Szórványvidéken oktatók konferenciája

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) február 22. és 24. között ismét megrendezte a Szórványvidéken oktatók konferenciáját. Az eseménynek ez alakalommal is a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) adott otthont. A konferencia idei témája: „Játszani is engedd…” – Szókincsfejlesztés, identitáserősítés.

A KMPSZ szívén viseli a szórványban élő magyarság sorsát, s munkájában nagy hangsúlyt fektet az ukrán többségű településeken élő magyar gyerekek oktatására, nevelésére. A konferencia fő célja az volt, hogy a szórványban tevékenykedő tanítónőket, óvónőket új és friss információkkal lássa el, melyek segítséget nyújthatnak számukra sokszor igen nehéz és küzdelmes munkájukban.

A konferenciára közel harminc pedagógus érkezett többek között Huszt, Terebesfejérpatak, Bustya­háza, Kőrösmező, Gyertyánliget, Szolyva, Nagybocskó tanintézményeiből. Az első nap Punykó Mária, a KMPSZ-szórványprogram vezetőjének Jó szóval oktasd, játszani is engedd c. előadásával vette kezdetét, melyben különböző nyelvi készségeket fejlesztő játékokról volt szó. Szokolova-Mitro Henrietta, a Szolyvai 1. Sz. Középiskola tanítónője pedig a tavaly 10. születésnapját ünneplő szolyvai magyar nyelvű/nyelvi oktatás múltjáról, jelenéről beszélt. A 2. nap dr. Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola és a KMPSZ elnöke, Papp Z. Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének vezetője, Gabóda Béla, a Kárpátaljai Megyei Pedagógus-továbbképző Intézet módszerésze, Berghauer-Olasz Emőke főiskolai tanár, valamint Szilágyiné Tóth Gabriella óvónő előadásaival telt, melyekben az ukrán nyelvtörvény adta helyzetről és lehetőségekről, a szórványban végzett, pedagógiai értékekre vonatkozó kísérletről, a projektmódszerről, a pedagógus lelki egészségéről, s az óvodai játékkal, tánccal történő készségfejlesztésről és nyelvtanulásról volt szó. A szervező, Punykó Mária arról is gondoskodott, hogy a pedagógusok ne csak tudással, de élményekkel is gyarapodjanak. Szilágyi László koreográfus és felesége, Tóth Gabriella táncházat tartottak, Gabóda Éva főiskolai tanár vezetésével gyöngyből készítettek kokárdát a résztvevők, s fellépett a Bagu Géza vezette Guriga színjátszó csoport is A világ legbutább cirkusza című, Karinthy Frigyes írásaiból álló összeállításával.

A konferencia kerekasztal-megbeszéléssel zárult.

Hogy milyen is a szórványban oktatni, arról a nagybégányi Kiss Andrást kérdeztem.

– A főiskola után azonnal elkezdtem Szolyván dolgozni. A 2. osztályt kaptam meg, amelyben 3 gyerek volt. Éjfélekig fenn voltam, mert pl. az olvasásórákhoz minden egyes szót le kellett fordítanom ukránra. A kevés gyerek, az emiatti kevés fizetés, a szülőfalumtól, ismerőseimtől való távollét, az idegen környezet hatására ott akartam hagyni a munkát, de a 4. osztály végéig el akartam vinni az osztályomat. A ballagásra meghívtam a leendő elsősöket, akik nagy meglepetésemre 14-en voltak. Nem tudom, hogyan, de végül ott maradtam, s most örülök is, hogy így döntöttem. Mikor a 2. osztályt megkaptam, nem éreztem át, milyen érzés a kezdetektől formálni, nevelni a gyerekeket. Most látom. Nagyon nehéz, de hálás szakma ez.

Espán Margaréta