2013. március 1.

Ragaszkodjatok és ne rugaszkodjatok.

Íge: ,,…versengések vannak köztetek. … mindenitek ezt mondja: én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. Vajjon részekre osztatott é Krisztus?...” (I.Kor.1:11-13.)

Mi most a fentiek alapján csak egynél állunk meg, a pártoskodásnál, ne is nevezzük ezeket a csoportokat pártoknak, inkább klikkeknek.

1. Én Pálé vagyok. Nyilván azon pogányokból lett keresztyének mondják ezt, akik a kegyelemből való megigazulás tanítása során, a Krisztusban nyert szabadságot, szabadosságra fordítják. Helytelen dolog e tekintetben Pálra hivatkozni, mert Pál szentül meg van győződve, hogy az Evangélium üzenete csak az etikai következtetések levonásával és megvalósításával érvényes. És hogy nem a bűnre szabadíttattak meg, hanem a bűnből és a törvény átkától. Vannak, akik Pál tudta nélkül reá esküsznek, tanításának legfőbb üzenetét félreértve, rosszul magyarázva. Hányan vannak ma is ilyenek, mindent összehordanak anélkül, hogy tisztában lennének vele?

2. Én Apollósé vagyok. Ő egy alexandriai származású fiatal zsidó volt, kitűnő hangorgánummal megáldva, beszédjét jól hallották az öreg korinthusi fülek is. Teológiailag is jól képzett meg a görög műveltség tükörképe, amellyel a görög korinthusiak filozófiai hajlamait sokkal jobban megnyerte és ezeknek nem tetszett Pál vulkanikus prófétasága. Kívánatos dolog, hogy mi, hívő emberek intellektüel keresztyénekké váljunk, de ha csak vallásfilozófiát látunk és nem a szelíd, alázatos krisztusi életre törekszünk, akkor bolondság lesz számunkra a Krisztus keresztje.

3. Én Kéfásé vagyok. Péter arám nyelven Kéfás. Korinthus­ban ő nem misszionált, az itt lakók csak hírből ismerhették. Olyanok alkothattak csoportot neve köré, akik zsidó háttérből váltak keresztyénekké, akiknek valami oknál fogva Pál nem nagyon tetszett. Esetleg hallhattak olyasmiről is, hogy Pál és Péter között voltak bizonyos teológiai – de nem hitbeli – nézetkülönbségek. Arról viszont nemigen hallottak, ami Péterrel Joppéban történt. Péternek meg kellett tanulnia, hogy ha túlértékeljük a törvényt, akkor degradáljuk a kegyelem jelentőségét. Azoknak is ezt meg kell tanulni, akik hasonlóképpen gondolkodnak, mint tette azt egy ideig Péter.

4. Én Krisztusé vagyok. Ezzel a csoportosulási megnevezéssel nem is lenne semmi baj, ha azt vallanák, hogy mi testestől-lelkestől a Krisztus tulajdonai vagyunk. E helyett ők sajátították ki Krisztust a maguk számára. Egy kis szektás csoport, önmagukat tartották a legjobb keresztyéneknek, a többiektől elkülönülve. Nemcsak ők állottak szemben másokkal, de szembeállították Krisztust az előbbiekkel. Ma is vannak olyanok, akik csak azt a Krisztust követik, aki nekik engedelmeskedik.

Pál ezt a zűrzavart egy nagy horderejű mondattal tisztázza. Krisztus egy. Az egyházának is egynek kell lenni.Krisztus az Úr, mindenki más csak szerszám. A klikkek részekre szakítják Krisztust és bűnös embert állítanak a helyére. Nincs jobboldali Krisztus, sem baloldali, csak Krisztus van, mint hogy nincs jobboldali nemzet, meg baloldali, csak nemzet van.

Az értékkülönbségeinkhez ragaszkodjunk és ne rugaszkodjunk.

Józan Lajos huszti lelkész