Rövid interjú Demes Tamással

Nagy sikerrel lépett fel múlt vasárnap a Kárpátaljai Magyar Zenésztalálkozón Beregszászban Demes Tamás, a magyarországi X-faktor tiszasalamoni felfedezettje. Éltünk az alkalommal, hogy mindennapjairól és terveiről faggassuk a népszerű énekest, mielőtt visszaült volna a közönség soraiba, hogy zenésztársait meghallgassa.

– Mivel foglalkozik mostanában?

– Biológiát tanulok nappali tagozatos hallgatóként a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. Emellett, hála istennek, zenélni is tudok, mivel a főiskolán találkoztam két muzsikussal: a billentyűs Háger Sándorral és a gitáros Rácz Bélával. Remek zenészek, tudnak kísérni, s így rendszeresen felléphetünk ezzel a formációval, amellyel most a Kárpátaljai Magyar Zenésztalálkozón is bemutatkoztunk. Egyszóval, tanulok, de az éneklést sem hagytam abba, és nem is fogom! E két elfoglaltságtól persze mostanában eléggé zsúfoltak a napjaim, de nem bánom, hisz addig jó, míg van mit csinálnom.

– Minek köszönhető, hogy fellépett társaival a Kárpátaljai Magyar Zenésztalálkozón?

– Háger Sándor a zenésztalálkozó rendszeres résztvevőjeként idén is meghívást kapott a rendezvényre. Ő javasolta, hogy lépjünk fel együtt is, mutassuk be a találkozó közönségének a produkciónkat. Nagyon izgatott voltam, hiszen még nem énekeltem a Kárpátaljai Magyar Zenésztalálkozón, ennyi zenekedvelő ember társaságában. Azt kell, hogy mondjam, szerintem jól sikerült a fellépésünk, s remélem, a közönségnek is tetszett a műsorunk.

– Három eltérő stílusú, nehéz dalt adott elő a beregszászi közönségnek. Miért ezeket a számokat választotta, s közülük valójában melyik áll igazán közel önhöz?

– Mindenekelőtt talán Adele másodiknak előadott dalát, a Rolling In The Deepet említhetném, ezt a soulos, bluesos dalt. Viszont az Elvis-dal is említést érdemel. Azért nehéz választanom, mert csupa olyan dalt hoztam ide, amelyet szeretek énekelni.

– Amúgy milyen zene áll közel önhöz?

– A blues, a soul, a jazz, a funky. Leginkább ezek állnak közel hozzám. De jellemző rám, hogy bármilyen zenéhez nyúlok is, azt magamhoz tudom igazítani, képes vagyok formálni, hogy azután a magam stílusában, előadásmódjában adjam elő. Egyszóval, az a jó bennem, hogy bármit énekeljek is, átformálom azt, s jól érzem benne magamat.

– Jelenleg tehát tanul, s amellett énekel. Hogyan képzeli el a jövőt?

– Pillanatnyilag a tanulás a legfontosabb. Miután megszereztem a diplomát, szeretnék visszatérni Budapestre, hiszen ott vannak kapcsolataim, és lehetőségem arra, hogy a zenei pályámat tovább építsem. Ha egyszer befejezem a tanulást, csak a zenére koncentrálok majd, s remélem, minél több dallal tudok előrukkolni, minél nagyobb színpadokon sikerül fellépnem.

szcs