Kevés a barack

Gyümölcs-körkép

A szokatlanul hideg, kemény mínuszokat felvonultató március idén igencsak próbára tette a gyümölcstermesztésben érdekelt gazdák idegrendszerét, hiszen a kedvezőtlen időjárás váratlanul, mondhatni teljes meglepetésként érte őket. A következmény sajnos nemcsak a termésen, hanem a gazdák hangulatán is meglátszik: főleg a barackban „utazók” kedvetlenek.

„Mikor március 15-én, nemzeti ünnepünk reggelén a feleségem kávéfőzés közben kiszólt a konyhából, hogy esik a hó, először csak legyintettem: pár hópihe még nem a világ vége, előfordult már ilyen máskor is. Miután azonban a hóesés nem maradt abba, sőt egyre jobban erősödött, aggódni kezdtem: főleg mikor azt láttam, hogy a hőmérő híganyszála is egyre jobban süllyed. Akkor már tudtam, hogy a gyümölcsfáimmal nagy baj lesz – emlékezett vissza arra a napra a beregszászi T. Zoltán. – Városban élek, ám falun születtem, s szüleim belém nevelték a föld és a gyümölcstermesztés szeretetét. Vidéken van közel egy hektár földünk, azt több mint egy évtizede beültettem csonthéjasokkal: őszibarackkal, cseresznyével és meggyel. Mikor a fák termésre fordultak, a rákövetkező szezonok mindegyikében szép jövedelmet hoztak, ami kipótolta a sovány fizetést. Idén a fagyot megelőzően ismét szép termésben reménykedtem, ám sajnos tévedtem: a barack teljesen elfagyott. Még megkóstolni sem volt mit. A cseresznyénél és a meggynél is voltak fagykárok, bár a fagy nem pusztította el teljesen a termőrügyeket. Így ennél a két gyümölcsnél a későbbiekben volt némi jövedelem, de nagyon soványka: a cseresznye kilóján pl. 7-8 hrivnyáért tudtunk csak túladni a beregszászi piacon.” Zoltán azonban ennek is örül, hiszen mint mondja, egy minimálbért mégis sikerült „kiárulnia.” Szomorúsággal igazán csak az tölti el, hogy a gazdák a szerencsén kívül szinte semmiben sem reménykedhetnek.

Hasonló tapasztalatokról számoltak be benei gazdák is. „Közel harminc őszi- és kajszibarackfánk van – mondta el lapunk tudósítójának B. György. – A családunk esetében ezek a fák fontos jövedelemforrásnak számítanak. Nos, idén – a márciusi fagyoknak „köszönhetően” – majdhogynem csak fényképen láttunk barackot. György elmondta, hogy a korai őszibarack termése jóval elmaradt a tavalyitól, míg a kajszit egyelőre nem lehet megjósolni, de számítása szerint az is igen gyenge lesz.

Györgyék a leszüretelt gyümölcsön elsőként a kapuban árulva próbáltak túladni. „Gyenge volt a forgalom, kevés érdeklődővel: egy-egy kiló barackot végül már csak 7-8 hrivnyáért tudtunk eladni. A gyümölcs nem nagyon fogyott, ezért, hogy a nagy forróságban erjedni kezdett barack túlnyomó hányada ne kompótként vagy lekvárként végezze, gépkocsival a nagyszőlősi piacra vittük a portékát, ami bölcs döntésnek bizonyult, mert ott már 13-15 hrivnyáért is találtunk vevőt kilójára. A sikeren felbuzdulva még két alkalommal tettünk így, s így a három út alatt közel kétszáz kilogramm gyümölcsöt értékesítettünk. Ez első látásra kevés, a ráfordított üzemanyag tükrében pedig drága befektetésnek tűnik, ám összességében mégis megérte, mert a barack nem maradt a nyakunkon, s mégis elkönyvelhettünk némi hasznot.”

Bene gyümölcstermesztő testvértelepülésén, Nagy­muzsalyban is az előbbiekhez hasonló a helyzet. A gyenge gyümölcstermés mellett az árusok az alacsony keresletre is panaszkodnak: mint mondják, erősen visszaesett a külföldi és belföldi turisták száma, holott a korábbi évek tapasztalatai szerint tőlük származott a bevétel legnagyobb része. Sokaknak néha naphosszat a kapuban kell ülniük, hogy a várva várt vevő megérkezzen. Némelyek ezt elkerülendő, „házhoz” viszik a barackot: a minap pl. a beregszászi termálfürdő előtti standok egyikénél találkoztunk nagymuzsalyi árussal, aki elmondta, hogy megéri itt kitenni a portékát, mivel a buszokba be-, vagy kiszálló turisták általában nem közömbösek az édes gyümölcs iránt: nagyon sokan vásárolnak, főleg a távoli nagyvárosokból érkezettek, ami egyértelműen mutatja, hogy a Beregvidék jövőjének egyik záloga a gyümölcsben rejlik.

F.Zs.