Kerékpáros emléktúra az elhurcoltakért
„Poklok útja – mártírok útja”
Az aknaszlatinai magyarság körében immár évek óta hagyomány, hogy május 1-jén – emlékezve elődeik szenvedéseire és elpusztítására – az önként vállalkozók végigkerékpározzák azt az útvonalat, amelyet 1944 őszén a „málenykij robot” elhurcoltjainak gyalog kellett megtenniük a szolyvai gyűjtőtáborig.
A KMKSZ Aknaszlatinai Alapszervezete, az Aknaszlatinai Kunigunda Egyesület, valamint a településen működő Szent Család Karitász által közösen szervezett emléktúra résztvevői ezen a május 1-jei reggelen a Bolyai János Középiskolában gyülekeztek. Ez alkalommal kilencen vállalkoztak arra, hogy a mártírok útján végigmenjenek: Kocserha János, Aknaszlatina alpolgármestere, a KMKSZ nagyválasztmányának tagja, Takár Károly (Katyó), Leorgyán Sándor, Lumej Sándor és Botos Viktor helyi polgárok, valamint a középiskola négy tanulója: Svéd Richárd, Rednyik Munkácsi Marianna, Mező Enrike és Simon Dávid.
A résztvevők az iskolából lekerekeztek az elhurcoltak templomkertben álló obeliszkjéhez, ahol mécsest gyújtva a szép számban összegyűlt lakossággal együtt 1944 gyászos őszére emlékeztek. Szedlák Gyula, a KMKSZ aknaszlatinai alapszervezetének elnöke itt elmondta: a háromnapos munkára elhurcolt aknaszlatinaiak közül 175-en soha nem térhettek vissza szeretteikhez. Kocserha János alpolgármester a túra útvonalát ismertette, Béres István római katolikus plébános imát mondva megáldotta a vállalkozás résztvevőit, majd az indulók felkötötték a fából faragott bányászfeszületre a KMKSZ-alapszervezet, a Kunigunda Egyesület és a lágerekben odahaltak családjainak emlékszalagját. A temetőkertben mécsest gyújtva lerótták még kegyeletüket a sztálini lágerekbe elhurcoltaknak állított emlékkeresztnél, s az emléktúra néhai oszlopos tagja, Szedlák István sírjánál egyperces néma csenddel adóztak az elhunyt emlékének.
Majd kerékpárra pattanva nekivágtak az első úti célnak: Taracköznek.
„A taracközi temetőben mécsest gyújtottunk, majd Técsőre kerékpároztunk – számolt be lapunknak Kocserha János. – Az egykori máramarosi koronaváros temetőjében az elhurcoltak emlékére állított obeliszknél ifj. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Szervezetének elnöke, Kékesi Sándor, a KMKSZ técsői alapszervezetének elnöke, valamint az alapszervezet aktivistái vártak bennünket. Velük együtt emlékeztünk, majd Bustyaházára indultunk. A katolikus templom falán elhelyezett emléktáblánál ismét ifj. Sari József, illetve Franc András, a KMKSZ Bustyaházai Alapszervezetének elnöke fogadott minket a tagsággal, akik a megemlékezést követően szendviccsel és teával járultak hozzá a megfelelő erőnlét fenntartásához.
Visken a református templom várfalán az 1944-ben „háromnapos munkára” haláltáborokba hurcolt és ott elhalt viskiek emléktáblájánál róttuk le kegyeletünket. Itt Czébely Lajos helytörténész mondott emlékbeszédet. Meglátogattuk a nagyközségben id. Sari Józsefet, a KMKSZ egyik alapító tagját, aki jókívánságait tolmácsolta a vállalkozáshoz. Az emléktúra Huszton és Dolhán keresztül folytatódott Szolyvára, ahová már esti szürkületkor érkeztünk meg. Az emlékparkban elénekeltük a Bányászhimnuszt, majd mécseseket gyújtottunk. Végezetül az aknaszlatinai elhurcoltak neveit tartalmazó emléktáblán elhelyeztük a bányászfeszületet, mely zsúfolásig megtelt a településeken rájuk kötözött emlékszalagokkal. Minden emlékszalag egy fohászt, egy kijelentést jelképezett: nem felejtünk benneteket!”
Összegezve az Aknaszlatina–Szolyva távot Kocserha János elmondta még: a nap folyamán – igen rossz útviszonyok között – összesen 142 kilométert tekertek le, melynek során három alkalommal kaptak defektet.
„Szolyván töltöttük az éjszakát, majd másnap az emléktúra honismereti túrává alakult át – folytatja Kocserha János. – Munkácsra kerékpároztunk, ott megtekintettük a várat, majd innen Beregszászba indultunk, ott vonatra szállva indultunk haza, Aknaszlatinára. Megemlítendő, hogy Szolyvától Beregszászig még hatvan kilométert tekertünk le, így az előző napi teljesítménnyel együtt ez 202 kilométert jelent.”
Jövőre lesz 70 éve annak, hogy „málenykij robotra” hurcolták el a kárpátaljai magyar férfiakat. „Lévén, hogy az 1944 őszén történteket megyénk egész magyarsága megszenvedte, szeretnénk a jövő évi emléktúrához megyénk egész magyarságát megnyerni. Az előzetes tervek szerint minden járásból indulnának kerékpáros csoportok, melyek Dolhán egyesülve kerékpároznának el a szolyvai emlékparkba. Az eseményre anyaországi és erdélyi magyar testvéreinket is szeretettel várjuk” – zárta szavait Kocserha János.
F.Zs.
