Jankovics Mária-emlékkiállítás a főiskolán

Jankovics Mária alkotásaiból rendezett kiállítással emlékeznek művészetének tisztelői, barátai Beregszászban, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán a 2004 októberében hosszan tartó betegség után elhunyt ungvári textilművészre és grafikusra, aki idén lett volna ötvenéves. Jankovics Mária keveset élt, mégis nagyot alkotott e rövid idő alatt – fogalmazott a tárlat múlt csütörtöki ünnepélyes megnyitójának vendégeit köszöntve Gál Adél, a kiállítást a szervező Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet munkatársa.

Csernicskó István, a Rákóczi-főiskola rektorhelyettese megnyitóbeszédében mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a tárlat anyagának legtöbb darabját Jankovics Mária barátai, művészetének tisztelői bocsátották a szervezők rendelkezésére. Az alkotó és munkássága kitörölhetetlen fejezete a kárpátaljai képzőművészetnek – tette hozzá. Jankovics Mária ugyanakkor az az alkotó, aki nemcsak azoknak az otthonában van jelen, akiknek a műveiből a kiállítás anyaga összeállt, hanem ott van szinte minden kárpátaljai otthonban, miután élete folyamán évekig volt az Irka gyermeklap grafikusa, számos meséskönyvet, tankönyvet és verseskötetet illusztrált – fogalmazott Csernicskó István.

Kulin Ágnes festő, grafikus egykori tanítómesterére emlékezve úgy fogalmazott, hogy halálával a kárpátaljai és egyetemes művészet egy meghatározó alakja távozott, hatalmas űrt hagyva maga után. Jankovics Mária az Ungvári Erdélyi Béla Képzőművészeti Szakközépiskola kerámia szakán kezdte tanulmányait. Egészségügyi problémái miatt fel kellett hagynia a kerámiával, ezért később a Lembergi Iparművészeti Főiskola textil szakán folytatta tanulmányait, ahol megismerkedett a gobelintechnikával és későbbi nagy szerelmével, a selyemfestészettel – hangzott el. Alkotásai összefogott, egységes képet mutatnak, jobban a képek mögé nézve azonban egy folyamat is kibontakozik a szemlélő előtt – mutatott rá Kulin Ágnes. Láthatjuk, hogy az idők során miként változott az alkotó témaválasztása, vonalvezetése, színhasználata és motívumvilága – mondta. Látható azonban az is, mutatott rá, hogy a folyamat hiányos, megszakadt. Sosem tudhatjuk már meg, hogy ez a hamar véget ért élet milyen utakat, gondolatokat, ötleteket, sejtéseket rejtegetett még – fogalmazott a szónok. Kortársaihoz fordulva jelezte: közülük kell kikerülnie annak, kinek feladata a kultúránk alapköveinek tekinthető művészek életének összegzése, munkásságuk megvilágítása lesz. „Nem engedhetjük, hogy olyan művészek munkája, mint Veres Péter, Tóth Lajos, Jankovics Mária és Szemán Ferenc feledésbe merüljön” – hangsúlyozta Kulin Ágnes.

Punykó Mária, az Irka gyermeklap főszerkesztője Jankovics Mária közeli munkatársaként emlékezett a művészre. Felidézte, hogy első találkozásuktól kezdve végtelen harmónia, egyetértés, „csodálatos, kozmikus gondolatolvasás” működött közöttük. Illusztrációiból már a lap próbaszámában látszott, hogy a tartalom és a forma egymásra talált, tette hozzá. Rajzai ezután 14 éven át köszöntöttek a lapban gyermeket és felnőttet egyaránt. Elmondható, hogy generációk nőttek fel tiszta rajzain – fogalmazott Punykó Mária, aki szerint az Irka egykori olvasói ezer rajz közül is felismernék az általa rajzolt tündérhajú, tulipánkezű, csillagszemű leányokat és fiúkat, „Marika nyusziját, katicabogarát, csigabigáját”. Szavakkal nehezen kifejezhető az a szeretet, ami minden rajzából sugárzott – mondta el a szónok. Rámutatott: munkái különösen fontosak voltak egy olyan korban, amikor kinyíló világunkba beözönlött a bóvli, a nagyon színes, harsány, de üres, lélektelen közhelyáradat. Az utolsó Irka-számokat a beteg művész tanítványa, Kulin Ágnes jelenlétében és közreműködésével készítette, aki halála után folytatta munkáját a lapnál – emlékeztetett Punykó Mária. A gesztus, hogy kinevelte az utódját, szintén gondoskodó szeretetének tanúbizonysága – tette hozzá az Irka főszerkesztője. Jankovics Mária munkássága azonban messze túlmutat az Irkán – figyelmeztetett. Ahogyan szeretetét, úgy képeit is szétosztogatta, ezért azok az egész világon nagyon sok helyen melengetik most a szíveket – fogalmazott. E képekben, akárcsak a gyermekrajzokban, azonnal szembeötlik a végtelen nyugalom, a szeretet, a sugárzó tisztaság – hangsúlyozta. Ez az ember nagyon szelíd volt, szerette az őt körülvevő világot – mutatott rá Punykó Mária, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy Jankovics Mária valamennyi alkotásából az életszeretet, a szépség sugárzik le ránk.

Benkő György festő, a Rákóczi-főiskola tanára pohárköszöntőjében azt emelte ki, hogy Jankovics Mária kerámiában, festészetben és textilben egyaránt nagyszerűt alkotott. Hangsúlyozta: alkotásait a vonal és a színfoltok játéka határozza meg, miközben színei erősek, de választékosak, nincs bennük semmilyen disszonancia. Rátermettség, veleszületett tehetség szükségeltetik ahhoz, hogy valaki a selyemfestészet nagy hagyományokkal rendelkező műfaját a saját stílusa szerint alakítsa – fogalmazott Benkő Görgy. Megható látni, hogy a kiállítás anyaga magántulajdonban lévő művekből állt össze, jegyezte meg, mert azt bizonyítja, hogy az emberek ráéreznek a szépre, a jóra.

A megnyitón a beregszászi zeneiskola diákjai zongora- és fuvoladarabokat adtak elő.

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében Farkasné Bőcs Judit konzul, ott volt Riskó György, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) alelnöke, valamint a RIT tagjai közül Hidi Endre, ifjabb Hidi Endre és Veres Ágota; továbbá eljött Kohut Attila, a Kölcsey Ferenc Szakkolégium igazgatója, Kész Barnabás, a Pro Cultura Subcarpathica irodavezetője, s a Beregszászi Művészeti Iskola képviseletében megjelent Majoros Alexandra és Arnóczki Júlia.

szcs