Éhenpusztult tehenek, könnyező pásztorok

Tömegesen pusztulnak a Kárpátaljára telepített szürkemarhák

Tömegesen pusztulnak a Beregszászi járásba telepített magyar szürkemarhák – kürtölte világgá a Zakarpattya Online ukrán internetes hírportál. Egy videofelvételt is mellékeltek, amelyen mintegy 70-80 oszlásban lévő dög látható a Kárpátikum nevű, felsőremetei székhelyű agrárvállalkozás tőszomszédságában, a szabad ég alatt egy gödörben. A dögtemetőről az illetékes tisztiorvosi szolgálat semmit sem tud, így nem is engedélyezhette a veszélyes hulladéknak minősülő állati tetemek ottani tárolását – írja a hírportál. Utánajártunk az esetnek és kiderült, hogy az állatokat az állítólagos mintagazdaságban példátlanul rossz körülmények között tartották, éheztették, és emiatt következett be a tömeges elhullás.

2011 októberében előbb 245 magyar szürkemarhát hozott a beregszászi járási Felsőremetére Péter Csaba beregszászi vállalkozó, az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt elnöke, a megyei tanács képviselője. A marhák behozatala folytatódott, 2012 áprilisára már 450 marhából állt a gulya, plusz akkorra 75 borjúval is szaporodott az állomány. Összesen 600 tehenet és 12 bikát akart behozni Magyarországról az UMDSZ-es politikus, és azokat itt szaporítani tovább. Péter Csaba a sajtónak azt nyilatkozta, hogy az egykori remetei kolhoz állattenyésztő telepén a barátaival közösen alapított Kárpátikum vállalat egy igazi mintagazdaságot hoz létre, amely az üzleti szempontok mellett idegenforgalmi attrakció is lesz a ruszinok lakta Felsőremetén. Az első telet szerencsésen túlélték a szabadban a ridegtartáshoz szokott jószágok, amelyekről a következőt nyilatkozta ekkor Péter Csaba: „Bevallom, meg is lepődtem, milyen szívósak ezek az állatok. Az egyik borjú mínusz 22 fokos hidegben született. Az anyja azonnal felnyalogatta, az újszülött jóllakott az anyatejből, és már szaladt is a többiek közé.”

A növekvő állatállomány nem fért el Felsőremetén a legfeljebb három hektár alapterületű karámban és a Borzsa folyó árterén lévő legelőn, ezért 2012 tavaszán kettéválasztották a gulyát, és 350 szarvasmarhát, valamint a borjakat ünnepélyes külsőségek mellett, „csikósruhába öltöztetett” gulyásokkal áthajtották a Csikósgorond melletti Fekete-mocsárba.

Péter Csaba a vállalkozást vele közösen alapító társairól is nyilatkozott a Kárpáti Igaz Szónak: „A kárpátaljai szürkemarha-projektben néhány kijevi borszerető ismerősömön kívül Benza György beregszászi származású, Tokajban és a Balaton-vidéken szintén borászattal foglalkozó barátom is érdekelt, aki Miskolc városával közösen tart egy gulyát.”

Az ukrán sajtó tudni véli azt is, hogy az üzletben részesedése van Igor Szviscsónak is, a Beregszászi Járási Közigazgatási Hivatal korábbi elnökének, aki jelenleg a megye kormányzójának első helyettese, és a felsőremetei farm az ő tulajdona.

Április 23-án Felsőremetére menet találkoztunk az út melletti erdőben a Fekete-mocsár felé terelt kb. 40-50 szürkemarhából álló gulyával, megkérdeztem az állatokat terelő férfiaktól: Miért ilyen soványak ezek a marhák? A kezdetben bizalmatlan emberek lassan oldódtak és elmondták: „Uram, annak a jószágnak, ha adnak abrakot, adnak, ha nem, akkor nem. De a szénát télre be kell készletezni nekik, és kellene egy olyan eresz, ahová esőben és szélben beállhatnak, de ezek szegények eddig vízben álltak.” „Ez nagyon szívós fajta, a telet és a nagy havat elviseli a szabadban, de azt, hogy nem kap takarmányt és folyamatosan a vízben áll, na ezt már nem.” „Én itt dolgozom, amióta itt vannak ezek a tehenek, minden hónapban rendesen megkapjuk a fizetésünket, nem akarunk rosszat mondani a főnökeinkre. De tudja, én is jószágszerető ember vagyok, nekem is van jószágom, ezeket így nem lett volna szabad behozni. Ez itt olyan ezeknek, mint amilyen az embereknek a koncentrációs tábor volt. Vizünk nem volt, a kanálisból húzattuk azt a mocskos, zavaros vizet. A kétszáz darabból mára már lett volna itt 400 darab, de annyi kisborjú elhullott, hogy el sem hiszi. Volt ott nekik egy gödör vájva, nagyon sok tehén is elpusztult, de hogy pontosan mennyi, azt én nem tudom.” „Na de miért? A felelőtlenségért. Jöttek oltani, vért venni, nem találtak semmi betegséget. Aztán ránk jött ez az esős, hideg időjárás, tudja, nem véletlenül hívják azt a helyet úgy, hogy Fekete-mocsár.” „Nem volt mit enni adni nekik, és hiába folyamodtunk a főnökséghez.”

Elmentünk Felsőremetére, az állítólagos idegenforgalmi attrakciónak szánt mintagazdaságba is. Kisebb hegyek között, a Borzsa kiszélesedő völgyében, a már említett remetei állattartó telepen mindössze egy, a kolhozidőkből megmaradt istálló képezi a Kárpátikum vállalat birodalmát. Körülötte romok, az épen maradt istállókat megvette egy olasz üzletember. A szürkemarhák egy 2-3 hektáros, karámmal, kerítéssel körülzárt területre vannak bezsúfolva, amelyet a sok eső és a hegyről oda összegyűlő víz sártengerré változtatott, s azt a hetek óta tartó meleg, napsütéses idő sem tudta még kiszárítani. Az állatok ottjártunkkor is térdig, szügyig gázoltak a sárban. Van egy ártéri legelőjük is a töltés túloldalán, de azt hosszú idő óta elárasztotta a folyó. Csak három napja ment le róla a víz – tudtuk meg a telepen dolgozó munkásoktól, akik többek között elmondták: „Ha körülnéz, ez a hegyek között egy katlan, itt télen mindig megül a köd, ezek ezt nem szeretik. Ez erős jószág, megél magában is a pusztában is, csak tudjon mindig menni.” „Itt volt olyan, hogy a tehenek hetekig nem tudtak lefeküdni. Ömlött az eső, majd jött a fagy, akkor a tehenek kiemelték az egyik lábukat a sárból és pihentették, majd a másik lábukat emelték ki. Lássa, még mindig egy rendes tó van a karámmal körülvett terület közepén, be se lehet menni oda.” „Szénának egy elvadult területet kaszáltak le, tele semmire se való góréval. Az nem volt jó minőségű széna, inkább szalma, de elfogyott. Látta, milyen silót etetünk, az nem siló, hanem száraz gaz. Inkább megeszi a jószág a trágyát, mint azt.”

Mindehhez csak annyit tudunk hozzáfűzni, hogy civilizáltabb országokban az állatkínzásért letöltendő börtönbüntetés is kiszabható.

Aki pedig az úgynevezett mintagazdaságában kialakult helyzetért felelős, az minden bizonnyal meg is érdemelné. A magyarországi partnerek meg megnézhetnék, hogy kivel állnak össze.

Badó Zsolt