A visszatérített kókuszdió esete

Történt, hogy egy ismerősöm a kisunokáját – annak közelgő születésnapja alkalmából – meg szerette volna lepni valamivel. Összeült hát a családi kupaktanács, s a fejekben forogni kezdtek a gondolatok: mit vegyünk? Végül a kókuszdió mellett voksoltak, melyről korábban már a kis ünnepelt is szót ejtett. Kókuszdió, mely egyszerű kinézeténél fogva is nagyszerű, mégis egzotikus ínyencség: olyan falat, mellyel teljes egészében a kispénzű kárpátaljai átlagpolgár szinte soha nem találkozik az asztalon, maximum a karácsonyi süteményeken felhasznált kókuszreszelék formájában.

Nem olcsó déligyümölcsről lévén szó, „összedobták” hát a pénzt, majd ellátogattak a Beregszász és Beregardó határában lévő Barva bevásárlóközpontba, ahol sok más ínyencség mellett kókuszdió is kapható. A kínálatból kiválasztottak egyet, fizettek, majd az ajándékkal hazamenve várták a születésnapot.

Ez másnap el is érkezett. Felköszöntötték az unokát, aki nagyon örült az ajándéknak. Szinte elméletek sokasága született a fejekben a felnyitást illetően. Végül feltörték a kókuszdiót, ám ekkor az örömbe üröm vegyült: kiderült, hogy a portéka romlott.

A vásárlói panasz jogával élve visszamentek a szupermarketbe, a hol az eladóknak ismertették a tényállást. Azok végighallgatva őket, közölték: a kókuszdió a bevásárlóközpont egyik nem nagy keresletnek örvendő, ám drága portékája. Mivel nem láthattak a belsejébe, természetesen arról sem tudhattak, hogy romlott. Ennek tényében visszafizetik a gyümölcs árát a károsultnak.

Az ügy így rendeződött.

Megjegyzés: ha kókuszdiót vásárolunk, először mindig vizsgáljuk meg a tetején levő három mélyedést. Ha penészes, ne vegyük meg, mert a gyümölcs romlott.

fzs