Nők az abortusz után

Február 14-én, A házasság hetének keretében tartott előadást a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán Popovicsné Palojtay Márta, a Család és Élet Egyesület tagja Amiről nem beszélnek – nők az abortusz után és Biztonságérzet a szexualitásban címmel.

A Család és Élet Egyesület lassan négy éve foglalkozik már Kárpátalján a családok és az élet védelmével. Az egyesület tevékenysége az abortuszmegelőzésre, krízisben lévő terhes nők, s abortuszon átesettek segítésére is kiterjed. Ez utóbbiak voltak a csütörtöki előadás központi témái.

Popovicsné Palojtay Mária előadása a jelenlévők (többségükben főiskolai hallgatók) számára tanulságos, megható, s egyben megrázó is volt. Amellett, hogy az egyesület áldásos munkájáról, a terhesség testre s lélekre gyakorolt hatásáról is beszélt, meglepő tényeket is közölt az egyesületben végzett munkája során szerzett tapasztalatokról, az abortusz szellemre, lélekre gyakorolt hatásáról, olyan „hagyományos” terhességmegszakító eljárásokról, melyekről nehéz elhinni, hogy világunkban ma is alkalmazzák. Statisztikai adatokat is hallhattunk, melyek közül az egyik meglepőbb az volt, hogy 1000 abortuszból mindössze 7-et végeznek a magzat vagy az anya kedvezőtlen egészségügyi állapota, illetve nemi erőszak útján történt teherbeesés miatt.

Lapunkban már többször is írtunk az abortusz testre gyakorolt hatásáról, az előadó viszont a lélek sebeire akarta leginkább felhívni a jelenlévők figyelmét, amelyek a testi tüneteknél gyakrabban fordulnak elő. Hisz azt sokan tudják, mit okoz a nő szervezetében a beavatkozás, arról viszont már jóval kevesebbszer esik szó, hogy mi zajlik le a gyermekét önszántából vagy mások hatására eldobni kénytelen anya lelkében. Depresszió, alvási nehézségek, ürességérzet, csökkent önértékelés, szűnni nem akaró bűntudat, rémálmok, elfojtott harag azok ellen, akik rábeszélték vagy nem beszélték le róla – csak néhány az abortuszt átéltek azon tüneteiből, melyek együttesét a tudomány abortusz utáni szindrómának nevezi, s mely tünetek évtizedeken át képesek emészteni a gyermekét vesztett anyát. A megszakadt, tudat alatti gyászról a nők nem tudnak vagy nem akarnak beszélni, s ez újabb problémákhoz vezet. Popovics Márta elmondta, hogy 50, 60, sőt 80 éves nő is mesélte már el történetét neki, s akadt köztük olyan is, aki abortusza óta akkor beszélt először arról, hogyan élte meg gyermeke mesterséges úton való elvesztését.

Az előadás másik témája a Biztonságérzet a szexualitásban címet viselte. E részben mondhatni arról hallhattunk, hogyan éljünk párkapcsolatban, házasságban, s hogyan válasszunk párt úgy, hogy a nem tervezett gyermek áldás, s ne „sürgősen megoldandó probléma” legyen.

Előadása után Popovics Mártát az egyesületnek a krízisben lévő nők megsegítésére irányuló munkájáról kérdeztem.

– Mik a leggyakoribb történetek, tapasztalatok az önöket felkereső nőknél?

– A történetek hasonlóak. Úgy látom, vagy a tudatlanság, vagy valamilyen kényszer hatása alatt vállalták a hölgyek az abortuszt, de ettől függetlenül nagyon erős bennük a bűntudat és a fájdalom. Visszatérő rémálmokról szoktak beszámolni, arról, milyen üresnek érzik magukat, s folytonos félelem van bennük, hogy mikor bünteti meg őket döntésük miatt Isten vagy a Sors.

– Hogyan tudnak segíteni ezeken a nőkön?

– Egyrészt segítünk nekik végighaladni a gyász folyamatán, másrészt pedig segítünk abban, hogy az illető ki tudjon engesztelődni saját magával, gyermekével, az Úristennel, s mindazokkal, akiknek része volt az abortuszban. Hisz egyik történet sem egyszemélyes.

– A vallás, a hit tehát kulcsfontosságú?

– Nem feltétlenül, hisz az abortusz utáni tünetegyüttes meglétéhez nem szükséges vallásosnak lenni. Amerikai statisztikai adatok szerint az érintettek 85%-a egyáltalán nem vallásos. Nem lehet tehát azt mondani, hogy valakire az egyház, a vallás kényszeríti a bűntudatot. A kárpátaljaiak többsége viszont valamilyen szinten vallásos, így velük lehet arról is beszélni, hogy van Isten, s megbocsát nekik. Az abortuszon átesettek számára szervezett hétvégéken, szemináriumokon azt látom, hogy valójában Jézus az, aki gyógyít. Hisz ha el tudják hinni, fogadni azt, hogy Isten megbocsát nekik, akkor képesek saját maguknak is megbocsátani. A hit tehát kulcsfontosságú. Ugyanakkor a babonásság, a büntetéstől való félelem is jelen van, hisz a nő legbelül érzi, hogy valami rossz történt, ami büntetést von maga után. S szinte várják ezt a büntetést.

– Csupán az, hogy beszélhetnek valakivel, képes segíteni?

– A beszélgetés óriási segítség. Hétvégéinken a nők sorstársi közösségben vannak, olyanok között, akik hasonló cipőben járnak, ezért senki nem ítéli el a másikat, hisz ugyanaz történt meg vele is. Befogadó közösségben vannak, melyben kibeszélhetik fájdalmukat, s sokan vannak, akik első alkalommal képesek ezt megtenni. A beszéd önmagában is nagy lépést jelent, hisz végre sikerül kimondani azt, ami úgy feszít belülről.

Amennyiben valaki hasonló helyzetbe kerülne, számíthat a Család és Élet Egyesület segítségére. Ingyenes konzultáció kérhető az egyesület munkatársaitól a következő telefonszámokon: 099-2411-872 és 096-7800-826 (délelőtti órákban), 050-2096-369 (egész nap)

Email: nem.itellek.el@gmail.com

A teljes titoktartás garantált!

Espán Margaréta