Színházi előadás Ungváron

A magyar kultúra napján

2013. január 25., 02:00 , 628. szám

Színházi előadással méltatta a magyar kultúra napját Kárpátalja magyarsága az ungvári Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színházban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezésében. A beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulata a magyar kultúra ünnepének előestéjén William Shakespeare A vihar című drámáját mutatta be, melyet Szergej Maszlobojscsikov állított színpadra.

Az előadást megelőzően ünnepi beszédében Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke arról beszélt, hogy Shakespeare szövegei nehezek, s a klasszikus fordítás sem próbálja leegyszerűsíteni ezeket a veretes szövegeket. Akkoriban azonban, amikor ezek a szövegek íródtak, s a fordítások elkészültek, még magától értetődő volt, hogy az emberek színházba járnak, nem sajnálják az erőfeszítést, amit egy komoly, filozofikusabb darab megértése kíván – emlékeztetett a szónok. Mint rámutatott, a Maszlobojscsikov rendezte előadás esetében a helyzet talán még az átlagosnál is „súlyosabb”, hiszen a rendező nem egyszerűsített, hanem éppen ellenkezőleg: még inkább „besűrítette” a mondandót. Akár sajátos műveltségi tesztnek is felfogható, vajon felismeri-e a néző, hogy mikor hangzanak el A viharban Shakespeare más szerzeményeinek részletei – jelezte Kovács Miklós.

Egy ilyen előadás megtekintése nem könnyű szórakozás tehát, de mégiscsak ez a kultúra lényege – mutatott rá a KMKSZ elnöke. „Hiszen nyelvünk, a nyelv kifejezőeszközei arra szolgálnak, hogy világunk végtelen sokrétűségét és bonyolultságát adják vissza. S ha egyszer a világ a legbonyolultabb dolog, amely bennünket körülvesz, értelemszerűen az sem lehet leegyszerűsített, lebutított, aminek ki kell ezt fejeznie. A kultúra arról szól, hogy megpróbálja megtalálni azokat a formákat, amelyek segítségével az emberek megérthetik egymást és a világukat” – mondta el a szónok.

Shakespeare fogalom ebben a tekintetben, amint összefoglaló filozofikus műve, A vihar is az – jelezte Kovács Miklós. Mint kifejtette, a darab végkicsengését tekintve optimista, hiszen végül is azt mondja, hogy a tudás hatalom, a végső hatalom, a tudás a természet szellemének ismerete. Még optimistább, hogy ezt a hatalmat az együttérzés tartja kordában, s nem a barbárság és a primitívség győzedelmeskedik – tette hozzá.

„Egy brit történész arról írva, hogy mi történt Afrikában az úgynevezett gyarmati sorból való felszabadulás után, úgy jellemzi a helyzetet, hogy Kalibán-királyságok jöttek létre. Arra a jelenségre utalt ezzel, hogy a frissen felszabadult afrikai országokban teljesen irreális, eszement alakok tudtak rémuralmi rendszereket kialakítani népirtásokkal és hasonlókkal, amelyek pár év alatt elhalványították az azelőtti gyarmati múltat” – mondta el a továbbiakban Kovács Miklós.

A Kalibán-királyságok ütős, erőteljes, jól érthető, s mégis finom kifejezés – mutatott rá a KMKSZ elnöke, hangsúlyozva azonban, hogy megértéséhez műveltség szükséges, tudni kell, ki az a Kalibán.

„Körülnézve mi is elmondhatjuk, hogy a Kalibánok országában élünk, itt a kalibánok uralkodnak” – állapította meg a szónok, aki szerint azonban kérdéses, hogy a szvobodások vagy „vezető pozíciót betöltő banditák” megértik-e, megsértődnek-e a Kalibán-ország kifejezésen.

„Mi megérthetjük, mert kultúremberek vagyunk, s azért ünnepeljük a magyar kultúra napját, mert ragaszkodunk hozzá, hogy felül kell legyen a műveltség, a tudás, s alul a primitívség, a bunkóság, a barbárság. Ehhez kell, hogy ragaszkodjunk, s amikor megünnepeljük a magyar kultúra napját, amellett teszünk hitet, hogy mi, magyarok kultúrnépként még ezt a normális értékrendet hordozzuk” – zárta szavait Kovács Miklós.

