„Én iskolám, köszönöm most neked...”

Ballagási körkép

2013. május 30., 03:00 , 646. szám
A mezőkaszonyi végzősők ballagása

Május 24–25-én utoljára szólalt meg az iskolacsengő megyénk általános és középiskoláinak, gimnáziumainak végzős diákjai számára. A végzősök ballagási ünnepségén vidékünk néhány iskolájában lapunk tudósítói is jelen voltak.

A Beregszászi 6. Számú Általános Iskola tanévzáró ünnepségére május 24-én került sor. A borús ég, a szemerkélő eső sem tudta elrontani a rendezvényre összesereglett diákok, valamint tanáraik és szüleik jókedvét.

A rendezvény hagyományosan File Klára igazgató tanévzáró-évértékelő beszédével vette kezdetét. Az intézményvezető örömmel állapította meg, hogy az iskolaév során a mesemondó versenytől kezdve a táncházon át egészen a tanulmányi és sportversenyekig számos rendezvénnyel sikerült hozzájárulniuk tanulóik lelki-szellemi gyarapodásához. Az iskola büszke elsőseire, akik sikeresen megbirkóztak a rájuk háruló feladatokkal, azaz megtanultak írni, olvasni és számolni, hangsúlyozta az igazgatónő, s ezért névre szóló „útleveleket” osztott ki közöttük Tudásországba. A továbbiakban az iskola többi tanulója is átvehette sorra azokat az okleveleket, melyeket a tanulmányi és sportversenyeken, valamint a kulturális rendezvényeken való részvételükkel és ott mutatott teljesítményükkel érdemeltek ki.

A tanintézményben hagyománnyá vált, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezete és a beregszászi református gyülekezet támogatásával minden év végén megjutalmazzák a legkiválóbb tanulókat. Az iskola legaktívabb diákja címmel járó könyvjutalmat a 7. osztályos Nagy Tímea vehette át Kincses Margit lelkésztől. Az év tanulója címet a 2012–2013-as tanévben a 3. osztályos Barát Réka érdemelte ki, aki az ezért járó oklevelet és pénzjutalmat Orosz Gézától, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettesétől, a KMKSZ városi tanácsi képviselőjétől, polgármesterjelölttől vehette át.

A tanévzáró ünnepség résztvevőit, az iskolától búcsúzó végzősöket köszöntve dr. Kerekes Henrietta, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja hangsúlyozta: „Nehéz, de örömteli feladat a nevelés mind a szülőnek, mind a tanárnak, de ma ismét büszkék lehetünk arra, hogy a becsületes munkának köszönhetően értékes, nagyszerű fiatalokká cseperedtek ennek az iskolának a diákjai.”

Bocskor László, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke beszédében köszönetet mondott az iskola pedagógusainak áldozatos nevelőmunkájukért, amelynek, ím, meglett az eredménye. A szónok háláját fejezte ki egyben a szülőknek is, amiért gyermekeiket magyar iskolába íratták napjainkban, „amikor már nem divat keresztény értékeket vallani, a becstelenség szinte könyökölve tör előre, amikor nem divat magyar iskolába járnia a gyereknek”, s ezzel kiálltak magyarságuk mellett. Utoljára a végzősöket arra kérte, hogy ne feledkezzenek meg tanáraikról, iskolájukról, ne veszítsék el azt a tiszta lelkületet, amelyet ebből az iskolából visznek magukkal. „Válasszátok inkább a keresztény értékrendet a pénz helyett, a magyarságot a hatalom helyett” – fogalmazott.

Kincses Margit lelkész beszédében azzal öntött bátorságot az életbe kilépő végzősökbe, hogy Isten mindig ott van mellettük, s nem akarja őket egyedül hagyni. Weinrauch Katalin gyermekíró azt tanácsolta a fiataloknak, hogy sáfárkodjanak bölcsen az iskolában kapott tudással. Michels Antal beregszászi római katolikus plébános útravalóul rámutatott: az élet nagy titka, hogy az igazi boldogság a szolgáló szeretetben van, amelyre Jézus mutatott nekünk példát.

Az esemény zárásaként előbb a legifjabb tanulók, illetve a nyolcadik osztályosok búcsúztatták az alma matert elhagyó kilencedikeseket, majd a végzősök búcsúztak iskolájuktól verses-zenés műsorral.

szcs


A Nagyberegi Református Líceum ballagási ünnepségének helyszíne a református templom volt – május 25-én. Idén 32 diáknak szólt utoljára a csengő.

