Új színpad – új közönség

2012. november 2., 22:00 , 616. szám

A külföldi és a hazai világot jelentő deszkák után Demes Tamás, a 2011-es X-Faktor tiszasalamoni döntőse egész új szerepben s új közönség előtt mutatkozott be – mikrofon helyett krétát ragadott és megtartotta élete első óráját a leendő tanár úr.

Bár a különböző sajtóorgánumokban mostanság kevesebb szó esik a fiatal énekesről, ő azonban egyáltalán nem tétlenkedik. A folyamatos próbák és fellépések mellett más is leköti idejét, hisz visszaült az iskolapadba, s folytatja tanulmányait a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola biológia szakán. Míg tartottak a válogatók és a döntők, leginkább jelenlegi és leendő énekesi karrierje állt a média és a rajongók érdeklődésének központjában, azonban Tamás mindig is hangoztatta, hogy amint lehetséges, tanulmányait folytatni fogja. Szeptemberben így ismét diákká avanzsált, s immár III. évfolyamos hallgatóként október 22-én a Beregszászi Magyar Gimnázium (BMG) II. b osztályában átesett élete első „éles bevetésén” tanárként.

Beismerem, nagy érdeklődéssel léptem be Tamás órájára, hisz kíváncsi voltam, hogy sikerül neki háromnegyed óra erejéig levetkőznie hírnevét, s egyáltalán hagyják-e majd ezt neki a diákok. Végül is, nem minden nap toppan be az osztályba egy Demes Tamás. Ennek ellenére azt hiszem, jó természetrajzórát láthattam. Azt természetesen nem mondom, hogy gyakorlott pedagógusnak néztem volna Tamást, ha nem tudom, ki ő, de tény, ami tény: viselkedéséről és óravezetéséről nem rítt le sem a szakmai tapasztalatlanság, sem a kezdők félelme. Kis túlzással talán azt mondhatnám, a katedra egy másféle színpad volt, csak itt nem az Egy lépés, a Mad world vagy a Listen, hanem az Anyagcsere és az energiaátalakulás c. téma volt a sláger.

Tamás később elmondta:

– Nagyon izgultam az óra miatt, hisz mégiscsak ez volt az első, és szerintem minden ember izgul, mikor valami újat próbál ki. Legjobban attól féltem, hogy nem tudom majd lekötni a tanulók figyelmét, de azt hiszem, végül sikerült. Figyeltek is, és ahhoz képest, hogy 30-nál is többen voltak, úgy érzem, sikerült megértetni a témát és átadni nekik mindent, amit akartam. Bár a tanárbácsi-szerep eléggé új volt számomra, de azért élveztem, és az óra közepe táján már egész belejöttem.

– A mikrofont, persze, nem tettem le, és nem is áll szándékomban – tette hozzá-, hisz ha a jövőmre gondolok, még mindig inkább énekesként látom magam, mint tanárként.

Így debütált tehát fiatal tehetségünk a lehető legkritikusabb és legőszintébb zsűri előtt (megsúgom, rákérdeztem néhányuktól, és elmondásuk szerint tetszett nekik az óra). Hogy az énekes vagy a tanár szerepében fog-e majd gyakrabban tündökölni, még a jövő titka. Mindenesetre mindkét szerephez sok sikert kívánunk neki. Személyes véleményként annyit viszont még leszögeznék: nem fog elveszni a gyerekek közt sem.

Espán Margaréta