A helyi fiatalok rettegnek

Rövid időn belül öt helybéli magyar fiatalt támadtak meg, vertek el, és raboltak ki éjszaka az utcán a munkácsi járási Dercenben. A súlyosan bántalmazott fiatalok közül csak ketten tettek eddig rendőrségi feljelentést, de nekik és szüleiknek is az a véleményük, hogy a hatóságok el szeretnék kenni az egész ügyet, nem igyekeznek megtalálni az ukránul beszélő elkövetőket. Otthonukban felkerestük azt a két fiatalembert, akik orvosi látleletet is készíttettek sérüléseikről, és feljelentést tettek a munkácsi rendőrségen.

D. István, 19 éves derceni lakos múlt év december 23-án hosszabb szünet után ment el megint a faluban üzemelő Dáridó nevű diszkóba. A fiatalember súlyos betegsége miatt gyógyszert szed, emiatt alkoholt egyáltalán nem fogyaszthat, és mint mondja, nem is fogyasztott. A barátainál hamarabb indult haza a szórakozóhelyről, amelynek bejáratától körülbelül 200 méterre egy ukrán fiú érte utol, aki cigarettát kért tőle. A sértett így mesélte tovább a történetet: „Mondtam neki, hogy nincs cigim – nem dohányzom. A fiú ezután elkezdett velem kötekedni, majd valaki hátulról leütött. Pont nem jártak arra autók, és az út közepén elkezdtek hárman rugdosni a földön. Egyszer fel bírtam állni, ekkor megpróbáltak bedobni az árokba, de végül nem sikerült nekik, csak egy hídra. Ott ütöttek és rugdostak tovább, majd elvették a pénztárcámat, ekkor jött arra három derceni, és a támadók gyorsan otthagytak. Akkor láttam, hogy az egyiknél bot is volt. Sötét volt és a három támadóm közül csak annak láttam az arcát, aki cigit kért, őt a hangja alapján is biztosan felismerném. Ukránul beszéltek, idegenek voltak. Bent a diszkóban viszont nem találkoztam velük, nem láttam ott őket, nem ismerem őket, soha ezelőtt nem volt velük nézeteltérésem.

Október végén, amikor a választások voltak, megtámadtak egy 20 éves derceni fiút, G. Zs.-t is, akinek elvették a bőrdzsekijét, a mobiltelefonját és a pénztárcáját. Azt mondta nekem, hogy őt is megverték, de nem tett feljelentést. Az a támadás is ugyanazon a helyen történt, és az általa elmondottak alapján azt gondolom, hogy ugyanazok támadták meg őt is, mint engem.”

Istvánt szülei másnap Munkácsra vitték, ahol orvosi látleletet vettek fel, és megtették a feljelentést a milícián. Bejelentették az esetet Máté Gyula derceni polgármesternek is és a körzeti rendőrnek. Később egy munkácsi nyomozóval, a körzeti rendőrrel és a polgármesterrel együtt megnézték a diszkó biztonsági kameráinak akkor este készített felvételeit, amelyek nagyon rossz minőségűek, látni rajtuk a feltételezett elkövetőket – de a rossz képminőség miatt nem azonosíthatók –, illetve az is látszik, hogy nem hárman, hanem négyen voltak.

A 18 éves P. Lászlót az előző eset helyszínétől mindössze száz méterre támadták meg, egy héttel később, 2012. december 30-án, vasárnap éjszaka. Lapunknak a következőket mondta el: „Nem felel meg a valóságnak, amit az ukrán Panoráma újság és a Kárpáti Igaz Szó írt, nem akkor és nem úgy történt. 30-án éjfél körül jöttem haza a diszkóból, amikor a diszkótól 100-150 méterre hárman rám támadtak botokkal. Az egyik hátba rúgott, beestem az árokba, majd ketten ütni kezdtek a botokkal, közben egyikük lehúzta a cipőmet. Sikerült felállnom, az egyik a tenyerembe ütött a botjával, amit el tudtam tőle venni, ameddig rángatták le rólam a bőrdzsekimet, ekkor esett ki a híd mellé a szemüvegtokom a szemüvegemmel együtt, így az később sértetlenül meglett. Az elvett bottal háromszor is odaütöttem annak, amelyiktől elvettem, de közben a másik kettő bottal ütött. Ekkor mezítláb elszaladtam, egészen hazáig. De elvitték a sapkámat, a dzsekimet, a vadonatúj Adidas cipőmet és a telefonomat, meg azt a néhány hrivnyát, ami maradt a dzsekim zsebében. A három nálam idősebb, bottal felfegyverkezett fiú nem derceni volt, nem ismerem őket, egymás között ukránul vagy oroszul beszéltek. Elismerem, hogy a diszkóban fogyasztottam alkoholt, de nem voltam részeg, ahogy az újságok írták. Azért nem tudtam megvédeni magam, mert a támadók hárman voltak, és botokkal támadtak rám.”