A beszédet követően, a Himnusz eléneklése után kezdetét vette az előadás. Mint arról lapunk is beszámolt, A vihar kárpátaljai bemutatójára január 8-án került sor Beregszászban, majd január 11-én a debreceni Csokonai Színház közönsége is megtapsolhatta. Az előadás különlegessége, hogy abban gyakorlatilag a teljes beregszászi társulat színpadra lép.

hk

Az ungvári színház előterének forgatagában arról kérdeztük az ünnepi alkalomra gyülekező közönséget, mit jelent számukra a magyar kultúra napja, s a hagyomány, hogy ezt a napot immár évek óta színházi előadással ünnepli a kárpátaljai magyarság?

Balogh Lívia, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke: – Számomra a közösséget jelentik azok az emberek, akik a magyar kultúra napján évről évre összegyűlnek itt, az ungvári színházban, s akikkel együtt ünnepelhetjük a magyar kultúrát.

Ferenczi Attila színész, Beregszász: – Nekünk, beregszászi színészeknek a magyar kultúra napja hagyományosan „munkanap”, amelyet már hosszú évek óta Ungváron töltünk. Az itteni ünnepi előadás közönségének gerincét Ungvár és az Ungvári járás magyarsága adja. Bármilyen darabot hozunk, mindig nagy szeretettel fogadnak. Hozzájuk sajnos ritkábban jutunk el előadásainkkal, mint szeretnénk, ezért külön öröm, hogy ezen a napon előttük is felléphetünk, együtt ünnepelhetünk. Örülök annak is, hogy idén nincs hideg a színházban, ami nekünk, színészeknek, s remélem, a közönség számára is kellemesebbé varázsolja ezt az estét.

Nagy Sándor, a Csongori Általános Iskola igazgatója, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség alelnöke: – Mióta a KMKSZ évről évre hagyományosan megemlékezik a magyar kultúra napjáról, kialakult egy réteg, amely már alig várja ezeket az ünnepi pillanatokat. Kialakult egy színházkedvelő közönség, amely nemcsak az egyszerűbb, felhőtlen szórakozást nyújtó előadásokat igényli, hanem a szó szoros értelmében vett nagy színházat is, amelyet a mi beregszászi színészeink évről évre elhoznak a számunkra.

Györke Róbert, a Nagygejőci Általánis Iskola igazgatóhelyettese, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke: – A magyar kultúra mélyen a lelkünkben gyökerezik, azzal születünk, növünk fel, s élünk nap mint nap. Boldog vagyok, hogy minden évben együtt ünnepelhetjük a magyar kultúra napját azokkal, akik ugyanígy éreznek. Örömmel tapasztalom, hogy mennyi embert mozgat meg egyetlen színházi előadás. Véleményem szerint ez annak a jele, hogy még nincs minden veszve amúgy végtelenül elanyagiasodott, elszemélytelenedett világunkban. Jó alkalom ez arra is, hogy megálljunk egy pillanatra a hétköznapi rohanás közepette és magunkba szálljunk, vagy éppen újra találkozhassunk a régi ismerősökkel, akikkel amúgy csak ritkán van alkalmunk szót váltani.

Tarics Zoltán, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Ungvári Elektronfizikai Kutatóintézetének tudományos titkára, a KMKSZ Ungvári Alapszervezetének elnöke: – A kultúra az életemhez tartozik, mint mondani szokták, nélküle nincs is normális élet. A kultúra emellett a magyarságomnak is szerves része. Nagyon jónak és fontosnak tartom, hogy lehetőségünk van együtt ünnepelni a magyar kultúra napját. Közösségben élünk, s amíg ez a közösség él, létezik, addig a magyarság is megmarad. Ha elfogy a közösség, vele együtt eltűnik a kultúránk is.

Molnár József, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára: – Szeretem ezeket az ünnepi alkalmakat. Amúgy ritkán járok színházba, de a magyar kultúra napja alkalmából rendezett előadásokra mindig szívesen jövök el.

pszv