2013. március 8.

Jn 20,16-18

Naponta találkozunk egymással, de nemigen gondolunk arra, hogy minden egyes találkozásnak mindig vannak komoly lelki dimenziói is. Ennek tudható be, hogy bizonyos emberekkel való találkozásunk után kellemesen és jól érezzük magunkat, míg másokkal való érintkezésünk után inkább a disszonancia felé hajlik lelki állapotunk. Személyiségünk, testünk-lelkünk beszél, kommunikál. Igénk egy nem mindennapi találkozásról szól. Magdalai Mária a Feltámadottal találkozik. Jézussal találkozni – a lélek dimenziójában – kiváltságos állapot. Nem a cél, hanem a kezdet. Sokan mégis úgy látják-gondolják, hogy a Krisztus-követés célja: csak Jézussal lenni. Magdalai Mária is hasonlóan látja. Ragaszkodik a jelenhez, pedig Jézus halad és az Atyához igyekszik. Ami a mienk lehet, az az élmény örökkévalósága: láttam az Urat. Mária megdicsõült testben is láthatta Jézust, mi kétezer év távlatából csak a Lélek által. De ami akkor és ott Máriával történt – a „Láttam az Urat!” boldog megtapasztalása –, az ma is vezérlõelv a keresztyének életében. Aki õszintén odafordul Isten igéjének tükréhez, az Krisztus felé irányítja tekintetét: látja az Urat, „akinek adatott minden hatalom”. Az a fordulat embere, aki a találkozás után levonja a következtetést és felteszi a kérdések kérdését: „Az az élet, amit én életnek gondolok, vagy amit Isten felajánl nekem?” Nagyböjt közeleg. Meghalljuk-e még a tiszta hang hívását a kommunikációs zajunkban, nyüzsgésünkben, információs leterheltségünkben, magányunkban? A vonzódás, megérinteni Jézust, vagyis az Életet nemcsak Mária Magdaléna vágyakozása. Úgy hiszem, sokak vágya van ott az õ mozdulatában, mert a Szent kisugárzása életet rendezõ, megnyugvást adó lelki Hatalom, harmóniát teremtõ Erõ, amire szükségünk van. Ma is, Néked is!

Jenei Károly