Volhínia árnyai a máig nyúlnak
A két világháború között Lengyelország részét képező, jelenleg Ukrajnához tartozó Volhíniában a második világháború alatt, 1943-ban tömeggyilkosságokba torkolló etnikai összetűzés történt ukránok és lengyelek között. Az eseményeket másként ítélik meg Lengyelországban és Ukrajnában, az áldozatok száma kapcsán is egymásnak ellentmondó kijelentések hangzottak el, s Volhínia árnyai ellentétet szülnek a két ország között. A dolognak pedig az a pikantériája, hogy az Ukrán Legfelsőbb Tanács több régiós és kommunista képviselője arra kérte levélben a lengyel parlamentet, hogy nyilvánítsa a lengyel lakosság elleni népirtásnak az 1943-as volhíniai eseményeket.
Mint arról az Ukrajinszka Pravdában olvashatunk, a minap a volhíniai tragédiáról megemlékező határozati javaslat került a Szejm (a lengyel parlament alsóháza) elé, mely leszögezi, miszerint az ukrán nacionalisták és az Ukrán Felkelő Hadsereg egységei által elkövetett gyilkosságok szervezettsége és tömeges jellegük arra utal, hogy ez az eseménysorozat etnikai tisztogatás volt, mely magán viselte a népirtás jegyeit. Mint a dokumentumban megfogalmazták, 1942 és 1945 között Kelet-Galíciában és Volhíniában közel 100 ezer lengyel áldozatot követelt a konfliktus, melyről a jelenkor nemzedékeinek is tudomást kell szerezniük. A javaslat szerzői kifejtik, hogy a két világháború közötti Lengyel Köztársaság keleti földjeit kiváltképpen meggyötörte a II. világháború, mivel a háború elején és utolsó időszakában a kommunista Szovjetunió, 1941 és 1944 között pedig a náci Harmadik Birodalom brutális elnyomása alá kerültek. A terület tarka nemzetiségi összetétele kedvezett a háború következtében amúgy is feszült politikai helyzet élesedésének, a német és a szovjet megszállók pedig a nemzetiségi, illetve a vallási gyűlölködés szítására törekedtek, ami tragédiához vezetett. A javaslat tisztelettel emlékezik meg mind a lengyel Honi Hadsereg és más lengyel ellenálló csoportok harcosairól, akik a súlyos helyzetben a lengyel polgári lakosság védelmére siettek, mind azokról az ukrán személyekről, akik lengyeleket mentettek.
A lengyel alsóház ukrán származású képviselője, Miron Szics, a Szejm nemzetiségi és etnikai kisebbségek ügyeivel foglalkozó bizottságának az elnöke megbékélésre szólította fel a két nemzetet, s a konfliktus ukrán áldozatairól is szót ejtett. Kifejtette, tízezer ember megölése éppúgy gyilkosság, mint százezer ember életének a kioltása.
A Lembergi Megyei Tanács elítélően nyilatkozott a Szejm elé került határozati javaslatról. Az Ukrán Görögkatolikus Egyház viszont a volhíniai tömeggyilkosságot ítélte el, és Miron Szicshez hasonlóan megbékélésre szólította fel az ukránokat és a lengyeleket. Ám az Ukrajnai Római Katolikus Egyház vezetője, Mecsiszlav Moksickij nonszensznek nevezte az Ukrán Görögkatolikus Egyház „bocsánatot kérünk és megbocsátunk” álláspontját, s kijelentette, hogy csak az ukránok tartoznak bocsánatkéréssel.
Az Ukrajinszka Pravda szerint a volhíniai tragédia kölcsönös ukrán és lengyel etnikai tisztogatás volt, melyet az Ukrán Felkelő Hadsereg, a lengyel Honi Hadsereg, valamint a szovjet partizánok hajtottak végre, és részét képezte az 1940-es évek ukrán–lengyel etnikai konfliktusának, mely több tízezer lengyel, illetve több ezer ukrán életét követelte. A lap úgy véli, hogy a Lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének a vezetője egyoldalúan fogalmaz, amikor egyedül az ukránokat nyilvánítja a konfliktus felelőseinek, s mészárlásnak, illetve népirtásnak nevezi a tragikus eseményeket. Majd kitér a lengyel–ukrán megbékélési folyamatra, melyet Leonyid Kucsma ukrán és Aleksander Kwasniewski lengyel államelnök kezdett el 2003-ban, majd Viktor Juscsenko ukrán és Lech Kaczynski lengyel államfő folytatta 2006-ban, amikor Pavlokom községben felavatták az ukrán és lengyel áldozatok emlékművét. 2011-ben pedig tervbe vették, hogy Viktor Janukovics ukrán és Bronislaw Komorowsky lengyel államelnök közösen avassák fel a lengyel áldozatok emlékhelyét Voliny megyében, valamint az ukrán áldozatokét a Lublini vajdaságban, melyekre azonban máig sem került sor.
Ewa Kopacz, a Szejm elnöke úgy fogalmazott, hogy az igazságot nem lehet elhallgatni, s tény, miszerint 1943-ban Volhíniában 100 ezer lengyelt – gyermekeket, asszonyokat, férfiakat – öltek meg. Bogdan Borusewicz, a Szejm másik elnöke kijelentette: Lengyelország nem Ukrajnát, hanem az ukrán nacionalistákat és az Ukrán Felkelő Hadsereget ítéli el.
A Szenátus (a lengyel parlament felsőháza) már elfogadta a saját javaslatát a volhíniai nemzetiségi konfliktussal kapcsolatban, melyben „a népirtás jegyeit magán viselő etnikai tisztogatásnak” nevezi az 1943-as eseményeket. A Lembergi és az Ivano-Frankivszki Megyei Tanács botrányosnak nevezte a szenátus döntését. Ugyanakkor az Ukrán Legfelsőbb Tanács régiós, illetve kommunista képviselőinek egy csoportja arra szólítja fel a Szejmet, hogy a volhíniai eseményeket nevezze az Ukrán Felkelő Hadsereg által elkövetett népirtásnak, és ítélje el az ukrán nacionalisták bűneit.
Hozzátartozik a lengyel–ukrán konfliktushoz, hogy a hétvégén hivatalos látogatás céljából Luckba érkezett Bronislaw Komorowski lengyel elnökre egy férfi tojást dobott. „Az incidens akkor történt, amikor az elnök kijött abból a templomból, ahol az Ukrán Felkelő Hadsereg áldozatainak az emlékére mutattak be szentmisét” – közölte az egyik lengyel tévécsatorna. A tettest őrizetbe vették. Lengyel sajtóhírek szerint a férfi hátizsákján a Szvoboda felirat szerepelt.
Kárpátalja-összeállítás
