Anyaországi horgászverseny egy kárpátaljai résztvevő szemével

„A horgásznak a versenyen óvnia kell a halat…”

Az utóbbi években észrevehetően növekszik az amatőr sporthorgászok száma: így vidékünkön is. Közülük sokan anyaországi horgászversenyekre is elutaznak, hogy szenvedélyüknek hódoljanak. Egyikük, a beregszászi Turóczy Gábor pl. a közelmúltban második helyezést ért el a Nagykállón megrendezésre került Pecamánia Road Show nevű nemzetközi horgászverseny-sorozat egyik fordulóján. Az alábbiakban Gáborral beszélgettünk tapasztalatairól, élményeiről.

Sporthorgászként Gábor több kárpátaljai és anyaországi horgászhelyen is megfordult már, így van rálátása a helyzetre. „A kárpátaljai horgászegyesületek tevékenysége a magyarországiéhoz hasonlóan sokrétű, s az itt lebonyolított horgászversenyek is hasonlóan szervezettek, mint az anyaországiak. Nagyobb különbség talán mégis inkább a halgazdálkodásban tapasztalható. Kárpátalján ugyanis némely helyen nem megfelelő a halvédelem: elhanyagolt a halivadék-telepítés, s a meggondolatlan, méreten aluli lehalászás is ritkítja a halállományt. Mindez azt eredményezi, hogy vidékünkön ritkán kerül horogra igazán méretes hal, így a horgászok többsége nagyobb „trófea” nélkül marad. Magyarország ezen a téren bizonyos előnyt élvez velünk szemben, ott ügyelnek a megfelelő színvonalú halgazdálkodásra. Ezt példázza, hogy míg egy átlagos anyaországi horgászversenyen a résztvevők együttesen mázsán felüli halmennyiségeket is kifognak, addig nálunk csupán 10–20 kilogrammot. A különbség érzékelhető.”

Mint elhangzott, aki igazán szép fogásra vágyik, annak megéri felkeresnie a horgászversenyeiről is híres magyarországi horgászparadicsomokat: közülük több a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található: pl. Nagykállón és Oroson. A kalandvágyó sporthorgászoknak ajánlott figyelemmel kísérniük a világhálót, hiszen a horgászversenyek szervezői rendszeresen itt hirdetik meg rendezvényeiket. „Én is így szereztem tudomást minderről, s – két másik kárpátaljai horgásztársammal egyetemben – jelentkeztem a július 21-én megrendezett Pecamánia Road Show nevű nemzetközi horgászverseny-sorozat nagykállói fordulójára. A helyi horgásztavon egyéni kategóriában megrendezésre került verseny limitált létszámban, tizenöt fő részvételével zajlott: a jelentkezőknek előzetesen nevezési díjat is kellett fizetniük.”

Már önmagában is érdekes, milyen feltételek közepette zajlik egy anyaországi horgászverseny. Így pl. mindenkire vonatkozik a versenyszabályzat, mely egyéni és páros versenytől függően ugyan némileg különböző lehet, de az alapelvek a legtöbb esetben ugyanazok. Gábor elmondta, hogy Nagykállón a versenybe csak a ponty és az amur számított bele a végeredménybe: a helyezéseket egyébként a kifogott halak összsúlya döntötte el. A versenyen részt vett személyek helyfoglalását sorsolás döntötte el: a felszerelések kipakolására és összeállítására pedig negyven percet kaptak. Megjegyzendő, hogy a verseny előírásaihoz kötött horgászfelszerelés beszerzése nem éppen olcsó mulatság: a versenyzőknek – kötelező jelleggel – ugyanis rendelkezniük kell a horgászbot mellett pontymatraccal, sebfertőtlenítővel, nagyméretű merítőhálóval és legalább négy nagy pontyzsákkal is. Az előírások élő csali használatát is tiltották.

„Ami anyaországi vonatkozásban mindenképpen figyelmet érdemlő, az a hal védelme a verseny folyamán – folytatja Gábor. – A horgásznak ugyanis – bármilyen különösen hangzik is – óvnia kell a horogra akadt halat. Ha kapás van, a halat fárasztva, lassan és óvatosan bele kell vezetni a merítőhálóba, igyekezve elkerülni azt, hogy sérüléseket okozzunk neki. Figyelemre méltó az is, hogy az ilyen jellegű versenyeken a mérlegelés után a kifogott halak mindegyikét visszaengedik a tóba. A sérült, beteg halat is azonnal jelenteni kell, mely azonnal lemérésre kerül és beleszámít a fogásba. Elpusztult halat a bírák nem mérlegelnek. Megemlítendő, hogy azt a horgászt, aki a saját hibájából több hal pusztulását okozza, a szervezők azonnali hatállyal kizárják a versenyből.”

A nagyfokú halvédelem garantálja a halpopuláció szinten tartását, sőt annak gyarapodását is. Néha igazi halmatuzsálemek is horogra kerülnek, bár – mint Gábor érdekességként megjegyzi – ez nem egyszerű, mivel a kifogott, majd visszaeresztett halak idővel „tanulnak” az esetből, és messziről elkerülik a horgot. Ez megköveteli újabb praktikák bevetését, ami a kikapcsolódásból horgászó pecásoknak mindenképpen üdítő kihívás. Ha egy-egy súlyosabb ponty a szákba kerül, az nagy dicsőség a horgásznak, de a hal minden alkalommal – fotózás után – visszakerül a tóba.

„Nem először vettem részt anyaországi horgászversenyen, s elmondható, hogy megérte” – mondja Gábor, akinek a tízórás verseny folyamán összesen három hal akadt a horgára, ám valamivel több, mint 21 kiló összsúlyban. Ez az eredmény a tekintélyes, kupával megtetézett második helyet jelentette számára, melyhez azt hiszem, mindannyian gratulálhatunk földinknek.

F.Zs.