Az ünnepség istentisztelettel vette kezdetét, melyen Tóth László lelkész-igazgató, a helyi református gyülekezet lelkipásztora hirdette Isten igéjét a Prédikátorok könyvéből, mely a ballagókra különösen érvényes volt: „Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.”

Dr. Kerekes Henrietta, beregszászi magyar konzul köszöntőjében hangsúlyozta: a ballagó diákokban Kárpátalja jövőjét látja, majd Márai Sándor szavait intézte a fiatalokhoz: „…Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová.

Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban…” Majd Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke szólt a jelenlévőkhöz, a diákokhoz: „Tanáraitok szélesre, tágra nyitották előttetek az ajtót, s hogy be tudtok-e lépni, az most már csak rajtatok áll. Tudom, hogy vannak álmaitok: lépjetek hát bátran! Ti a Nagyberegi Református Líceum diákjai vagytok, s ez a kárpátaljai magyarság körében elismerést, tudást és rangot jelent. Nincs hatalmasabb erő a tudásnál… – mondta el, majd hozzátette: Mi bízunk bennetek, hisz itt arra is tanítottak tanáraitok, hogy hallgatni kell a Lélek szavára és Jézus tanítására is.”

Köszöntőt mondott még Marie Kane, a líceum egyik írországi támogatója, az angoltábor vezetője és Fancsik Zoltán, a szülői tanács elnöke.

A köszöntőket követően a végzősök átvették útravaló tarisznyájukat, a két ballagó osztály osztályfőnöke, Dencs Elemér és Tóth András az iskolától búcsúzó diákok szíve fölé tűzte a reményt szimbolizáló zöld szalag helyére az életet jelentő piros szalagot, Tóth László Isten igéjét tartalmazó áhítatos könyveket, azok mellé pedig egy-egy személyre szóló igei üzenetet adott át. Ezt követően a 10. osztály tanulói búcsúztak a végzősöktől, s átvették tőlük a stafétát, mely végigkíséri majd őket utolsó líceumi évükön.

Ezután az osztályfőnökök búcsúztak osztályaiktól, majd a különböző versenyeken helyezést elértek oklevelet vehettek át Dencs Elemér igazgatótól. Két diák, Grica Alexandra és Tamási Judit pedig egy névtelen jótevőnek köszönhetően jó tanulmányi eredményeikért fejenként 50 ezer forintos ösztöndíjban részesült, amit Makó András igazgatóhelyettes adott át nekik.

Az ünnepség a végzős diákok búcsúműsorával, majd elballagásával zárult.

Espán Margaréta


Számos kárpátaljai tanintézményhez hasonlóan a Mezőkaszonyi Középiskola is május 24-én tartotta meg tanévzáró ünnepségét, melynek alkalmával – két osztályban – összesen 46 tanuló ballagott. Az ünnepség templomi istentisztelettel vette kezdetét, majd a középiskola udvarán folytatódott.

A jelenlévőket elsőként Márkus Miklós, a Mezőkaszonyi Középiskola igazgatója köszöntötte. „Feldíszítettük az iskolát, útravalónak szánt mottót írtunk az osztálytáblákra, virágot és tarisznyát készítettünk számotokra, ám mégsem teljes az ünnepi hangulat: a búcsúzás vegyes érzelmeket vált ki – szólt a végzősökhöz az igazgató. – Most megszabadultok kötöttségeitektől, a felelésektől és a dolgozatírástól, ám remélem, hogy a tanintézményünkben szerzett szép emlékek megmaradnak. Kedves végzősök! A ballagás olyan ünnep, amelyben egyszerre van jelen az emlékezés és a búcsú, az útra hívás és az új iránti kíváncsiság. A célba érkezés azonban sohasem egyszerű: az út oda számos nehézségen keresztül vezet. Hogy ezeket legyőzzétek, igyekezzetek helyes döntéseket hozni. Küzdelmeitek során mindig emlékezzetek vissza iskolátokra és az itt tanultakra, tanáraitokra, akik a tudás mellett emberségre és magyarságra neveltek benneteket.”

Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke, megyei tanácsi képviselő is, aki egykor szintén ugyanitt, a Mezőkaszonyi Középiskolában „ballagott.” „Ha lehetőségem van, mindig nagy örömmel jövök el ide, a Mezőkaszonyi Középiskola ballagási ünnepségére: kedves nekem ez a hely, hiszen 1981 májusában, végzős diákként én magam is ugyanitt álltam, ezen az udvaron – emlékezett Brenzovics László. – Kedves végzősök! A ballagás életetek egyik nagy fordulópontját jelenti, mely azt jelzi, hogy gyerekből felnőtté váltatok. Azonban minden ilyen fordulópont egyszerre jelent örömöt és bánatot is. Örömöt jelent, hiszen az elvárások szerint elvégeztétek a középiskolát, felnőtté értetek. Egyben bánat is, hiszen ezzel életetek egyik legszebb szakasza zárul le. Ám az iskola befejezése csupán az életút kezdete. Most, a felnőtté válás folyamatában ugyanis választanotok kell: hogyan és melyik irányba indultok tovább, hogyan tudjátok kiteljesíteni a tudásotokat, önmagatokat? Feltehetitek a kérdést: hátrány vagy előny volt-e a számotokra, hogy a kaszonyi középiskolát magyar nyelven végeztétek el? Saját tapasztalatom alapján úgy vélem, hogy inkább előny, hiszen az, hogy anyanyelveteken tanulhattatok, jobban hozzásegített benneteket a tudás mélyebb elsajátításához. Legyetek büszkék arra, hogy a Kaszonyi Középiskola végzősei vagytok, s kívánom, hogy a magatok elé kitűzött célokat elérjétek” – zárta szavait Brenzovics László.

Szólt még a jelenlévőkhöz Vitalij Matyij, a járási állami közigazgatási hivatal apparátusa vezetőjének helyettese, valamint Roják Vince, a középiskola igazgatóhelyettese is, majd a végzős hallgatók búcsúztak diáktársaiktól, pedagógusaiktól. A ballagók szüleiknek és tanáraiknak egy-egy szál virág kíséretében mondtak köszönetet a nevelésért, gondoskodásért, majd megkapták tarisznyájukat. Az útravalót a 10. osztály tanulóinak, valamint a kicsiny elsősöknek a jókívánságai egészítették ki.

Végezetül Faggyas Ágnes és Maticsin Olja osztályfőnökök vezetésével a végzősök dalokat énekelve „elballagtak” a település utcáin.

F.Zs.


A Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban (BMG) Szabó Árpád igazgató köszöntötte a megjelenteket és a ballagó diákokat, majd hosszasan sorolta az ukrán állam által fenntartott intézmény diákjainak a tanulmányi versenyeken elért kimagasló eredményeit. Az igazgató kijelentette: A magyar kormányzat nem támogatja a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumot, sőt, támogatáspolitikája a gimnáziumi oktatás szinten tartását is veszélyezteti.

Köszöntötte a szitáló esőben az udvaron megtartott tanévzáró ünnepség résztvevőit Szávay István, a Jobbik Magyarországért Mozgalom Nemzetpolitikai Kabinetjének vezetője, Farkasné Bőcs Judit, beregszászi magyar konzul, Mihajlo Ljasko, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökhelyettese, László Gábor, a Beregszászi Járási Tanács végrehajtó apparátusának vezetője, illetve Péter Csaba nagyvállalkozó, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt elnöke is, aki a magyar kormány nemzetpolitikáját elítélő beszédében többek között elmondta, hogy szerinte a magyar kormány építhetne a gimnáziumnak egy tornatermet az „elherdált, szétlopott milliárdok mellett”. Sin József, a KMKSZ Beregszászi Járási Középszintű Szervezetének elnöke ünnepi beszédében Szent-Györgyi Albertet idézve kijelentette: „ »Olyan lesz a jövő, mint a ma iskolája.« Úgy gondolom, kedves ballagók, ti jó iskolába jártatok, és ne feledjétek: annyit értek, amennyit tudtok. De cselekednetek nektek kell majd, ha egy jobb világban akartok élni.” Beszédét az elnök úr a következő szavakkal zárta: „Egy jó tanító mindig a következő nemzedékre gondol. Egy politikus pedig csak a következő választásra.” Az intézmény nagyhírű jogelődje, az egykori Beregszászi Magyar Királyi Állami Gimnázium (melynek eredeti épületében jelenleg az ukrán gimnázium diákjai tanulnak – a szerk.) öregdiákjainak nevében Lovai Attila köszöntötte a ballagó diákokat, hangsúlyozva: „Olyan értéket, vagyont szereztetek, mint a tudás, amelyet senki el nem vehet tőletek. A továbbiakban a ti feladatotok, hogy ezt a vagyont tovább gyarapítsátok…”

A történelmi egyházak nevében Michels Antal római katolikus esperes és Dancs Róbert református lelkész kérte Isten áldását a végzős diákok életére.

