A szénanátha

Már egy hete minden nap egy időre bedugul az orrom, könnyezek, és prüszkölnöm kell. Mi ennek az oka, és miként szabadulhatnék meg ezektől a kellemetlenségektől? – telefonált be szerkesztőségünkbe egy aknaszlatinai olvasónk. Kérdéseit dr. Kovács Mihályhoz, a Viski Nagyközségi Orvosi Rendelőintézet orvosához továbbítottuk.

– A beteg szénanáthás – fejti ki a doktor. – Ez a kór a légúti allergia egyik megjelenési formája, a kifejezés pedig a szezonális allergiás orrnyálkahártya-gyulladás (rhinitis) és kísérő tünetei összefoglaló megnevezése. Elsősorban a levegőben lebegő virágporok (pollenek), illetve gombaspórák váltják ki. Klinikailag akkor állapítható meg a kialakulása, ha jellegzetes tünetei – orrviszketés, tüsszögés, vizes orrfolyás, orrdugulás – közül legalább két tünet napi rendszerességgel, félórán-egy órán át megfigyelhető. Az allergiás orrnyálkahártya-gyulladásnak két fajtáját különböztetjük meg: a szezonális allergiás rhinitist, melynél a tünetek kevesebb, mint egy hónapig jelentkeznek, és a nem szezonális allergiás rhinitist, melynél a szimptómák egy hónapnál hosszabb ideig is fennállnak.

Tavasszal elsősorban a mogyoróról, a nyírfáról, a tölgyről, a szilfáról, az égerről, a kőrisfáról a légkörbe jutó pollen, később a nyárfa virágpora tekinthetők a legfőbb allergéneknek. Nyáron többnyire a pázsitfüvek, illetve egyes gabonafélék (rozs, kukorica), míg augusztusban és szeptemberben pedig az útifű és a csalán okoz sokaknak allergiát. A legfőbb „bűnös” pedig az Észak-Amerikából származó parlagfű. Emellett nyár végén és ősz elején a különböző gombaspórák légköri koncentrációja is elég magas ahhoz, hogy allergiás reakciót váltson ki az arra hajlamos emberekben. S a házi por, az abban lévő atkák, valamint a háziállatok szőre, tolla, hámsejtjeik, nyáluk is szénanáthához vezethet. A szezonális allergiás rhinitisnél a fentebb felsorolt tünetek mellett gyakori szimptóma a szemviszketés, a könnyezés, a szem környéki duzzanat megjelenése, és kötőhártya-gyulladás is felléphet. Gyakori még, hogy a szénanátha más allergiás kórképekkel – a legtöbb esetben asztmával, illetve atópiás bőrtünetekkel – társul. Olykor a koncentrálóképesség csökkenése, fáradtság, fejfájás is kíséri a szénanáthát. Akadnak betegek, akik ingerlékennyé vagy depresszióssá válnak, illetve ellehetetlenül a nyugodt éjszakai pihenésük. A panaszok súlyossága egyénenként és esetenként más és más.

– Milyen terápiát alkalmaznak a szénanáthás betegek esetében?

– A kezelésnek több lépcsőfoka van, s magába foglalja a az allergének, irritáló anyagok elkerülését és/ vagy az eltávolításukat, a tünetek enyhítését, a gyógyszeres, illetve az immunterápiát. Enyhe és közepesen súlyos esetekben javasolt az antihisztaminok szedése. Helyileg antihisztamin, kromoglikát vagy nedokromil cseppek alkalmazhatók orrba, szembe, vagy mindkét szervbe. Ha a rhinitis közepes és súlyos, akkor helyi hatású szteroidos kezelés javasolt. Az allergiaszezon vége után pedig mérlegelendő az immunterápia, melynek célja a túlérzékenység csökkentése. A kezelés során előbb kis mennyiségben, majd egyre növekvő adagokban juttatják be az allergéneket – a bőr alá fecskendezve – a beteg szervezetébe. Ezzel arra ösztönzik a páciens immunrendszerét, hogy olyan blokkoló vagy semlegesítő antitesteket termeljen, melyek megakadályozzák az allergiás reakciók megjelenését.

– Mit tehetnek még az allergiás orrnyálkahártya-gyulladással küszködő személyek azért, hogy elkerüljék a kellemetlen tünetek megjelenését, vagy legalább csökkentsék azok intenzitását?

– Az allergének kerülése javítja a beteg állapotát, és csökkenti a gyógyszeres kezelés iránti igényt. Ám ezzel a módszerrel sok esetben nem érhető el a tünetmentesség, mivel sokszor csak nehezen oldható meg az allergének teljes eltávolítása a környezetből. Inkább a nem szezonális allergiás rhinitis kiváltó okaival – poratka, penészgomba-spóra, állati szőr – szemben lehet valamivel eredményesebben védekezni.

Az allergiás személy ne tartson hobbiállatot, és kerülje a házi porral való érintkezést. Legyen könnyen és gyakran tisztítható az otthonában lévő minden padló, bútorfelület, szőnyeg, függöny, bútorvédő textília. Sokkal nehezebb a pollen és egyéb, lakáson kívüli allergiaforrások kerülése. A pollenallergiás betegnek a számára veszélyes pollenidőszakban figyelnie kell a pollenjelentéseket. Ilyenkor a lehető legkevesebb ideig tartózkodjon a szabadban, ne menjen gyomos, erősen pollenszennyezett helyre, mossa gyakrabban a haját, a kezét, az arcát, viseljen napszemüveget. Magas pollenszám esetén tanácsos csukott ablakok mögött, zárt térben tartózkodni, és légkondicionálót használni. Amennyiben lehetséges, a pollenszezon idején vegye ki a szabadságát, és lehetőleg töltse azt tengerparton vagy hegyi levegőn. A pollenallergiától szenvedők is helyesen teszik, ha lakásukban a lehető legteljesebb mértékben felszámolják a poratka- és a penészgombaforrásokat.

Lajos Mihály