Irodalom és teológia
Nem mindennapi irodalmi és teológiai, már-már szinte spirituális élményben lehetett részük mindazoknak, akik október 3-án részt vettek dr. Obbágy László teológus főiskolai előadásán.
„Előadássorozatunkat Hit – Tudomány címmel rendeztük meg – nyitotta meg az előadást Marosi István atya, a Görögkatolikus Főiskolai Lelkészség vezetője, a hasonló témájú előadások szervezője –, mert úgy gondoljuk, Isten jelenlétét a tudományok minden területén fel lehet fedezni, így azok, akik értelmiségiek, pedagógusok lesznek, saját szakterületükön, saját munkájukban, feladatkörükben terjeszthetik Isten jelenlétét, az evangélium üzenetét.”
Az előadássorozat ezen állomása a Szárnyat bontani a nehézkedés ellen címet viselte. Az előadó, dr. Obbágy László, a Nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tanszékvezető teológiai tanára, az Egyházmegyei Hitoktatási Bizottság és Egyházmegyei Hitoktatási Iroda vezetője volt, aki önmagáról így vallott: „Szeretnék szerényen és alázattal beszélni, hisz az irodalom nem az én szakterületem. Nem irodalmár, hanem irodalmat szerető teológus vagyok. A szépirodalmi élmény spirituális vonatkozásait keresem.”
Bár keresem a megfelelő kifejezéseket, mégsem tudom szavakba önteni azt a hatást, amit az előadás elért. Azt hiszem, nem is sikerülhetne, hisz Istenről mindannyian másként vélekedünk, az irodalmi alkotásokban pedig ahány ember, annyiféle dolgot lát. Azt viszont személyes véleményként elmondhatom: abszolút nem azt kaptam, amire számítottam. S ennek örülök is. Azt hittem, hogy színtiszta teológia lesz, amiről hallani fogok majd, itt-ott megtoldva néhány Istennel kapcsolatos verssel, amit valószínűleg még véletlenül sem úgy értelmezek majd, mint az előadó és az irodalmárok. De nem! László atya az istenszemlélet olyan dimenzióját jelenítette meg, amit csak művészien élethűnek tudnék titulálni. Saint-Exuperytől, Illyés Gyulától idézett, s az irodalmi étvágy felkeltése után olyan alkotásokból csemegézhettünk, mint Weöres Sándor A kő és az ember, Dsida Jenő Krisztus, Vas István A rostirónt letettem, Babits Mihály Ádáz kutyám, Nemes Nagy Ágnes Kiáltva c. versei, amiket a remek előadásmód szinte ijesztő közelségbe hozott a hallgatókhoz, hozzánk.
Szavakkal leírhatatlan tehát az élmény, így annak, aki nem vett részt az előadáson, talán csak félig üres szavak halmaza marad írásom. De ha sikerült elérnem legalább annyit, hogy felkeltettem néhány kedves olvasó érdeklődését, s a következő előadásra Ő is eljön, akkor remélhetőleg megérti majd azt, amit szavakkal nem tudtam elmondani. Az előadásért s annak létrejöttéért pedig ezúton is hálás köszönetem dr. Obbágy László és Marosi István atyáknak. Maradandó élmény volt.
Espán Margaréta