A tanulmányi versenyeken elért előkelő helyezéseket igazoló oklevelek és pénzjutalmak átadását követően a gimnázium hagyományainak megfelelően az első évfolyamos diákok átadták a tarisznyákat a ballagóknak. Majd Kocsis Mária és Kálmán Éva osztályfőnökök búcsúztak a 47 végzőstől. Szép és megható volt a ballagó diákok irodalmi és zenés műsora is. Legvégül felkerült a végzősök fából készült levele a gimnázium előtt álló életfára.

dózsa


A magyar és ukrán tagozattal rendelkező, kéttannyelvű Tiszaújhelyi Általános Iskolában a hideg eső a tornaterembe „űzte” a ballagási ünnepség résztvevőit. A 24 ballagó, a Margitics Mária osztályfőnök által vezetett magyar, illetve a Natalia Ivasko által vezetett ukrán végzősök bevonulását követően felcsendült az ukrán állami himnusz, majd nemzeti imánk, Kölcsey Ferenc csodálatos Himnusza, melyek elhangzása után köszöntötték az egybegyűlteket, köztük a meghívott vendégeket: Barta Józsefet, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnökét és Pintye Lászlót, a község polgármesterét.

Marija Komaromi iskolaigazgató üdvözölte a ballagókat, megköszönte a tanárok áldozatos munkáját, akik kilenc éven át csepegtették a tudást a mostani végzősök fejébe, elismerően szólt a gyermekeiket nevelő szülők fáradozásairól, és megköszönte a KMKSZ-nek, hogy a szervezet eredményes pályázata révén új ablakokkal, ajtókkal válthatták fel a régieket. Majd dicsérő okleveleket nyújtott át a 2012/2013-as tanév tanulmányi versenyein jó eredményeket elért diákoknak. Barta József elmondta, hogy Tiszaújhely vegyes lakosságú, ám magyar többségű település, s az iskola is kéttannyelvű oktatási intézmény, azonban sajnálatos módon csökken a magyar osztályokba beíratott gyermekek száma. (Az ukrán 9. osztályosok létszáma az idén is felülmúlta a magyar ballagókét, de mint azt Barta Józseftől az ünnepség után megtudtuk, szerinte még nincs minden veszve, és szeptembertől az új tanévben újra lesz magyar első osztály – L. M.) Pedig – mint a felszólaló kifejtette – fennmaradásunk érdekében nagyon fontos, hogy megmaradjon a magyar tagozat, s reményét fejezte ki, hogy a magyarországi segítségnyújtásnak, valamint a magyar nyelv regionális státusza megadásának köszönhetően a jövőben több magyar házaspár járatja majd anyanyelvű osztályba a gyermekeit. Pintye László ugyancsak köszöntötte a végzős diákokat.

Az elsősök kedves szavakkal fordultak a végzősökhöz, akik meghatottan vettek búcsút az őket oktató-nevelő pedagógusoktól és iskolájuktól, ahol kilenc szép évet töltöttek el. A ballagók – ünnepi műsoruk során – több énekszámot adtak elő. Majd a Búcsúkeringő felcsendülésekor – rendhagyó módon – keringőre kérték fel szüleiket, tanáraikat. Az utolsó csengő elhangzásával pedig véget ért az ünnepség.

Lajos Mihály


A Viski Kölcsey Ferenc Középiskola ünnepségét Szajkó Csilla igazgatóhelyettes nyitotta meg, köszöntve a megjelent vendégeket, szülőket, nagyszőlőket és a ballagó diákokat. A himnuszok eléneklése után a szót átadta Forgon Lászlónak, az intézmény igazgatójának, aki felszólalásában többek között köszöntötte azokat a diákokat és felkészítő tanárokat, akik sikereket értek el a területi, valamint a KMPSZ által szervezett vetélkedőkön. „Büszkék vagyunk rátok. Üzenem mindenkinek, hogy érdemes tanulni, sikereket elérni, mert a művelt emberek adják az ország, a közösség, a nemzet erejét.” A végzősökhöz szólva az igazgató útravalónak három képzeletbeli pogácsát helyezett a ballagók tarisznyájába. „Az elsőbe a múltat gyúrtam, az itt töltött időnek emlékeit, tapasztalatait, mert ebből táplálkozik a jövő. A második pogácsát a hitből gyúrtam, melyben ott van a tudás és a becsület, de ott vannak a pogácsában az okos célok és megvalósításuk érdekében az akarat és a küzdelem. A harmadik pogácsába a szeretetet gyúrtam, az emberi kapcsolatok legfontosabbik jellemzőjét. Hosszú utatokon emlékezzetek e három pogácsára” – zárta ünnepi beszédét Forgon László.

