2012. október 26.

Isten az egész szívet kívánja

„Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne tudjanak, sem onnan hozzánk ne jöhessen senki.”(Lk. 16,26)

Jézus tanítása szerint Isten teljes szívű odaadást vár el az embertől. Azonban a legtöbb embernek foglalt a szíve: a pénzszeretet, a gazdagság, az önzés tartja lefoglalva. Az emberek önzésben élnek, ezért sokan távol maradnak Istentől, és életük Isten előtt utálatossá lesz. Erről szól ez a példabeszéd.

Fedezzük fel ebben a tanításban az ellentéteket. A gazdag nem veszi észre a szegényt, csak önmagával törődik. Jézus azonban azonosítja magát a szegénnyel. Érdekes ennek megnyilvánulása a példázatban. A gazdagnak nincs neve. A szegénynek van: Lázárnak hívják! Ugyanúgy, mint Jézusnak barátját, akit kihívott sírjából. Ezzel Jézus azt is jelzi, hogy minden szegényt személyes barátjának tart!

„Amit egynek tettetek, nekem tettétek!” (Mt. 25,40).

Ez nemcsak a múlt, hanem a jelen is. A szegény Lázárnak és a névtelen gazdagnak az alakja nem mese, hanem ma is valóság!

Ugyanezt az ellentétet fedezhetjük fel a két ember halálában is. Az egyik Istennél kap elismerést, a másik csak emberektől kapja meg ugyanezt. Mindennek vége van egyszer: a bíbornak is és a fekélynek is. A halál azonban nem úgy vet véget mindennek, hogy utána nem következik semmi. Igenis nagyon fontos dolgok következnek. A földi viszonyokhoz képest a halál visszájára fordít mindent. És a szakadék véglegesíti a két ember állapota közti különbséget. Az elkárhozott nem képes elhagyni a kínok helyét.

„Van még öt testvérem!” – mondja a gazdag. Igen, a gazdagnak mind a mai napig sok testvére él a földön. Nem érdekli őket Jézus, elhárítják maguktól az evangéliumot, élnek saját belátásuk szerint. Így elzárják az utat Isten elől.

„Van Mózesük és vannak prófétáik” – mondja Ábrahám. Ez volt az ő nagy lehetőségük. És ez jelentette számukra a korlátot.

Vegyük észre mi is a lehetőségeinket és bontsuk le a korlátokat.

„Emeljük fel szívünket!” – „Fölemeljük az Úrhoz!”

Isten teljes szívű odaadást vár! Ismerjük fel és vessük ki szívünkből mindazt, ami elfoglalja Isten elől a helyet. Az örök élet felé csak azon az úton lehet menni, melyet Isten jelölt ki számunkra!

Bakancsos Sándor
görögkatolikus áldozópap