Trianonra emlékezett Bene magyarsága
Az 1920. június 4-én történt gyászos trianoni békeszerződésre emlékezett június 2-án Bene magyarsága. A KMKSZ Benei Alapszervezetének szervezésében tartott megemlékezésre a település faluházában került sor.
Az emlékezőket id. Molnár László, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte, majd a jelenlévők közösen elénekelték nemzeti imánkat: a Himnuszt.
„Ma a magyar nemzet történetének egyik leggyászosabb eseményére, a trianoni békeszerződésre emlékezünk, amikor is az I. világháború győztes nagyhatalmai a tárgyalóasztalnál – semmibe véve és levegőnek nézve a magyar nemzetet – darabokra tépték Magyarországot – mondta bevezetőjében id. Molnár László. – A trianoni békeszerződés következtében a Magyar Királyság elvesztette területének és lakosságának 2/3-át. A döntés előtt a nagyhatalmak nem kérdeztek meg minket, magyarokat: a világpolitika térképét szó szerint „átrajzolva” húzták meg a határokat. Elszakították a testvért a testvértől, a szülőt a gyerektől, évezredes gyökereket vágtak el akkor…”
De hogyan is jutottunk el Trianonig? Molnár László érdekes történelmi előadásában választ adott erre a kérdésre, dióhéjban összefoglalva a honfoglalástól Trianonig történt eseményeket. Elmondta: az első világháborút követően megalakult csehszlovák és délszláv állam, valamint Románia mint „ősi földekre” tartottak igényt az elcsatolt magyar területekre. Ennek azonban többek között ellentmond az a tény is, hogy honfoglaló őseink érkezésekor pl. a mai Kárpátalja területe egyetlen országhoz sem tartozott. Így mi, itt élő magyarok nyugodt szívvel és becsülettel mondhatjuk: ez a mi ősi magyar földünk.
Trianonban hála helyett hálátlanságot kapott a magyarság. Tették ezt vele a nyugati hatalmak annak ellenére, hogy a keresztény Magyarország évszázadokon keresztül, mint a művelt Nyugat védelmezője harcolt a keleti barbarizmussal szemben. De nemcsak a magyar nemzetet, a határain belül élő kisebb nemzeteket is védte a magyar virtus. Köztük azon nemzetek őseit is, kiknek Trianonban „átjátszották” területeinket.
„Trianon óta az elszakított területeken élő magyarság kisebbségi sorsban él, nap mint nap meg kell küzdenie nemcsak a jogaiért, hanem a puszta túlélésért is – mondta id. Molnár László. – A többségi nemzetek eszközei változatosak, és céljuk a magyarságnak mint kisebbségnek az ellehetetlenítése. Azonban elmondhatjuk: kísérleteik minden próbálkozás ellenére eddig nem jártak sikerrel. […] Évtizedekkel ezelőtt Kárpátalján a KMKSZ megalakításával, a megmaradás érdekében elvetettünk egy kicsiny magot. Örömteli látni, hogy ez a mag megfogant, kicsírázott. Reméljük, hogy ez a „növény” idővel a magyarság fájává terebélyesedik majd.”
A továbbiakban a Benei Általános Iskola pedagógusai és tanulói, valamint Béres lldikó, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művésznője adott elő a témához kapcsolódó irodalmi összeállítást.
F.Zs.
