2014. május 31.

„Pál sorra végigjárta Galácia vidékét és Frígiát, erősítve valamennyi tanítványt”. (ApCsel 18,23)

Első kivégzését (háromszor kövezték meg) túlélve Pál megérti apostoltársaival együtt, hogy a Krisztus követéséhez hozzátartozó szenvedést nem lehet megkerülni („sok nyomorúságon át kell bemennünk Isten országába” – ApCsel 14,22). Súlyos tapasztalatokkal, de annál hitelesebben, Urától szüntelenül új erőt és reménységet kapva látogatja végig Pál a gyülekezeteket. De hogyan erősíti őket? Biztat, hogy maradjanak meg a hitben, Jézus üzenetét viszi, igét hirdet.

A Jézussal való találkozás, a Jézusba vetett hit, az Úr útjának követése egészen új alapra helyezte az egyének és a családok életét egyaránt. S ezzel egy időben meg is alakultak a gyülekezetek, melynek tagjai eddig nem ismert, különösen nagy erővel – a Szentlélekkel és szeretettel – összekapcsolódó szoros közösséget alkottak. Ezek az egyének és közösségek azonban erősítésre szorultak. Ahogyan a mai embernek és mai közösségeinknek is szüntelenül erősítésre, megtisztulásra, biztatásra – Isten szavára van szükségük. Krisztus követése különösen erős, megrendíthetetlen alapja lehet egyéni és közösségi életünknek. Ezen az alapon újraépülhetnek kisiklott életek, tönkrement családok, elerőtlenedő közösségek, szétdarabolt nemzet.

Keressük a lelki megerősödés lehetőségeit egyéni és közösségi életünk, EGÉSZ-sége, azaz kiteljesedése érdekében! Ámen.

Kótyuk Zsolt,
református lelkész