Emlékfutás és -túra a hősökért

Kaposvártól a Don-kanyarig

Magyarország egyik legnagyobb emberáldozatot követelő második világháborús katonai tevékenysége kétségtelenül a Don-kanyarnál zajlott le: a szovjet erőkkel szemben ezen a frontszakaszon magyar részről a 2. hadsereg folytatott több hónapon keresztül védelmi hadműveleteket. A mindkét részről hatalmas vérveszteséggel járó doni csaták végére a Vörös Hadsereg 1943. január 12-én indított támadása, majd rövidesen bekövetkezett áttörése tett pontot. Immár 70 esztendeje, hogy befejeződtek a harcok. Ennek kapcsán a kaposvári székhelyű Mártírok és Hősök Közalapítvány, valamint a Háborús Emlékhelyeket Gondozók Társasága és a Kraj­czáros Alapítvány emlékfutással egybekötött emléktúrát szervezett azzal a céllal, hogy vállalkozásukkal felhívják a figyelmet a doni csaták magyar áldozataira.

Az események április 18-án, Kaposváron vették kezdetüket: a résztvevők innen kiindulva, Ukrajnán keresztül – a tervek szerint május 2-án – érik el az oroszországi Voronyezst, ahol három napot töltve felkeresik a Don folyó környéki magyar katonatemetőket, és tiszteletadással emlékeznek a hősökre.

Az emlékfutás szervezőit, valamint résztvevőit – a Mártírok és Hősök Közalapítvány képviseletében dr. Giber Vilmos elnököt és Puskás Bélát, a közalapítvány moderátorát, Szita János futót, Kovalik Zoltán honvéd-főtörzsőrmestert, futót, Havasi Imre operatőrt, orosz tolmácsot, Győri Gábor gépkocsivezetőt – április 28-án délután Beregsuránynál Tóth István, Magyarország beregszászi főkonzulja fogadta. A csoport Beregszászban megkoszorúzta Petőfi Sándor szobrát, majd a városi temetőkertben levő magyar honvédsírokat felkeresve és megkoszorúzva tisztelgett a hősök emléke előtt.

A hadisíroknál történt tiszteletadást követő sajtótájékoztatón Puskás Béla elmondta, hogy a Mártírok és Hősök Közalapítvány feladatai közé az elhanyagolt magyar katonasírok és emlékhelyek gondozása, valamint a hadisírkutatás tartozik. Ez már a negyedik alkalom, hogy emléktúrát szerveztek a Don-kanyarba. „Még tavaly ősszel felkeresett bennünket Szita János, a mostani túra egyik futója azzal az ötlettel, hogy a doni csata befejeződésének 70. évfordulója alkalmából szívesen elfutna Voronyezsig. A későbbiekben egy másik fiatalember, Kovalik Zoltán is csatlakozott hozzá. Tekintve, hogy Kovalik Zoltán a Magyar Honvédség hivatásos főtörzsőrmestere, a Magyar Honvédség is támogatásáról biztosította a kezdeményezést” – informált Puskás Béla, elmondva, hogy az előzetes tervek szerint három szakaszon teljesítették volna a távot. Az első szakasz egy Kaposvártól a magyar–ukrán határig terjedő futást foglalt volna magába. Ukrajnát vonattal utazták volna át, majd az orosz határtól ismét futás következett volna: egészen Voronyezsig. Az orosz fél azonban politikai okokból nem engedélyezte a futást, ezért az utat – módosítva az eredeti elképzeléseket – a magyar–ukrán államhatártól Voronyezsig gépjárművel teszik meg. A futók a magyar–ukrán államhatárig összesen 650 kilométert futottak, közben 22 településen vettek részt koszorúzásokkal egybekötött rendezvényeken: számos helyen az önkormányzati vezetők ebéddel is hozzájárultak a megfelelő kondíció fenntartásához. Puskás elmondta, hogy Beregszászban az ungvári egyetem tanára, Mihók Richárd is csatlakozik a csoporthoz, s elkíséri őket az oroszországi végcélig. „Terveink szerint a résztvevők ellátogatnak Voronyezsbe, majd felkeresik a Rudkinóban, Gremjacsjéban és Bolgyirevkában lévő katonatemetőket” – informált Puskás Béla, elmondva még, hogy a jelenlegi információk szerint egyedül Rudkinóban, a központi magyar katonai temetőben 20 500, míg Bolgyirevkában mintegy 5000 magyar katona van eltemetve. A jelenlegi kutatási adatok alapján kb. negyvenezer magyar katona esett el a Don-kanyarban, ebből 25-26 ezernek a sírja ismert.

Dr. Giber Vilmos beszédében kiemelte: a Kaposvárról indult kezdeményezés, maga az utazás összeköt bennünket, magyarokat, hiszen koszorúzáskor – ahogy itt, Beregszászban is –, nemcsak egyszerűen hősi halottak, hanem magyarok, kötelességüket becsülettel teljesített nemzettestvérek előtt tisztelgünk. Rámutatott arra is: 70 éve történt a doni tragédia, ami hosszú idő, ugyanakkor elég kell, hogy legyen a megbékélésre.

Tóth István főkonzul rámutatott arra: „A beregszászi temetőben lévő hadisírokra pillantva itt is láthatjuk, hogy a XX. század során milyen hatalmas veszteségeket szenvedett el a magyar társadalom. Minden egyes halál, minden egyes akkor elveszített magyar súlyos vesztesége a nemzetnek. Azonban soha nem szűnhetünk meg rájuk emlékezni – mondta a főkonzul –, s úgy gondolom, hogy ezzel a túrával, a közelgő célba érkezéssel a nemzeti emlékezet még teljesebbé válik.”

A résztvevők a nap folyamán ellátogattak a szolyvai emlékparkba is, ahol szintén koszorúztak és emléktáblát helyeztek el, majd folytatták útjukat.

F.Zs.