A zöldtől a hófehérig

Menyasszonyiruha-divat régen és most

A nők kislányként valószínűleg mindannyian megálmodták életük nagy napját, amelyen kimondják a boldogító igent életük szerelmének, s minden csak róluk szól. Ha csak erre az egy napra is, de minden lány királynőként akarja érezni magát, s úgy is akar kinézni. Ennek pedig egyik legfontosabb kelléke nem is lehet más, mint a ruha.

Ma már magától értetődik, hogy a menyasszony esküvője napján hófehér ruhába öltözzön. De ez nem volt mindig így. Régen nem az volt az általános gyakorlat, hogy az esküvő egy napjára külön menyasszonyi ruhát készítsenek, az meg pláne nem, hogy vásároljanak. Ehelyett az ara meglévő ünneplő ruháiból válogatták össze a legszebbeket, vagyis a hajdani esküvői ruha megegyezett az adott tájegység ünnepi ruhadarabjaival. Kifejezetten menyasszonyi ruha tehát nem is létezett.

A XV. század közepe táján „jött divatba” a külön erre az alkalomra szánt ruha. Többnyire zöld színben készült, mivel a zöldet a hűség, a természet és a remény színének tekintették, mely kapcsolatban van az egészséggel, a harmóniával és a nagylelkűséggel.

Egy évszázaddal később máris más lett a módi, a zöldet felváltotta a vörös, a gazdagság, a hatalom és a jómód, a tűz és a szerelem színe, az erő és szenvedély jelképe, mely mellesleg az akkor divatos hófehér bőrhöz tökéletesen illett.

Aki meglepődött a zöld és a vörös színek miatt, az még inkább meg fog, ugyanis e színeket a számunkra megszokott pontos ellentéte, a fekete váltotta fel. Az akkori időkben is a fekete volt ugyanis az elegancia és az ünnepélyesség színe, a változás és a megújulás jelképe. Ami pedig emellett még karcsúsít is, az csak jó lehet.

Azzal valószínűleg mindenki tisztában van, hogy a fehér a tisztaság színe, vagyis a fehér ruha a menyasszony ártatlanságát, érintetlenségét jelképezi. Évszázadokkal ezelőtt azonban még más jelentéssel bírt. A fehér esküvői ruha meghonosodása Viktória angol királynőnek köszönhető, aki esküvőjén, 1840-ben mindenki nagy döbbenetére csipkével szegélyezett fehér szaténruhában díszelgett. A fehér ekkor a gazdagságot jelképezte, s aki fehér ruhában jelent meg valahol, az kétségkívül módos nő volt, hisz nehezen tisztán tartható szín lévén csak egyszeri viselésre volt alkalmas.

Hosszú évtizedek teltek el, s a fehér menyasszonyi ruha lassan beépült a köztudatba. A két világháború okozta nehéz anyagi helyzet miatt a nők saját maguk készítették el ruhájukat a nagy napra. A fehér szín volt a legelterjedtebb, hisz a ruhát később megfesthették, s más alkalmakon is viselhették.

Hogy megtudjam, hogy áll az esküvőiruha-piac nálunk, nyakamba vettem a környéket, s bekukkantottam néhány szalonba.

Árak: Egy esküvő mindig nagy anyagi „befektetés”, de nem kell megrémülni, kedves menyasszonyok! Aki keres, az talál. Nem kell feltétlenül ezrekben gondolkodnunk, hisz már 1500 hrivnyánál jóval olcsóbb ruhákat is lehet kapni, s ne gondolja senki, hogy az ár és a szépség feltétlenül együtt járnak. Mindenki ízlése más. Jómagam egy 1350 hrivnyás ruhát néztem ki magamnak, de mivel vőlegény nem jár hozzá, szabad a vásár, hölgyeim!

Az árak felső határát nehéz lenne megállapítani. 3500 a legdrágább, amit találtam, de hallottam már jóval drágábbakról is. Mindenképp ajánlom, hogy a lehető legtöbb szalonba nézzen be a kedves menyasszony, mert lehet, hogy ugyanazt a ruhát egy másik szalonban olcsóbban is megkaphatja.

Színek: Bár lassan, de biztosan mi is haladunk a korral, a hagyományos, érintetlenséget és tisztaságot szimbolizáló fehéret nálunk eddig még semmilyen színnek nem sikerült kiütnie a nyeregből, még úgy sem, hogy amúgy már nem lenne aktuális… Viszont tört-fehér, illetve különböző színű díszítőelemekkel megtűzdelt fehér ruha bőven akad, sőt, az egészen sötét színű, borsószemnyi nagyságú gyönggyel való díszítés sem ritka. A ruhák felső rétegét borító, vékony, halványrózsaszín csipke pedig véleményem szerint különös bájt ad a ruhának.