A tanulók nevében Szeles Evelin 7. osztályos tanuló Kis Kálmán Szonett ballagóknak c. versével köszöntötte a végzős diákokat.

Szajkó Károly, a nagyközség polgármestere ünnepi köszöntőjében hangsúlyozta: „…tartsatok össze, segítsétek és támogassátok egymást. Ne feledjétek, a tanulást egy életen keresztül kell folytatni, mert így lesztek sikeresek, így lesztek hasznos tagjai a közösségnek.”

Jenei Károly tiszteletes úr figyelmeztetett: Az ajtók úgy, ahogy eddig, már soha többé ki nem nyílnak. Egy új világba csöppentek, amit újból tanulni kell… Nem tudom a titkot, hogyan kell jól csinálni. Egyet azonban tudok, ha hiányzik az emberi élet közepe: a hit és a humor, akkor nehéz az életet feldolgozni. Jézus mondja a hegyi beszédben: keressétek először az Isten országát és amiért aggódtok, amit kértek, megadatik. Ez a titok, amit érdemes megfogadni és magatokkal vinni.”

Rácz István atya hangsúlyozta: „Elsősorban a Jóistennek kell megköszönni, hogy itt álltok. …Ha nem is vettétek észre, imáinkkal mindig mellettetek álltunk.” A tisztelendő úr felszólalását Pál rómaiakhoz írt gondolatával zárta: „Ne engedd, hogy legyőzzön téged a rossz, de győzd le azt a jóval.”

Ambrus Flóra a tizedikesek nevében búcsúzott a ballagóktól: „Hagytatok egy lábnyomot, hagytatok rengeteg emléket… A búcsú nehéz és fájdalmas, de mindig bekövetkezik. Azért találták ki, hogy legyen a dolgoknak értékük. Lezártok egy korszakot, és megnyittok egy újat. Bezártok egy ajtót és kinyílik egy másik. Most, amikor beléptek azon az ajtón, többet fognak elvárni tőletek. A mai naptól felnőttek és felelősök lesztek »Az élet szép, de élni tudni kell, az élet harc és benne győzni kell!«” – zárta a költő szavaival gondolatait Ambrus Flóra.

A szülők nevében Héder Magdolna szólt a tanárokhoz, szülőkhöz és a végzős diákokhoz.

Héder Viktória 11-es tanuló könnyeivel küszködve mondott köszönetet a tanároknak, az alsós tanítónőknek, az osztályfőnököknek és a szülőknek. Beszédét Tóth Árpád gondolataival zárta:

„Egy életcélt követni nemes gondolat./ S mi kell hozzá? Csupán akarat,/ mely minden ifjú szívében él,/ küzdeni bátran egy új életért.”

Az utolsó szó jogán, de nem utolsósorban kapott szót az osztályfőnök Balázs Éva, a gyerekek Éva nénije, aki többek között elmondta: „Amikor az ember határozott cél felé tart, nagyon fontos, hogy az útnak is szenteljen figyelmet. Az út az, amely mindig megmutatja a célba érés legjobb módját. Gazdag út ez… viszitek magatokkal a búcsúzás virágait és a ballagási tarisznyát, amely jelképe annak, hogy aki indul, annak fel kell készülnie, magával kell vinni fontos dolgokat… A legtöbb, amit a gyerekeinknek adhatunk: gyökereket és szárnyakat.”

Az ünnepséget követően a végzősök a hagyományokhoz híven felkeresték a templomokat, ahol a tiszteletes és a tisztelendő urak bocsátották útjukra őket, majd elhelyezték a megemlékezés virágait a sztálinizmus áldozatainak, illetve az első és második világháború hősi halottjainak emlékműveinél.

S. J.