A magyar gyökerek ereje
Jacob Koppenaal húsz éve segít Kárpátalján
Kárpátalján sokan találkoztak már Jacob Koppenaallal, aki a Stichting Metadidomi Foundation nevű holland segélyszervezet kárpátaljai projektjének vezetőjeként sok településen segített az elmúlt húsz év alatt. Koppenaal úr nyugdíjba vonulása óta új hivatásának és küldetésének is tekinti a kárpátaljai magyar emberek támogatását. A szalókai református templomban legutóbb az ő segítségével alakították ki az új elektromos fűtőrendszert, aminek az átadását követően beszélgettünk vele magyarul abból az apropóból, hogy most januárban lesz húsz éve annak, hogy holland segélyszervezeti munkatársként először Kárpátalján járt.
– Számomra azért is különösen fontos a nagyon nehéz körülmények között élő kárpátaljaiak támogatása, mert az édesanyám magyar volt. Ugyanakkor én Hollandiaiában születtem, az édesapám holland volt, és az anyám nem tanította meg velem a magyar nyelvet, amit csak felnőttként, könyvekből kezdtem tanulni.
– Hogyan került az édesanyja Hollandiába?
– Még az első világháború idején, öt éves korában került Hollandiába négy testvérével, ahol akkor öt évet töltött, majd visszament Magyarországra. De otthon nagyon kevés pénzt kerestek a szülei, emiatt 18 éves korában Luxemburgba ment dolgozni. Egyik testvére már korábban Hollandiában maradt, őt látogatta meg, amikor Rotterdamban megismerkedtek az apámmal. Hatan vagyunk testvérek, minden második gyerek magyar nevet kapott: Ari, József, Marginis, Anna, Jacob, Dezső.
Én gépkocsivezetőként, majd 46 évig autószerelőként dolgoztam, 20 évig mint egyéni vállalkozó, ezalatt a talicskától a kamionig mindenféle járművel kapcsolatba kerültem, ami kerekeken gurul. A feleségemmel négy gyereket, két fiút és két lányt neveltünk fel, már csak Gizella lányom él velünk, aki nagyon nehéz munkát választott magának, fogyatékos gyerekek otthonában dolgozik.
– Hogyan került kapcsolatba a segélyszervezetekkel?
– A holland emberek szívesen segítenek a rászorulókon. Én 1992-ben vállaltam először humanitárius munkát, akkor Albániába küldtek, ahol katasztrofális helyzettel kellett szembesülnöm. Hazaérkezésem után pár hónappal találkoztam Pieter van Driellel, akit itt legtöbben csak Péter bácsiként ismernek. Kárpátaljára jött, és én vele tartottam, nagyon örültem, hogy itt találkozhattam magyar emberekkel, hiszen félig én is magyar vagyok. 1993 januárja óta 67-ik alkalommal vagyok itt. A Stichting Metadidomi Foundation nevű segélyszervezeten keresztül a hollandiai támogatóinknak köszönhetően nagyon sokat tudtunk az itt élő magyar embereknek segíteni. A mi támogatásunkkal épült fel a nagydobronyi gyermekotthon, az öregek otthona, a szernyei cigánytemplom, és más létesítmények. Eddig 30 kamionnyi adománnyal és sok anyagi forrással is tudtuk segíteni az itteni rászorulókat. A legbüszkébb arra vagyok, hogy egyszer sikerült behoznunk 12 tonna Bibliát, magyar és orosz nyelvűeket, amelyek itt szétosztásra kerültek. Nagyon vigyázunk arra, hogy a hollandiai támogatóink által felajánlott pénz jó célra legyen elköltve. Minden fillérrel részletesen és pontosan elszámolunk, ez számunkra nagyon fontos.
– Mivel segítenek a szalókaiaknak?
– Bátori Józseffel, a Szalókai Református Gyülekezet gondnokával, az Ungi Református Egyházmegye főgondnokával a Nagydobronyi Rehoboth Öregotthon átadásán ismerkedtünk meg. Azóta több tervet valósítottunk meg közösen, és általa megismerhettem a szalókai gyülekezetet, és annak gondjait is. Most a támogatásunkkal sikerült elektromos fűtőberendezést felszerelni a szalókai református templomban, ahol hozzájárultunk a harang elektromossá tételéhez is. A segítségünkkel építette újjá a gyülekezet az életveszélyessé vált raktárépületét, a helyi általános iskola fűtésrendszerének korszerűsítését is mi támogattuk, ennek az iskolának a jövőben is szeretnénk még segíteni. De a szomszédos Eszenyben is sokat segítettünk. Legközelebbi tervünk, hogy tovább folytatjuk a nagydobronyi kórház felújítását, lépésről lépésre. Eddig sikerült kicserélnünk az ablakokat korszerű dupla üvegű ablakokra, hogy ne fázzanak ott a betegek. Több költséges fejlesztést tervezünk még ott, legvégül azt szeretném elérni, hogy minden betegágy mellett, minden kisasztalon legyen egy Biblia. Emellett állandó feladatunknak tekintjük az elesett, szegény családok támogatását.
– Amióta nyugdíjas, szinte kizárólag a segélyszervezeti munkával foglalkozik?
– Igyekszem minél több holland emberrel megismertetni Magyarország XX. századi történetét, azt hogy az ország területének 60%-át elcsatolták, többségében magyarok lakta térségekkel együtt. Azon belül pedig a kárpátaljai magyarok hányattatásai a legmegdöbbentőbbek. Azok a hollandok, akik megismerik ennek a vidéknek a valódi történetét, általában szívesen segítenek.
Én is küldetésnek tekintem ezt a munkát, egyébként pedig szeretek ide jönni, nagyon sok jó emberi kapcsolatot, barátságot sikerült itt kialakítanom. Szívesen csinálnám még húsz évig ezt a munkát, amíg a Jóisten megengedi, folytatom.
Badó Zsolt
