2013. június 21.
„A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és … a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította.” (Apostolok cselekedetei 20,7)
Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Ez a mondat Pál apostol egy Tróász nevű városban végzett szolgálatába enged bepillantást. A szolgálat nem más, mint Jézusról való prédikálás, róla beszél egész hosszasan, sőt éjfélig meghosszabbítja a tanítást! Sok mondandója van az apostolnak, sokat kell elmondania Jézusról, és sokat kell megjegyezniük a tróásziaknak. Szinte végére sem tud érni Pál a sok mondandónak, de miközben beszél, senki sem unja meg a dolgot! Nem hallunk közbeszólásokról, sem arról, hogy valakik hazamentek volna.
A Tróászban lakó keresztyének kíváncsiak az isteni üzenetre, nem tudnak betelni Isten beszédével, ezért készségesen hallgatják Pál bizonyságtételét, akár éjfélig is. Mennyire különböznek ők tőlünk! Nekik volt idejük prédikációt hallgatni, nekünk nincs; nekik volt idejük akár éjfélig is együtt lenni, nekünk még egy óránk sem jut hetente a templomra; ők minél többet meg akartak tudni az üdvösségről, mi pedig nem érünk rá törődni üdvösségünkkel. És itt egy fontos üzenete van Istennek: időt kell szakítani lelkünk ápolására!
„A hét első napján” – olvassuk, ez a zsidó naptárban a vasárnap, tehát a mi pihenőnapunk; ezen a napon együtt vannak a keresztyének, hogy „megtörjék a kenyeret” –, ami a közös úrvacsorázást jelenti Jézus emlékére; és hallgatják Pál prédikálását. Van egy nap, amit rászánnak lelkük ápolására! Van egy nap, amikor lelkük üdvössége, lelkük egészsége áll a középpontban! Szakítanak időt arra, hogy Istenre figyeljenek, hogy üdvösségükért imádkozzanak, hogy lelki nyugalmukat megszerezzék és ápolják.
Kedves Testvéreim, erre nekünk is szükségünk van! A vasárnap munkaszüneti és istentiszteleti napként rendelkezésünkre áll, hogy az üdvösség dolgaival foglalkozzunk. Tegyük ezt!
Kovács Attila református lelkész
