Actinobacillus-pleuropneumonia

Néhány kéthónapos malacom pár napja nehezen lélegzik, kicsit köhögnek, és a fülükön, a lábaikon, a hasukon, a mellükön, az orrukon valamelyest elkékült a bőrük. Miben betegedhettek meg, és hogyan lehetne meggyógyítani őket? – telefonált be szerkesztőségünkbe egy sertéstenyésztő farmer. Kérdéseit Szijus Attila técsői állatorvoshoz továbbítottuk.

– Az állatok minden bizonnyal actinobacillus-pleuropneu­mo­niában (APP) szenvednek – fejti ki beszélgetőtársam. – Ez a kór a malacok egyik fertőző betegsége, melyre véres, gennyes, elhalásos (nekrotikus) tüdőgyulladás és fibrillolerakódásos mellhártyagyulladás jellemző. A megbetegedést az Actinobacillus pleuropneumoniae baktérium váltja ki, melynek 12 szerovariánsa ismert. A kór terjesztői pedig a beteg jószágok, illetve azok az állatok, melyek korábban megbetegedtek, az erősebb immunrendszerüknek köszönhetően meggyógyultak, de 3-4 hónapig még hordozzák a mikrobákat. A betegség cseppfertőzéssel terjed, s kialakulását elősegíti – többek között – a malacok korai leválasztása a kocákról, áttelepítésük, az ól mikroklímájának a megváltozása, a rossz minőségű táplálék, melyek gyengítik az állatok immunrendszerét. S leggyakrabban a 6–15 hetes malacok betegednek meg.

A kór lappangási ideje 4–24 óra, s háromféle lefolyása van: túl heveny, heveny és krónikus. Az első esetében az állomány mintegy 90 százaléka megbetegszik, az elhullási arány 20-40 százalék, a második változatnál a malacok kb. 15-20 százaléka fertőződik meg, s 1-2 százalékuk elpusztul, a krónikus megbetegedés esetében minimális az elhullott jószágok száma.

– Milyen tünetek jelzik az állatok megfertőződését, meg lehet-e gyógyítani őket, és mit lehet tenni a megelőzés érdekében?

A túl heveny lefolyás szimptómái közé tartozik a 41,5-42 Celsius-fokos, magas láz, a köhögéssel együtt járó nehezített légzés (a beteg kapkodja a levegőt), a cianózisos bőr, ami azt jelenti, hogy elkékül a malacok bőre, e betegség esetében konkrétan a fülön, az orron, a mellen, a hason és a végtagokon, amit a vérkeringés zavara, a vénapangás idéz elő. A betegség korai stádiumában pedig véres-habos váladék választódik ki a növendék sertések orrlyukaiból, ami tüdőödémára utal. A heveny változat 40,5-41 Celsius-fokos lázzal, nehezített légzéssel, kismértékű köhögéssel, nem kifejezett szív- és légzési elégtelenséggel jár együtt, s az állatok nem kékülnek el annyira, mint a túl heveny lefolyásnál. A krónikus forma tünete a rövid ideig tartó hőemelkedés, az időnkénti köhögés, a rossz étvágy, valamint a növekedésben való lemaradás. A malacok soványak maradnak, de lassan-lassan átmegy rajtuk a betegség.

A túl heveny változat esetében a kezelésnek nincs értelme, az állatok vagy fél nap alatt elpusztulnak a tüdőödéma miatt, vagy átmegy rajtuk a betegség. A heveny lefolyású megbetegedéskor általában ampicillin-, penicillin-, tiluzin-, illetve tetraciklintartalmú készítményeket juttatunk be a malacok szervezetébe, injekció formájában, az előírt időközökben és dózisokban. A nehezített légzés és az elkékülés megszüntetésére gyulladásgátló orvosságokat, illetve szívgyógyszereket injekciózunk az állatokba, Ezenkívül polivitaminokat is adunk be injekció formájában.

A megelőzés érdekében tartsák jó körülmények között a sertéseket, legyen tiszta a környezetük, fontos a minőségi takarmánnyal való etetés, s olyan gazdaságokból kell vásárolni malacokat, melyekben nem fordult elő a kór, mivel, mint már mondtam, a fertőzésen átesett, de maguktól meggyógyult állatok még 3-4 hónapig továbbadhatják a betegséget.

Lajos Mihály