Stílus: Azt kell mondjam, a stílusoknak még a képzelet sem képes határt szabni, hisz a kiegészítőkkel, díszítőelemekkel való variálás jócskán meg tudja változtatni a ruha külsejét. Egyre divatosabbá válik a ruhán elhelyezett nagyméretű masni. A fölső részt a szoknyával összekötő vonal sok ruhánál már nem a csípő tájékán van, hanem jóval a fenék alatt, esetenként egészen a térdnél. A szoknyarész ezzel valamennyivel kisebbé válik, s inkább a vékony testalkatú hölgyeken áll jól. A habos-babos ruhák még nem mentek ugyan ki a divatból, de a szinte végletekig leegyszerűsítettek is népszerűek. Nyilván azért, mert nem mindenki gondolja úgy, hogy minél terjedelmesebb, nagyobb egy szoknya, annál szebb. Hasonló a helyzet a díszítéssel is. Míg egyes ruhák teljes felületét gyöngyök és csipke borítja, addig az egyszerűbbeken csak elvétve találunk csillogó díszeket, s leginkább maga a szabás, a szoknya esése teszi széppé a ruhát. A felülről lefelé szélesedő, mintázott csipkebetoldás is egyre gyakoribb.

– Igaz ugyan, hogy mindennek megvan a maga divatja – mondta egy beregszászi esküvői ruhaszalon tulajdonosa és eladónője –, de saját divatját mindenki maga alakítja ízlése szerint. Hiába népszerűek például a kövekkel kirakott ruhák, az egyszerű lányok nem veszik fel, míg a bevállalósabbak extrémebbet akarnak. A menyasszony legyen rugalmas! Mások véleményét is hallgassa meg, mert nem biztos, hogy az imádott ruha jól is áll neki. Például az átlátszó, hálós felszőrészű darabok hiába szépek, viselésük nem ajánlott olyanoknak, akiknek van egy kis felesleg a hasukon, mert csak fél óráig állna jól, aztán elvesztené tartását. Ezért a menyasszonynak el kell döntenie, hogy csinos akar lenni élete legfontosabb napján, vagy makacsul ragaszkodik az elképzeléséhez.

A legtöbb menyasszony ragaszkodik a hagyományokhoz, de a feltűnőbb, rövid ruhákat is keresik, bár inkább a Munkácsról és Magyarországról érkező menyasszonyok.

Egyre népszerűbbek a magyaros minták, és jövőre már számolni kell majd a divatnak a matyó hímzéses mintával, mert azt már most is nagyon sokan keresik.

Menyecskeruhaként mindig is divatban volt, s egyre divatosabb a magyaros viselet. Ezek a darabok 450 és 1000 hrivnya között mozognak, de jóval drágábbak is fellelhetőek a piacon.

A menyasszony fő kiegészítője azonban nem a ruha, hanem a fátyol. A ruha nem volt mindig fehér, viszont a fátyol igen, az jelképezte annak idején a tisztaságot.

Egyéb kiegészítők terén széles a választék. Például táskát, legyezőt és ernyőt is sokan vásárolnak, és az egyéb esküvői apróságokért sem kell messzire menni. Divatba jött az esküvői emlékkönyv, a menyasszonytánchoz a díszes pénzgyűjtő doboz, az autó és a terem díszítéséhez a maci, és már külön az esküvőkre készített lakatok is vannak, amit elhelyezhet a pár a Szerelmesek hídján.

A beregszásziak régen szívesebben vásároltak Ungváron, ma már azonban inkább itthon veszik meg a ruhát, s nagyon sok menyasszony érkezik Nagyszőlősről, Munkácsról, sőt, Ungvárról és Magyarországról is, hisz itt olcsóbban vásárolhatnak.

A legfontosabb, amikor valaki elindul menyasszonyi ruhát venni, az, hogy előtte vegye meg a cipőt, hisz magas sarkúban más a testtartás és persze a magasság is, ami a ruha kiválasztásánál különösen fontos.

Két menyasszonyt is megkérdeztem, milyenek az elképzeléseik a ruhával kapcsolatban.

– Tavasz óta keresgélek, s az első ruhapróbán meg is találtam a hozzám illő fazont, a báli menyasszonyi ruhát. Ez szűk felsőrészből és telt szoknyarészből áll: klasszikus és elegáns. Emellett az ún. A-vonalú fazon is tetszik, ami felül feszes, keskeny vállrészű. Szépen kiemeli a csípőt, így testalkattól függetlenül mindenkin jól mutat, s a ruha derékvarrásának köszönhetően a viselő karcsúbbnak és magasabbnak tűnik benne. Mindenképp fehér ruhát szeretnék, mert szerintem az az igazi menyasszonyi ruha, nem a színes – mondta el Marika.

– Menyasszonyként egy éve keresek ruhát –, mesélte Bea –, de még egy olyat sem találtam, ami picit is tetszene. Én egy kevésbé díszített, hagyományosan széles kosarú báli ruhát szeretnék, gyöngyök és csipke nélkül. Ami csillog, az nem tetszik, a hímzést viszont szeretem, különösen a fátylon. Anyagát illetve a tükörselyem tetszik. Fontos, hogy a dereka a derekán legyen, nem pedig lejjebb. Tehát elegáns, visszafogott, csiricsáré nélküli, széles aljú báli ruhát szeretnék. Tetszik a derekán egy selyempánt hátul masniba kötve. A tetejét tekintve határozatlan vagyok, talán a pántnélküli ívelt vonalú a legszebb.

Ízlések és pofonok... Jól gondolja meg tehát minden menyasszony, mit vesz fel a nagy napra, hisz élete egyik legfontosabb napjáról van szó. De mindeközben ne feledkezzen meg a legfontosabb „kellékről” sem: a tökéletes vőlegényhez farmerben is megéri hozzámenni.

Espán Margaréta