Az Alzheimer-kór

Az utóbbi időben észrevettem, hogy a 85 éves nagyapám egyre feledékenyebb, leginkább a közelmúlt eseményeit felejti el, gyakran elismételi a mondanivalóját, egyre kevésbé tud számolni, sőt már a számokat sem mindig ismeri fel. Beszéd közben nehezen találja meg a megfelelő szavakat, s már a saját lakásunkban is eltéved. Milyen betegség támadhatta meg, s miként lehet meggyógyítani? – érdeklődik levelében egy olvasónk. Kérdéseivel és a kapcsolódó kérdésekkel dr. Lasek Lászlót, a Nagyszőlősi Járási Kórház idegosztályának főorvosát kerestük fel.

– Könnyen elképzelhető, hogy a beteg Alzheimer-kórban szenved – indítja beszélgetésünket a szakorvos. – Ez a megbetegedés a Parkinson-kórhoz hasonlóan degeneratív betegség, s az időskori elbutulás (demencia) leggyakoribb oka. A kór következményeként a páciens szellemi képességei rohamosan romlanak, egészen olyan mértékig, hogy a beteg már önmagát sem tudja ellátni. A megbetegedés napjainkban a 65 év fölötti személyek öt százalékát, a 80 év fölöttiek húsz százalékát érinti. A betegséget az egészséges agyszövet elsorvadása (degenerációja) váltja ki, a degeneráció okát illetően számos feltételezés létezik, ám a kiváltó ok lényegében ma is ismeretlen.

– Milyen tünetek jelzik a kór kialakulását?

– Elsőként említeném a fokozódó feledékenységet, mely a betegség kezdeti stádiumában csak időnként jelentkezik, s különösen a közelmúltban bekövetkező történések esnek ki a páciens memóriájából, de az idő múlásával egyre feledékenyebbé válik a beteg. Jellemző, hogy az Alzheimer-kórban szenvedő személyek feleslegesen megismétlik mondataikat, cselekvéseiket. Idővel nem ismerik fel a számokat, s elfelejtenek számolni. Fokozatosan egyre nehezebben találják meg a megfelelő szavakat, s egyre gyengébben írnak, olvasnak. Gyakran elvesztik az időben és a térben való tájékozódó képességüket, s egy idő után már a saját lakásukban is eltévednek. Egyre nehezebbé válik számukra a mindennapi tennivalók elvégzése. A betegség előrehaladásával a rutinfeladatok elvégzése (például a főzés is) kivitelezhetetlenné válik. A betegek hangulata ingadozó lehet. Gyakran depresszív tünetek is kialakulnak.

Mivel az Alzheimer-kór tünetei általában lassan kezdenek mutatkozni, a diagnózist gyakran elég hosszú idő múltán lehet felállítani. A páciensek a betegség korai stádiumában leplezni próbálják a szimptómákat, ezért a környezetük csak akkor veszi észre, hogy baj van, amikor a tünetek már erősebben jelentkeznek. A kór lefolyása személytől függ. Általában nyolc év telik el az Alzheimer-kór diagnosztizálásától a beteg elhunytáig, de olyan páciensek is vannak, akik több évtizedet is leélnek ezzel a betegséggel.

– Miként kezelik a kórt?

– Komplex hosszú távú terápiás módszer javasolt, de figyelembe kell venni, hogy nagyon gyakori az egyedi kórlefolyás. A betegség kezdeti és középső szakaszában acetilhilineszteráz gátló szer (selegilin) és E-vitamin adása javasolt. A kór utolsó, súlyos szakasza esetén már csak tüneti kezelésre van mód. Nem használ, ha a hozzátartozók a kezdeti stádiumban a maguk teljességében feltárják a kórban szenvedő személy előtt a leépülési folyamatokat, s még kényesebb dolog a beteg felvilágosítása arról, hogy Alzheimer-kór alakult ki nála. A velük való együttélés rengeteg türelmet igényel. A páciensek nagyon sok szeretetet, támogatást igényelnek családjuktól és barátaiktól. A betegség tulajdonképpen az értelem, a személyiség szétesése, lassú elhalása, de a folyamatot ma már hosszú időre fel lehet tartóztatni.

Mivel az Alzheimer-kór kialakulása sok tényezőtől függ, még nem találtak olyan módszert, mely önmagában elegendő lenne a pontos diagnózis felállításához, még kevésbé a szűréshez. A tünetek megjelenése után mintegy 90 százalékos valószínűséggel lehet megnevezni a probléma eredetét. Teljes bizonyossággal csak az agyszövet boncolásakor lehet megállapítani, hogy valaki életében Alzheimer-kóros volt.

– Meg lehet-e előzni a betegség kialakulását?

– Ma még nincs lehetőségünk a kór megelőzésére, de bizonyos védő tényezők (szellemi aktivitás, hormonpótlás) késleltethetik a tünetek megjelenését. Az időskori szellemi leépülés nem törvényszerű folyamat. Az egészséges idős ember intelligenciája, gondolkodásmódja, problémamegoldó képessége egyáltalán nem tompul el, sőt tapasztalatainak, életbölcsességének köszönhetően inkább javul. Az aktív élet, a szellemi tevékenység, valamint a kiegyensúlyozott körülmények közötti élet pedig mindenképpen az Alzheimer-kór kialakulása ellenében hat.

Lajos Mihály