A ciberétől a szilvapálinkáig

Hagyományőrzés gecsei módra

2012. augusztus 31., 10:00 , 607. szám

Augusztus 26-án Mező­gecsében a helyi községi tanács, a Mezőgecsei Hagyományőrzők és Falufejlesztők Egyesülete, valamint a KMKSZ helyi alapszervezetének szervezésében immár hatodik alkalommal rendezték meg az évek során igen népszerűvé vált, ételfőző versenyt és szüreti mulatságot is magába foglaló lekvárfőző fesztivált, melynek helyszíne a községi futballpálya volt.

A tágas, füves térségre már reggel hat órára kiérkeztek a lekvár- és ételfőző csapatok, s megkezdődött a sürgés-forgás. Idén összesen hét anyaországi és kárpátaljai csapat vállalkozott arra, hogy a hasítószilvából szorgos munkával lekvárt készítsen. Miután megtörtént a szilva átmosása és kimagolása, tűz gyúlt az üstök alatt, s az egyre gyarapodó sokaság tanúja lehetett a fából készült kavaróvitorlával „mozgásban tartott” lekvárkészítés periódusainak.

A régi szokásokhoz híven népviseletbe öltözött fiatalemberek járták a terepet „kidobolva” a rendezvény jó hírét. Addig is, amíg a ciberéből sűrű fekete lekvár lett, s a kulturális programhoz készülődtek a fiatalok, a gecsei standokon lehetőség nyílt megkóstolni olyan szilvából készült helyi „specialitásokat”, mint pl. a házilag főzött szilvapálinka, a szilvás gombóc vagy a szilvalekváros kőttes kalács.

A hivatalos megnyitó kezdetén Mester András, Mezőgecse polgármestere a fesztivál előzményeit ismertette. Elmondta, a századelőn nemcsak Mezőgecsében, hanem az alföldi régió legtöbb magyarlakta településén is az egyik legsokoldalúbban felhasználható gyümölcsnek számított a szilva, melyből a lekváron, valamint az aszalt gyümölcsön kívül az embert jókedvre derítő italt is készítettek. A lekvár készítésének sajátos hagyománya volt, mely az idő múlásával, sajnos, fokozatosan eltünedezett, illetve átalakult: ma pl. a legtöbb helyen az eredeti készítési módokat figyelmen kívül hagyva, különböző pótanyagok – pl. dzsemfix – hozzáadásával készül a lekvár, mely nemcsak ízében, hanem állagában és tartósságában is eltér az ősök által készített ínyencségtől. „A lekvárkészítés régi hagyománya felélesztésének, megőrzésének és továbbvitelének gondolata késztetett bennünket hat évvel ezelőtt a fesztivál életre hívására, melynek keretében lehetőséget láttunk arra, hogy több más helyi hagyományt is az érdeklődők elé tárjunk” – mondta Mester András, aki az elmúlt évek tükrében elégedettségének adott hangot, s köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik nemcsak itthon, hanem külföldön is terjesztették a rendezvény jó hírét.

Dávid Árpád helyi református lelkipásztor elmondta, ez a nap egyben a hálaadás napja is, amikor az emberek köszönetet mondhatnak az Úrnak a betakarított termésért. A tiszteletes rámutatott arra, hogy bár az ember életében helye van a szórakozásnak, a földi örömök mellett azonban nem szabad megfeledkezni a lelki értékekről sem. Lődár Jenő görög katolikus parochus arra hívta fel a figyelmet, hogy a keresztény embernek minden, az Úrtól kapott adományt – lett légyen az bármilyen kicsiny is – hálával kell fogadnia.

