Mikes-tábor Nagyberegen
Július 15–20-a között immár 19. alkalommal került sor a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) által szervezett Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótáborra, amelyre a tavalyi évhez hasonlóan idén is a Nagyberegi Református Líceumban és a Nagyberegi Tájházban került sor.
– A tábor fő feladata, hogy a kárpátaljai gyerekek hiányos, hézagos történelmi ismereteit kiegészítsük, mert az iskolában nem tanulhatnak meg mindent – tájékoztatott Kész Barnabás, a tábor vezetője. – A kárpátaljai magyar iskolákban a magyar nép története ugyanis nem kötelező tantárgy, s csak fakultatív alapon oktatják, de csak a felsőbb osztályokban és legfeljebb heti 1 órában. Ez pedig nagyon kevés. A Magyarországról érkezett táborozók pedig kipróbálhatják azokat az eszközöket, fegyvereket, mesterségeket, amelyekről a történelemkönyvben olvastak. A hagyományőrző alkotótábor egyik célja a történelmi ismeretek, gyakorlati készségek bővítése, fejlesztése. Itt megismerkednek, megbarátkoznak a természettel, a lovakkal, fejlődnek gyakorlati készségeik. A másik cél pedig a gyerekek nemzeti öntudatának erősítése. Erre helyezzük a legnagyobb hangsúlyt az előadások és foglalkozások során is, hogy megismerjék múltjukat, „magyarságukat”, s hogy ezt nem kell szégyellniük, bátran büszkék lehetnek arra, hogy magyarok!
A tábor alatt a közel 50 kárpátaljai és magyarországi diák (előbbiek egy része a KMPSZ által szervezett történelem- vagy földrajzvetélkedőn elért helyezéséért jutalomként kapta a táborozást, utóbbiak pedig anyaországi versenyeken értek el helyezést) előadásokon és gyakorlati foglalkozásokon vehetett részt. Az előadások központi témája a honfoglalás, a magyarok eredete, a régészet és a mitológia volt. Így például Horváth Béla magyarországi történész a honfoglalásról és a magyarok eredetéről, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, Kész Margit az ősi magyar hitvilágról tartott előadást. De megismerkedhettek a kísérleti régészettel, egy a Nagyberegi Tájházban nemrég épült őskori kemencével és egy halomsírral is. Ezenkívül volt bőrdíszművesség, ötvösség a Békéscsabáról érkezett Szedlják Istvánnal és a Békéscsabai Történelmi Íjászkör néhány tagjával, agyagozás Hidi Endrével, nemezelés Ferki Juliannával, fafaragás az Erdélyből érkezett Szabó Zoltánnal, kokárdakészítés, csuhézás, gyöngyfűzés és játékok, például rongybabák készítése Kalanics Éva salánki tanárnővel, kenyérsütés a tájházban, illetve a helyi és a magyarországi hagyományőrzők közös harci bemutatójára is sor került. Újdonságként pedig a Magyarországról érkezett Félegyházi Józsefné Anikó a csipkeverést, Horváth Béla pedig az ólomkatona-öntést mutatta be és tanította a táborozóknak. Emellett a tájház területén a lovaglást és az íjászkodást is ki lehetett próbálni.
Espán Margaréta
