és meddig tudjuk egymást fejleszteni. Azután pedig hol akar minket látni. Mert Isten mindig csak olyan munkát bíz ránk, amelyet el tudunk végezni. Legyünk Isten alkalmas, engedelmes eszközei.

Radvánszky Ferenc
református lelkipásztor