Laci arcán és fején még két héttel később is látszottak a verés nyomai. Édesapja, idősebb P. László elmondta, hogy másnap, december 31-én Munkácsra mentek a bírósági orvosszakértőhöz, ahol látleletet vétettek, és feljelentést tettek a milícián. Jelezték az esetet a polgármesternek és a körzeti megbízott milicistának is. A fiú fején felrepedt a bőr, illetve a hátán maradtak csúnya nyomai a botütéseknek, amelyek annyira fájtak, hogy a szülők törésre is gyanakodtak. Szerencsére csúnya zúzódásokkal megúszta az esetet, a szeme alatt még most is árulkodó nyom látható. Laciék az említett három eseten túl még két fiúról tudnak, akiket nagy valószínűséggel ugyanazok az elkövetők támadtak meg és raboltak ki Dercenben. De állítólag a szomszédos Gáton is volt hasonló eset. Azt is beszélik, hogy korábban a derceni diszkóban pisztollyal is fenyegetőztek az ott randalírozó ukrán, nem helybeli fiatalok.

Az idézett két fiatalemberen kívül a többi kirabolt és megvert fiú szülei pedig azért nem tettek feljelentést, mert egy cseppet sem bíznak az ukrán igazságszolgáltatásban. A körzeti megbízott is ott szokott lenni a diszkóban, de arról nem tud, hogy mi történik onnan 200-300 méterre.

Az egyik, neve elhallgatását kérő szülő elmondta, hogy a már nagykorú fia sem szívesen megy a vasárnaponkénti diszkóba. Nem vallja be nyíltan, de látszik rajta, hogy fél, és azt is mondja, hogy a barátai sem érzik ott jól magukat. Ha egy szórakozóhelyre már félnek elmeni a fiatalok, akkor az a hely már nem a szórakozást szolgálja… A szülők nem azt akarják, hogy a diszkót bezárják, hanem azt, hogy a faluban jobb legyen a közbiztonság.

Az említett esetek kapcsán megkérdeztük Máté Gyula derceni polgármestert, aki elmondta: „Nem tudom, mikor voltak a korábbi támadások, a gyerekek nem beszéltek róla, a korábbi esetek miatt feljelentést sem tettek. Én a legutóbbi tanácsülésen, december 27-én szereztem tudomást a történtekről. Másnap felhívattam D. István szüleit, akik elmondták, hogy mi történt. Megnéztük a diszkó biztonsági kameráinak felvételeit, de a videón csak annyit lehetett látni, hogy távol három srác megy az úton. Egy fél napot töltöttünk ezzel, de a diszkóban bent készült felvételekről a megtámadott D. István nem ismerte fel a támadóit. Személyleírást sem tudott róluk adni, annyit mondott, hogy egy magas és két alacsonyabb volt, kapucni volt rajtuk, ezért az arcukat sem látta. A történethez hozzátartozik, hogy valamivel később a sértett az egyik barátjával kocsival elhaladt a támadók mellett, megpróbáltak összeszedni egy csapatot, hogy visszaadják a verést, de amire a csapat összeállt, már nem találták az elkövetőket. Azután kezdtek azon gondolkodni, hogy feljelentést tesznek, de nem nézték meg jobban az elkövetőket, sőt azt sem, hogy milyen kocsival voltak. István nem ment vissza a diszkóba, nem jelentette az esetet az ott tartózkodó körzeti megbízott milicistának. A videofelvételek alapján úgy látjuk, hogy a támadók a diszkóba be se mentek, csak elsétáltak előtte kifelé a faluból gyalogosan. Hogy ez valóban rablótámadás volt-e, vagy a fiatalok összeszólalkoztak előtte, azt nem tudom. Azt viszont megtudtam, hogy D. István egyáltalán nem fogyaszt alkoholt.

Én az említett tanácsülés után rögtön értesítettem a körzeti megbízottat és a nyomozóosztályt is, a nyomozók másfél órán belül ki is jöttek Dercenbe. Ha szóltak volna korábban, akkor már az ezt megelőző esetek kapcsán is tudtunk volna lépni. A következő vasárnap a körzeti milicista mellett már civil ruhás nyomozók is voltak a diszkóban. Ha P. László visszament volna a diszkóba és jelzi, hogy megtámadták, rögtön el tudták volna fogni a támadókat, ám ő ehelyett elment haza. Ugyanakkor ő sem ismert fel senkit.”

A polgármestertől azt is megtudtuk, hogy egy héttel a P. László megverése után már tíz nyomozó ment ki Dercenbe. Titokban megfigyelték a diszkót és környékét. Ekkor egy másik fiatal srác jelentkezett a nyomozóknál azzal, hogy őt is megverték, elvették a dzsekijét a pénzét és a telefonját. De hamar kiderült, hogy a pénzét elköltötte, a telefonja pedig otthon volt. Ebből a rendőrök azt a következtetést vonták le, hogy lehetséges, a többi is csak hazudott. Ezzel mindenkinek nagy kárt okozott, egy 17 éves gyerek nem tehet olyat, hogy hazugságokkal hátráltatja a nyomozást. A rendőröknek emiatt most már igen nehéz továbblépni, mert mindenki számára kiderült, hogy megfigyelés alatt tartották a diszkót és környékét. A sértettek pedig semmi közelebbit nem tudnak elmondani a támadóikról.

Mi pedig abban bízunk, hogy a rendőrség végül csak elfogja a támadókat. Mert az mégiscsak felháborító, hogy Dercenben büntetlenül bántalmazhatják és kirabolhatják valakik a helyi fiatalembereket.

Badó Zsolt