Beregszász Anno

2012. október 19., 10:00 , 614. szám

A fenti címmel nyílt helytörténeti kiállítás október 11-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (KMF) Gross Arnold kiállítótermében. A Rákóczi Szövetség Beregszászi Szervezete (RSZBSZ), a KMF, valamint a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet közös szervezésében létrejött tárlat Beregszász XIX. század végi–XX. század eleji „aranykorát” mutatja be óriástablók, valamint kisebb tárgyi részleg keretében: a város építészeti nevezetességei mellet a korszak neves helyi szülöttei, valamint a társadalom, a közélet és a hitélet pillanatképei is megtekinthetők.

A kiállítás anyagának összegyűjtésében oroszlánrészt vállalt RSZBSZ képviseletében Henkel Beatrix, a városi szervezet alelnöke elmondta: a Rákóczi Szövetség a hagyományok ápolása mellett fontosnak tartja Beregszász gazdag múltjának megismertetését is a fiatalok körében. Szólva a szervezésükben tavaly Villa Lamperti címmel lebonyolított, több fordulós helytörténeti vetélkedőről, a szónok elmondta: ennek folytatásaként döntött úgy a szervezet, hogy egy, a Beregszászt 1895–1944. közötti korszakában bemutató helytörténeti kiállítást szerveznek. Nagyon sok munka és szervezés áll a kiállítás mögött – mondta –, mely nem jöhetett volna létre azon önzetlen személyek nélkül, akik a tárlat idejére hajlandóak voltak kölcsönadni a magángyűjteményük részét képező értékes fotókat, tárgyakat és dokumentumokat. Az adományozók között van többek között Majnek Antal munkácsi megyéspüspök, Michels Antal beregszászi plébános, Sepa János, a Beregvidéki Múzeum igazgatója, valamint számos magánszemély.

„Az a nemzet, amelyik emlékeit veszni hagyja, az a saját síremlékét készíti, és az vesztesége az egész emberiségnek” – ezzel az Ipolyi Arnoldtól, Várad egykori püspökétől kölcsönzött idézettel kezdte beszédét Marinka Viktor, Magyarország beregszászi konzulja, aki elmondta: „A helytörténet a múltról beszél, de a jelenhez is szól. Globalizálódó és gazdasági válsággal küzdő világunkban számos embernek a nemzeti és a helyi értékek jelentik a fogódzót, az erkölcsi és lelki támaszt, valamint az erőt a folytatáshoz.”

Michels Antal beregszászi plébános igen nívósnak értékelte a Beregszász múltjába visszakalauzoló tárlatot: a látogató a tablóképeket nézegetve nemcsak egyszerű épületeket, hanem azok mögött egy egész, az adott korszakra jellemző kultúrát is megpillanthat. Antal atya elmondta még: jelen tárlat többek között azért is érdekes és értékes, mert a beregszászi római katolikus közösség távlati tervei között szerepel többek között a templom belső felújítása, mely munkálatokhoz az itt kiállított archív fotókat is segítségül hívhatják.

Horkay Sámuel, a Beregszászi Városi Tanács KMKSZ frakciójának vezetője beszédében többek között beszámolt a megrongált, majd helyreállított vereckei honfoglalási emlékműnek az ezt megelőző napon történt újraavatásáról. Az előzményekről szólva elmondta: az emlékmű ukrán nacionalisták általi többszöri meggyalázása egy, a helyi magyarság élete és múltja felé gördített provokatív gáncssorozat részét képezte. „Elgáncsolhatnak ugyan bennünket – mondta a szónok Kövér László vereckei avatóbeszédére utalva –, de nem az a fontos, hogy hányszor teszik ezt meg velünk, hanem az, hogy mindegyik gáncsolás után fel tudunk-e állni! Én úgy érzem, hogy fel tudunk. Miért mondom ezt? Azért, mert a tablókat nézegetve és elődeinkre visszagondolva láthatjuk az idővel és a különböző rendszerek tevékenységével is dacoló maradandó alkotásokat, valamint városunk azon jeles szülötteit, kiknek munkája büszkeség számunkra, egyben üzenet a megmaradás felé.”

Kész Barnabás, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet irodavezetője pohárköszöntőjében kiemelte: „Volt valamikor egy másik világ: nemcsak Beregszászon, hanem Ungváron, Munkácson, Kolozsváron és Zentán is. Egy régi világ, amely a XIX. sz. végén, az „aranykor” idején született meg, és túlélte a cseh időket, valamint a két világháborút is. Majd jöttek a kommunizmus évtizedei, mely alatt a polgárság osztályellenségnek lett kikiáltva, s melynek következményeként ezen egykori világ fényének mára már csupán foszlányos maradványai maradtak fenn. Éppen ezért nagyon köszönöm a Rákóczi Szövetségnek, hogy megpróbálták megmenteni, összegyűjteni és elhozni ide Beregszász régi múltjának, fénykorának emlékeit. Kívánom, hogy meg tudjuk becsülni és értékelni ezeket az értékeket, s remélem, hogy Beregszász város idővel újra visszanyeri régi fényét.”

A tárlatot október 25-ig tekinthetik meg az érdeklődők.

F.Zs.