Üldözési mánia

A fiam egyre különösebben viselkedik, minden alap nélkül azt hiszi, hogy a szomszédunk bántani akarja, s még akkor is azt hiszi, hogy ártó szándékkal követi a városban, amikor a szomszédunk itthon tartózkodik. Milyen pszichikai zavar alakult ki nála, és mit tehetnénk azért, hogy meggyógyuljon? – írja levelében egy olvasónk. Kérdéseivel dr. Ivancsó Rokszolánához, a Beregszászi Járási Pszichiátriai Gondozó pszichiáteréhez fordultunk.

– A beteg valószínűleg üldözési mániában szenved, mely a paranoid (téveszmés) zavarok közé tartozik, melyek oka – több más pszichés megbetegedéshez hasonlóan – nem ismert – indítja beszélgetésünket a szakorvos. – A paranoiás betegek nem úgy látják a világot, amilyen az valójában, hanem a „saját szemüvegükön” át, tévesen. Többféle paranoid zavar létezik. A nagyzási mániában szenvedők azt hiszik, hogy ők mindenhez jobban értenek, mint mások, csak ezt a többi ember nem ismeri el. A féltékenységi paranoia esetében a beteg beképzeli, hogy az élettársa vagy a szerelmi partnere megcsalja, ezért vádaskodik, elszámoltatja az idejével (hol járt, mit csinált aznap), nyomoz utána (ez a típus a férfiaknál gyakrabban fordul elő, mint a nők körében). Olyan paranoid zavar is létezik, amikor a beteg bebeszéli magának, hogy testi kór alakult ki nála. Az erotomániás személy úgy véli, hogy valaki (általában egy híres ember) titokban szerelmes belé, ezért levelekkel, telefonhívásokkal zaklatja, üldözi az abnormális szerelmével. S depresszióban szenvedő személyeknél is kialakulhat paranoid zavar: a beteg azt hiszi, hogy ő rossz, ezért meg kell halnia.

Rátérve az üldözési mániára: vagy úgy kezdődik, hogy a beteg úgy látja, mintha egy ismerőse „rossz szemmel” nézne rá, majd azt hiszi, hogy ártó szándékkal követi az utcán, később pedig hallucinációi támadnak, hangokat hall az agyában, s vagy azt véli hallani, hogy az adott ismerőse fenyegeti, vagy azt, hogy egy ismeretlen személy. Máskor viszont már a betegség kezdeti stádiumában megjelennek a hallucinációk. Előfordulhat, hogy a beteg egy idegen személyt, aki valamelyest hasonlít a szerinte őt bántani akaró ismerőséhez, és mögötte halad az utcán, a konkrét ismerősével téveszt össze. Az üldözési mániában szenvedő ember leggyakrabban azt hiszi, hogy valaki meg akarja ölni, az illetőt feljelenti a rendőrségen, s olyan esetekkel is találkozunk, amikor a beteg agresszívvá válik, megtámadja vélt rosszakaróját, vagy akár egy ahhoz hasonlító személyt. A feljelentés vagy a támadás indoklásakor viszont abszurd, illogikus magyarázatot adnak arra a kérdésre, hogy miért érzik magukat fenyegetettnek. Megjegyezném, hogy skizofréniás betegeknél, illetve alkoholistáknál is felléphet az üldözési mánia.

– Gyógyítható-e, s ha igen, miként kezelhető az üldözési mániában szenvedő személy?

– Az illetőt mindenképpen elmegyógyintézetbe kell utalni, ahol pszichotróp gyógyszerekkel, neuroleptikumokkal, indokolt esetben antidepresszánsokkal kezeljük, s a gyógyszeres terápia mellett elbeszélgetünk vele, igyekszünk ráébreszteni, hogy téveszméje van, és valójában senki sem fenyegeti. A kezelés időtartama a beteg személytől függ, eltarthat egy–három hónapig, de akár egy félévig is elhúzódhat. A paranoid zavart nem lehet teljesen meggyógyítani, de csillapítani lehet a betegséget, a szorongást, elérhetjük, hogy a páciensnek ne legyenek hallucinációi, illetve agresszív kitörései, s nem egyszer már a hallucinációk megszüntetésével el lehet érni, hogy elmaradjanak az agresszív kitörések. A beteg családjának is fontos szerepe van a kezelésben, a kórházi terápia után a családtagoknak is foglalkozniuk kell az elmegyógyintézetből elbocsátott személlyel, igyekezniük kell meggyőzni arról, hogy senki sem tör a testi épségére, az életére.

Lajos Mihály