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke, megyei tanácsi képviselő a magyar nemzeti tradíciók eltűnésének veszélyére figyelmeztetett. Kifejtette, számos településnek az egy-két emberöltővel ezelőtt még hétköznapinak számító, ugyanakkor kulturálisan értékes hagyományaival, mesterségeivel ma már csak egy-egy, a mezőgecseihez hasonló fesztivál keretében találkozhatunk. Ha nem vigyázunk rájuk, hagyományaink igen hamar eltűnhetnek, hiszen – mint fogalmazott az elnök –, ha valaki hatvan évvel ezelőtt a lekvárfőző embereknek azt mondta volna, hogy a XXI. század elején ezzel a mesterséggel már csak fesztivál keretében találkozhatnak majd, a véleményt nyilvánító embert bizony kinevették volna. A KMKSZ elnöke rámutatott: egy közösség jövőjére a hagyományok eltűnése mellett az ősöktől örökölt tradicionális életmód megszűnése, illetve a nemzettudat elvesztése is veszélyt jelenthet. Hiszen amíg pl. a XX. század elején élt magyarok gyermeküket még általuk természetesnek vett módon jó magyar hazafinak igyekeztek nevelni, addig ezért gyakran most már nagy erőfeszítéseket kell tenni. „A megmaradás nélkülözhetetlen zálogait jelenti tehát az, ha megőrizzük hagyományainkat, kultúránkat, nemzettudatunkat, és a fiatal generációt is ebben a szellemben neveljük” – zárta szavait Kovács Miklós, reményét fejezve ki, hogy Mezőgecsében a hagyományok – köztük a helyi unikumnak számító lekvárkészítés – megőrzésére és továbbörökítésére tett erőfeszítések sikeresek lesznek.

Farkasné Bőcs Judit, Magyarország beregszászi konzulja méltatta a helyi lokálpatrióták által hat évvel ezelőtt életre hívott fesztivált. A konzul asszony többek között érdekességként megemlítette, hogy a Szabolcs-Szatmár-Beregi Természetvédelmi Alapítvány az ENSZ-nél kezdeményezte: nyilvánítsa az UNESCO Szellemi és Kulturális Örökség részévé a szatmár–beregi szilvalekvárkészítés hagyományát.

Az eseményen jelen volt Gecse testvértelepüléseinek képviseletében a Sarkadi Pál és Révész Dezső polgármesterek vezette szatmárcsekei, illetve nyírtéti delegáció. Révész Dezső a közös kapcsolatokról szólt, aki a továbbiakban Mester Andrással testvértelepülési szerződést írt alá.

A Beregszászi Járási Tanács képviseletében Bihari András elnök és Knobloch György képviselő köszöntötte a fesztivál résztvevőit.

A kulturális program részeként felléptek a mezőgecsei klub fiataljai, a guti Peres Dóra, a badalói Szoboszlai Csilla, a Vári Művészeti Iskola növendékei, valamint a badalói és asztélyi műkedvelők.

A focitornát Csoma nyerte megelőzve Gut csapatát. A serleget és oklevelet Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke és Mester András adták át. Ugyancsak serleget és oklevelet kapott a torna legjobb játékosa, a guti Jaró Norbert.

Volt szépségverseny is számos kategóriában, melynek eredményeként idén Miss Grácia Illés Réka, Miss Napsugár Taracközi Anasztázia, Miss Szimpátia Balega Melinda, Miss Báj Popovics Evelin, Miss Gecse Gyöngyszeme Szilágyi Liána, Miss Mosoly Gábor Fanni, Miss Hamupipőke Mezei Boglárka, Miss Elegancia Lebó Vivienn, Miss Modell pedig Botos Bianka lett.

A Szegle Tibor és Bártfai Endre alkotta magyarországi zsűri eközben végigkóstolta az ételfőző verseny csapatai által készített lapcsánkát, töltött káposztát, gulyást, hurkát, grillezett húst és kolbászt, házi kenyeret, valamint a főzött csülköt. Elismerésüket a Batári Betyárok nevet viselő csapat vívta ki, jutalma – az Andromeda Travel jóvoltából – egy négy főre szóló, hét éjszakát magába foglaló üdülés lett a görögországi Makrygialos üdülőhelyen. A különdíj egy hat személy részére szóló, a Verecke vendégházban eltölthető hosszú hétvégi üdülés volt.

A lekvárfőző verseny nyertesei a mezőváriak lettek, akik közül tizenketten utazhatnak egy hétre Görögországba.

A fesztivál szüreti mulatsággal ért véget.

A VI. Mezőgecsei Lekvárfőző Fesztivált a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a KMKSZ, az Andromeda Travel, a Verecke Tour és Knobloch György járási képviselő támogatta.

Fischer Zsolt