2012. szeptember 14.
Beregújfalu, ahol az Isten is újrakezd
Az Emberfiát felmagasztalják a kereszten. (Jn 3, 14)
Michels Antal vagyok, beregszászi plébános, esperes. Az esztergomi egyházmegyéből érkeztem, hogy segítsem a határon túliakat. Régi vágyam volt ez, és Isten meghallgatta, köszönet érte.
Amikor ideérkeztem, két évig a Munkácsi Szent István Líceumnak voltam lelki vezetője, mellette falvakban plébános. Számomra sokat jelentett, hogy fiatalok egy csoportját megismerhettem, és segíthettem őket.
Az elmúlt évben nevezett ki Majnek Antal munkácsi püspök atya beregszászi plébánosnak. Kárpátalja talán egyik legmagyarabb városa, de sajnos, igen sokan elvándoroltak innen is. Ezen a hétvégén a templomunk búcsúját ünnepeljük, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét.
Adódott, hogy a Beregszásztól 10 kilométerre lévő Beregújfalu cigány közösségét is megkaptam. Korábban Pogány István atya látta el ezt Munkácsról. Amikor először kimentem közéjük, ekkor tudatosult, hogy egy távolabbi közösség az, amelyik felvállalt egy roma csoportot, nem pedig a helyi vagy szomszédos közösség. Hol van itt az elfogadás?!
A cigányokkal való foglalkozás nem volt ismeretlen számomra, mert még Esztergomban megismerkedtem velük, és gyakran kértek keresztelőre vagy temetésre. Mindig felvillanyozott a velük való találkozás, mert mindig lehetett érzékelni, hogy nagyon életre való nép.
Beregújfaluban korábban épült egy kis templom egy kis ház átalakításából, de az, sajnos, összedőlt. Vályogból volt, és csak egy kicsit nyúlt túl az alapokon. A cigánytáborban élők mondták, hogy összedőlt a templomunk, még az Istenünk is elhagyott. Nagyon fájt nekik, hogy nem volt hol összejönni. Így családi házakban, lakokban lehetett szentmisét és összejövetelt tartani.
Érkezésemkor a cigányok azt mondták, hogy építsünk templomot. „Meglátja atya, ha felépül a templom, többen leszünk” – hajtogatták többször, mely bennem is sokszor visszhangzott. Lehet itt újrakezdeni? Ki az, aki ezt a templomot majd megfinanszírozza? – vetődött fel a szívemben.
Azóta, mint egy kis csodát élem meg ezt a beregújfalui közösséget. Vannak felnőttek, gyerekek egyaránt, idősek és fiatalok, nők és férfiak is. Lehet honnan meríteni!
Csoda, mert rövid idő alatt a templom, illetve közösségi ház már áll.
Csoda, mert gyerekek és felnőttek is készülnek az elsőáldozásra.
És csoda azért is, mert rövid időn belül ketten is jelezték nekem, hogy nagyon szívesen jönnek ki segíteni, tanítani higiénét és írás-olvasást.
Egy világi, családos fiatalember, Bunda Szabolcs az, aki már több éve kijár Beregújfaluba hittant tanítani. Nagyon köszönöm az ő segítségét is!
Amennyire bennem kérdőjel volt, hogy mit lehet itt tenni, rájöttem, hogy az Isten is újrakezd. Újrakezd egy templomban, újrakezd egy népcsoportban, de újrakezd bennem is. Újra, mert rá kell ébrednem, hogy Isten gondoskodik az ő népéről. Hála érte!
Michels Antal
