Richard Wagnerről emlékeztek meg a nagyszőlősi KMKSZ-irodán
A XIX. század a kultúra óriásainak a százada is volt. Pompás épületek emelkedtek, halhatatlan alkotások születtek az irodalom, a festészet terén. S csodaszép zeneművekkel gazdagította az emberiséget – hogy csak néhány komponistát ragadjunk ki a zeneszerzők hosszú sorából – az olasz Giuseppe Verdi, a magyar Liszt Ferenc, az osztrák Johann Strauss, a német Johann Brahms. S ekkor írta műveit a zeneirodalomba új színeket vivő, ugyancsak német Richard Wagner is. Születése 200. évfordulója alkalmából, 2013. május 17-én róla emlékeztek meg a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének és Nagyszőlősi Városi Szervezetének székházában.
A rendezvény bevezetőjében Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke – utalva a székházban lebonyolított előző estre – kifejtette, hogy Richard Wagner ugyanúgy megújította a zeneművészetet, mint Niels Bohr az atomfizikát. De a német komponista nemcsak a zene terén képviselte az újat, hanem a társadalom megújításában is részt akart venni, s az 1848–1849-es forradalmi hullám idején szabadságvágya a drezdai barrikádokra vitte, hogy harcoljon egy igazabb, jobb világért. Majd bemutatta a zeneszerző életéről és művészetéről előadást tartó Grigora Évát, a Nagyszőlősi Zeneiskola (ma: Nagyszőlősi Bartók Béla Művészeti Iskola) volt zenetanárát, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal kulturális és idegenforgalmi osztályának a módszerészét.
Az előadó ismertette a komponista életét, aki 1813. május 22-én, az akkor még különálló Szászországban, Lipcsében látta meg a napvilágot, zenei tanulmányokat folytatott a Lipcsei Egyetemen, ám irodalmi tehetsége is volt, aminek később hasznát is vette: maga írta meg mindegyik operája librettóját. A mitológiát is tanulmányozta, melynek elemeit később beépítette operáiba. Az egyetem után zongoraműveket komponált, zenekari nyitányokat szerzett, ám pályáját kezdetben nem kísérte siker, sőt nélkülözések között élt, míg csak Rienzi c. operájával „be nem robbant” a zeneirodalomba. 1842-ben szász királyi udvari karmesterré nevezték ki, a forradalomban való részvétele miatt azonban el kellett hagynia Szászországot, Weimarba menekült, s ekkor kötött életre szóló barátságot az akkor ott élő Liszt Ferenccel. Anyagi gondjai viszont csak akkor oldódtak meg, amikor a zenéjét igen kedvelő II. Lajos bajor király Münchenbe hívta, és gondtalan életet biztosított számára, hogy minden idejét a művészetnek szentelhesse.
A felszólaló kitért Wagner zenéjének alapvető jellegzetességére, arra, hogy a komponista művei megalkotásakor vezérmotívumokból indult ki, s ezeket kibontakoztatva, egymással összefűzve készítette el egyedülálló „zenei szőtteseit”. Operái írásakor előszeretettel dolgozott fel középkori legendákat (a Lohengrinben, a Tanhauserben, a Trisztán és Izoldában). A bolygó hollandit Heinrich Heine, a nagy német költő elbeszélése, A nürnbergi mesterdalnokokat egy XVII. századi novella alapján komponálta meg. Főművében, a négy operát (A Rajna kincsét, A valkürt, a Siegfredet és Az istenek alkonyát) magába foglaló, húsz évig írt operafolyamában, A Niebelung gyűrűjében pedig a német és a skandináv mitológiát ötvözte. Közben megismerkedett Liszt Ferenc lányával, Cosimával, akiben megértő élettársra talált.
1872-ben kezdték felépíteni az elsősorban Wagner operái előadására tervezett, egyedülálló kialakítású Bayreuth-i operaházat, melynek építésében ugyancsak sokat segített a zeneszerző műveiért rajongó II. Lajos, s a dalszínház 1876-ban nyitotta meg kapuit. Itt rendezik meg napjainkban is, évről évre a Wagner-fesztivált. A zeneszerző kezéből viszont 1883. február 13-án, Velencében végleg kiesett a toll, amikor egy szívroham kioltotta az életét. Ám a XX. században sem volt olyan komponista, akire ne gyakorolt volna hatást Wagner zenéje.
Az előadást a Lohengrinből, a Trisztán és Izoldából, A nürnbergi mesterdalnokokból, illetve A Niebelung gyűrűjéből kiválasztott, fülbemászó zenei betétek színesítették. Felszólalása végén pedig Grigora Éva kitért a wagneri zene nagyszőlősi vonatkozására: a Fekete-hegy alatti városban született Csuprik Etelka, az Ungvári Filharmónia szólóénekese a Wagner Zenei Társaság ösztöndíjasaként folytatott zenei tanulmányokat.
Lajos Mihály
