Az elárasztott pince tulajdonosa nem számíthat kártérítésre

Beregszász közművei katasztrofális állapotban vannak

Május 16-án reggel telefonáltak szerkesztőségünkbe, hogy csőtörés miatt katasztrófális helyzet alakult ki Beregszászban, a Lehoczky Tivadar utcában. Reggel nyolckor már a helyszínen is voltunk, a 10-es számú ház pincéjéből egy helyi vállalkozó szippantós teherautóval igyekezett kiszívni a vizet. A szolgáltató Kárpátvíz Kft. munkatársai még mindig dolgoztak a hiba elhárításán, illetve a szomszédos ház pincéjéből ők is szivattyúzták a vizet. Bunda Anna megmutatta, hogy élelmiszertartalékaik, burgonya, hagyma stb. és sok használati tárgy ázott el a teljesen elárasztott pincében. Egy nappal korábban ugyancsak csőtörés volt ötven méterrel távolabb, a frissen feltöltött, de le nem aszfaltozott gödröt zöld ágakkal tűzdelték tele, hogy az autók ne hajtsanak rá.

Bunda Anna vette észre a bajt: „Éjjel negyed négykor keltem, mert az uram fél ötre ment volna munkába, akkor vettem észre, hogy az utcán meg a járdán hömpölyög a víz. Nagyon megijedtünk, mert a házunk tiszta vályog és egy óriási pince van alatta, az utcáról befolyó rengeteg víz pedig már szinte teljesen megtöltötte a pincénket. Állandóan hívtuk a 1505-ös hibabejelentő számot, de a hívás sem ment ki. Szóltam a szomszédasszonynak, aki szintén nem tudta őket felhívni. Ekkor telefonáltunk a tűzoltóknak, akik visszahívtak azzal, hogy a vizesek nem veszik fel a telefont, nem tudják őket utolérni. A tűzoltókat arra kértük, hogy jöjjenek a vizet kiszivattyúzni a pincéből. Ekkor azt javasolták, hogy előbb menjünk a főnökükhöz, írjunk egy kérvényt, és ha ők tőle parancsot kapnak, rögtön jönnek is. Közben a férjem elszaladt a Munkácsi utcáig, hogy elzárja a vizet, de nem működött a csap. Ott azt mondta valaki neki, hogy elzárni csak a Görbe utcánál lehet, oda is elszaladt, de ott sem tudott semmit elzárni. A szomszédasszony a milíciának is telefonált, de nem történt semmi. Öt óra körül valaki szólhatott nekik, mert akkor elzárták. Aztán reggel hat órára megérkeztek a munkások, akik az utcát kiásták és megcsinálták a csövet. De közben teljesen megtelt vízzel a pincénk – láthatja –, egészen felig.”

A szomszédasszony, Bence Valentina: „Én telefonáltam Seregi János magánvállalkozónak, akinek nagyon sokat köszönhetünk, mert hajnalban idejött, és emberségből szinte ingyen szivattyúzott ki a pincénkből tizennégy szippantós teherautónyi vizet. Azt mondta, hogy ez teherautónként 3,6 m3 víz, összesen 50 m3.”

Az emberek elmondták, hogy a mostani csőtörés helyén azért nincs leaszfaltozva az út, mert ott évente legalább egyszer van hasonló eset, csak szerencsétlenségükre ez most éjjel történt. A munkások állítólag azt javasolták nekik, hogy gyűjtsenek össze háromezer hrivnyát egy csőbilincsre, azzal meg lehetne csinálni.

A csőtörést elhárító egyik szakember kijelentette, hogy nem a szakmai hozzáértésük hiánya miatt van évente csőtörés. Az öntöttvas csövekből álló vezeték lefektetésekor nem raktak azon a helyen a csövek összetételéhez gumitömítést, csak kötéllel van tömítve. „A kötél pedig másfél-két év alatt elrothad, akkor történik hasonló eset, mert itt nem tört el a cső. Csak a tömítéssel volt baj. Régen körbeverték ólommal, azzal jól meg lehetett csinálni, de az ólom használatát már betiltották, állítólag oldódik a vízben és nagyon káros az emberek egészségére.”

Megkérdeztük az eset kapcsán Galajda Józsefet, a beregszászi ivóvíz-szolgáltató vállalat, a Kárpátvíz Kft. igazgatóját, aki elmondta, hogy a cégüknek van éjjel-nappali ügyelete, amelyet a lakossági bejelentők a 1505-ös telefonszámon hívhatnak, de csak vezetékes telefonról lehet egyelőre felhívni. Nagyobb csőtöréskor bármikor a helyszínre tudnak küldeni egy szerelőbrigádot, hisz egyszerre három főt folyamatosan otthoni ügyeletben tartanak, akiket indokolt esetben bevethetnek. Arra a kérdésre, hogy kártérítést kaphatnak-e az elárasztott pincék tulajdonosai, Galajda József a következőt válaszolta: „Kártérítést csőtörés esetén nem fizetünk. Egy leamortizált vízvezeték-hálózatot üzemeltetünk, csak ma négy helyen történt csőtörés a városban. A cég bevételeinek nagyobb része az ilyen hibák elhárítására megy el. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy kártérítéseket fizessünk.

Folyamatosan azt kérik tőlünk, hogy növeljük a nyomást, mert a panelházak ötödik szintjére nem megy fel a víz. Mi próbálkozunk vele, és akkor a legtöbbször ez van, csőtörés mindenütt. A vascsöveknek 30 év a szavatossági idejük, az öntöttvas csöveknek 40 év. Ezek a vezetékek pedig 50 évesek. Igaz, hogy van olyan öntöttvas csőből készült vízvezeték is Beregszászban, ami 100 éves, de érdekes módon ott nincsenek csőtörések. A problémás vezetékeket szakiskolai gyakornokok, meg katonák fektették le, a Görbe utcánál most cseréltünk ki 156 métert belőle műanyagcsőre, mert ott havonta fel kellett vájnunk az utat. Sok helyen, nem törődve az előírásokkal, úgy fektették le a vezetéket, hogy nem is szigetelték azt.

A városban összesen 32 kilométer fővezetékből, és kb. 10 kilométer kisebb vezetékből áll az ivóvízhálózat, ebből öt kilométert cseréltünk ki eddig műanyagcsőre, de valójában ki kellene cserélni az egészet. Ráadásul Beregszászt jelenleg csak 40%-ban fedi le a vízvezeték-hálózat a szennyvízvezeték-hálózat pedig csak 30%-ban. A vízveszteségünk annyira nagy, hogy ki sem merem mondani, a vasbeton szennyvízvezetékek is olyan rossz állapotban vannak, hogy ebből adódóan itt nemsokára katasztrófa lesz.

dózsa